Aki követi a blogomat, az Insatgramomat, vagy esetleg a Facebook oldalamat már régebb óta, az tudja, hogy nálunk ez már amolyan hagyomány az évfordulónkkor elutazni Olaszországba. Ugyanis ez a számunkra jeles nap, minden évben bele esik a Giro d'Italia biciklis versenybe, amit mind a ketten imádunk a barátommal, ezért semmi pénzért nem hagynánk ki.
Talán két évvel ez előtt vásárolhattam meg, a 1000 Places To See Before You Die című könyvet, és azóta igyekszünk a kellemest a hasznossal is összekötni. Minden utazásunkat megpróbáljuk úgy alakítani, hogy egy-egy helyet ki tudjunk pipálni a könyvből.
Most a nagy olasz tavak kerültek sorra (a comoi-tó már három évvel ez előtt megvolt), jobban mondva a Garda-tó. Három napot töltöttünk el csodás környezetben egy Malcesine nevű kis városban, egy lenyűgöző hotelben, amiből a kilátás egyszerűen fenomenális volt.
 |
| Kilátás a hotel szoba erkélyéről |
Sajnos, mint ahogy az általában velünk lenni szokott, az időjárás nem nekünk kedvezett. Mikor hétfőn oda értünk, még meleg volt, és verőfényes napsütést, de a medencét már sajnos nem tudtunk kipróbálnihétkor zárt, mi nyolcok értünk oda. Kár, mert akkor lett volna rá az utolsó lehetőségünk. Sajnos első nap szokás szerint megcsúsztunk az idővel, így csak a tervezettnél később érkeztünk meg a helyszínre, ezért már csak arra volt időnk, hogy gyorsan letusoljunk, átöltözzünk, és berobogjunk a városba vacsorázni valamit.
A legtöbb étterem viszont sajnos 22 órakor zárt, mi pedig 21:30-kort értünk be a városba, így hosszasan keresgéltünk a TripAdvisor segítségével, míg találtunk egyet, ami tovább van nyitva, mint tíz óra. Végül egy Vidoc nevű étterem-borbárra esett a választásunk, és mit ne mondjak, kicsit sem bántuk meg. Amúgy a TripAdvisor szerint ez a város harmadik legjobb étterme, szóval fura is lett volna, ha szar. Mármint rossz. Ebben az étteremben megismerkedtünk a tradicionális, régióra jellemző ételekkel, vagyis a gnocco fritto e tigelle-vel.
Sajnos csak olasz leírást találtam ahhoz, hogy mi is pontosan ez az étel, így megpróbálom inkább elmagyarázni. Nem kell semmi atom-komolyra gondolni, a gnocco fritto e tigelle nem más mint sajt és sonka tál, helyben, frissen készült péksüteménnyel, az egyig a gnocco, ami kerek, és állagban leginkább egy zsemlére hasonlít. A másik pedig a tigelle, ami leveles tésztából készült, de valami egészen különös, és isteni péksütemény íze van. Ezeket saját kezűleg töltheted meg a sajttal, sonkával, mortadellával, és mindenféle zöldségekkel, és mivel forrón hozzák ki őket a sajt mennyeien beleolvad...Nem is folytatom. Ha valaki a Garda-tó környékén jár, mindenképp kóstolja meg ezt a helyi ízletességet.
Szóval első nap csupán erre futotta az időnkből.
Kedden, mikor felébredtünk, már láttuk, hogy nem lesz valami jó idő, így kicsit csalódottak voltunk. Ezt a napot végig egy Trento nevű városban készültünk tölteni.
Aznap ugyanis időfutam volt a Giron, ami azt jelenti, hogy a versenyzők nem egyszerre indulnak el, hanem percenként indítják el őket. A ranglista utolsó helyén állóval kezdik, és értelem szerűen az elsővel fejezik be, aki akkor még Simon Yates volt. Ez azért is volt különösen szuper, mert a komplett "open village" a buszokkal, a különböző interaktív programokkal és minden egyébbel, egész nap a faluban maradt.
Szerintem egy ilyen biciklis verseny hatalmas élmény, nem csak annak, aki kifejezetten rajong a biciklisekért, hanem úgy összességében is. Rengeteg mindenen lehet részt venni, és iszonyatosan jó a hangulat. Na és azt említettem már, hogy ez az egész Olaszországban van? Nekem már ennyi indok is elég lenne :D
Sajnos az idővel kapcsolatos bal sejtelmeink amúgy bebizonyosodtak. Mikor megérkeztünk Trentoba, esett az eső, de legalább az rövid időn elállt, és utána csak simán hűvös volt.
Miután megnéztük a Giro-s karaván felvonulását el is mentünk az open village-be, ahol rengeteg felesleges szuper ingyen dolgot összeszedtünk. Többek között egy karton maglia rosa-t rózsaszín trikó, a Giro-n ezért mert a küzdelem, vászon táskákat, gym-bageket, autó illatosítókat, és nyakba akasztható kulcstartókat amit nagy valószínűséggel soha nem fogunk használnis. Ténferegtünk rengeteget a csapatbuszok között, ahol több versenyzővel is találkoztunk, valamint csapatigazgatókkal, és egy csomó olyan emberrel, akik biztos nagyon fontosak, csak mi nem ismerjük őket.
Amit nagyon szeretek ebben a versenyben az az, hogy itt mindenki olyan mint egy nagy család. Mindenki azért van ott, mert szeretik a bicikli-sportot. Nincs ellentét, nincs vita, mindenki türelmes, mindenki kedves, és bármeddig elácsoroghatsz egy-egy busz mellett, senki nem szól rád, hogy "most már én jövök".
Ez volt a harmadik Giro-nk, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó, mert minden éven hatalmas élménnyel távozunk.
Ügyesen kikémkedtünk amúgy, hogy a csapatok honnan rendeltek pizzát itt szó szerint mindenki pizzát eszik, a versenyzőknek rengeteg kalória kell, a sportigazgatók, edzők miegyebek meg miért ennének bármi mást. Olaszországban vagyunk végül is..., és végül mi is ott ebédeltünk.
Pizzeria de Albert. Hogyha valaha Trentoban jártok, ide mindenképp térjetek be. Nem a tipikus nápolyi-jellegű pizzéria, ahol csak két fajta a Mariana és a Margaritha között választhatsz, viszont eszméletlenül finom. Hozzá teszem ananászt és társait itt sem fog senki se találni egyik pizzán sem. Én a Regina nevűt választottam, amin minden egyes szeleten öklömnyi nagyságú mozzarellák voltak, valamint friss, napérlelte paradicsom mekkora közhely, de egyszerűen még az íze is napérlelte volt. Az árfekvés nem a legolcsóbb volt, viszont ahhoz mérten, hogy milyen ízorgia játszódik le az ember szájában, és kb. a legdrágább Vapianos pizza árában volt itt a legolcsóbb pizza, szerintem teljesen megéri. Ég és föld.
 |
| Pizzeria da Alberto |
Persze ha már Olaszországban jársz, szerves része kell, hogy legyen minden étkezésnek a kávé is, így azt sem hagytuk ki. Nyami-nyami. Miután mint két jóllakott óvodás kigurultunk az étteremből, elkezdtük várakozó álláspontra helyezni magunkat, ahonnan mindent és mindenkit jól látunk. Szerencsére találtunk egy kereszteződést, ahonnan magát a futamot, valamint a futamra tartó versenyzőket is testközelből láthattuk. Így történt meg, hogy kb. egy méterre kerekezett el mellettünk mindenki, és szuper képeket tudtunk lőni. Akkor még nem tudtam, hogy mi lesz az egész vége Rómában, de van egy remek képem Froomról is, aki végül a végső győztes lett.
Vicces és érdekes volt figyelni, hogy ahogy közeledett a "nagy nevek" indításának az ideje, hogy telt meg egyre jobban a hely, amit kiválasztottunk a megfigyeléshez. Eleinte szinte szó szerint csak mi voltunk, a végén pedig már biztonsági embereknek kellett figyelmeztetnie a tömeget, nehogy kilépjenek a biciklisek elé.
 |
| Chris Froom |
Az is érdekes amúgy, hogy amint az utolsó versenyző is elkerekezik, abban a másodpercben mindent elkezd lebontani a stáb, hiszen másnap már egy másik faluban kell mindennek készen állnia a versenyre. Miután Yates is elhagyta a várost, mi is útra keltünk, vissza a szállásunrak. Feltett szándékunk volt, még a rossz idő ellenére is, hogy a jakuzzit ki fogjuk próbálni.
A hotel ahol megszálltunk, a Hotel Roma Malcesine egy kis családi vállalkozás, anya és fia működtetik. Csodálatos környezetben, medence, jakuzzi, edzőterem, bár, partszakasz, minden található itt, ami a tökéletes kikapcsolódáshoz szükséges a rengeteg német turistát leszámítva. Számomra külön plusz pont volt, hogy a reggelinél a tojást nem egy hatalmas étel melegítőben tették ki a többi kaja mellé, hanem Fiorella, a tulajdonos, külön mindenkit megkérdezett, hogy szeretne-e tojást, és ha igen milyent, majd ő saját kezűleg készítette el. Nyilván egy hatalmas több száz szobás szállodában ilyenre nincs ideje és lehetősége senkinek, de még kisebb helyeken sem tapasztaltam soha ilyent. Számomra ez rengeteget adott hozzá az élményhez.
Mivel mindössze 17 fok volt, kicsit féltem a fürdéstől, de végül nagyon szuper volt, a víz kellemes meleg, a kilátás pedig szó szerint lélegzetelállító. Nem tudom miért, de én teljesen másnak képzeltem el ezt a vidéket. Nem gondoltam, hogy ugyan annyira olasz, mint egy tengerparti kisváros, de lehet, hogy talán még jobb is volt. Hiszen nem olyan mint Jesolo, vagy ezek a helyek, amik csak a turizmus miatt léteznek, és teljesen lélektelenek, hanem van hangulata. Szűk utcácskák, egész nap chillelő meg gesztikuláló olaszok, és rengeteg német. El lehet képzelni bármilyen kirándulást egy hordányi német nélkül? Nekem nem megy. New Yorkban jóformán több német hangot hallottam tavaly, mint angolt. És ez nem vicc.
 |
| Macelsine |
Szerdán, az utolsó napunkon pedig nagy örömünkre még a nap is kisütött! Reggeli után tettünk egy kis sétát a tó partján, amire addig még nem volt időnk, és csodás képeket készítettünk. A barátom mondja mindig, hogy egy hegy mennyit képes hozzáadni egy hely szépségéhez. Hát itt ez teljes mértékben beigazolódott. Csodálatos, ahogy a tavat körbe fogják ezek a hatalmas hegyek. Az egyetlen dolog amire számomra annyira nem sajnos sajnos nem maradt időnk libegővel felmenni az egyik magaslat tetejére. Macesine-ben ugyanis erre is van lehetőség. Biztos meseszép panoráma lehet odafentről. Majd legközelebb!
Harmadik, és egyben utolsó napunkon a futam Riva del Garda városából indult. Itt csak magát az indítást néztük meg. Ilyenkor a rózsaszín, lila, fehér és kék trikót viselő versenyző indul a mezőny elejéről, a többiek pedig utánuk sorakoznak fel. Ahhoz, hogy az ember lásson is valamit, időben kell érkezni, hogy jó helye legyen. Nekünk tavaly sikerült, idén annyira nem, de még így is hatalmas élmény volt együtt, olaszul visszaszámolni a tömeggel. Még szerencse, hogy a számokat nem felejtettem el, mióta olaszt tanultam :D
Kis időt itt is töltöttünk az open villageben, nézegettük a bicikliket a versenyzőket, aztán miután elrajtolt a futam egy eszméletlen szűk, emelkedős, macskaköves úton, megint csak útra keltünk enni.
Néha úgy érzem, hogy mi nem csinálunk mást, csak eszünk meg várost nézünk. Eszünk, meg várost nézünk.
A Sud Riva del Garda nevű étteremre esett itt a választásunk. Aminek számomra teljesen érthetetlen módon hamburger is van az étlapján. Mármint... Ki az az őrült, akinek megfordul a fejében, hogy Olaszországban....Olaszországban hamburgert egyen...
 |
| Sud Riva del Garda |
Igazából szerintem az a "baj", hogy a TripAdvisor miatt az embernek manapság nagyon már nincs esélye bemenni egy rossz étterembe. Hacsak valaki nem nagyon kibic, és semmi nem felel meg neki, és mindenben a hibát keresik, akkor persze a TA sem segít. Viszont amióta mi használjuk tényleg nem voltunk igazán rossz helyen... Így volt ez most is. Úgy döntöttünk, hogy pizzát és tésztát rendelünk, és a felénél mind a ketten cserélünk. Esküszöm, én ilyen finoman elkészített tonhalat és garnélát, mint ami a tésztában volt még soha nem ettem. A pizzáról pedig jobb, ha nem is beszélünk, mert, ha csak rá gondolok is, összefut a nyál a számban. Ez már valóban nápolyi-jellegű pizza volt. Vékony, rengeteg nyúlós sajttal, és egyszerűen I-S-T-E-N-I volt.
Természetesen hiába volt reggel napsütése az idő, mire végeztünk az ebéddel, leszakadt az ég, még szerencse, hogy a kocsi csak olyan 2 km-re volt az étteremtől. Szerintem aznap áztam meg eddigi életemben a legjobban. A szó szerinti még a "bugyim is vizes volt" szituáció állt fent. De megérte.
 |
| Riva del Garda |
Nos hát, mi így ünnepeltük idén az évfordulónkat, és ilyen volt a Giro. Hatalmas élmény, mint mindig, és már alig várjuk a következőt! Akár melyik országban is járhatok, akár milyen városokat is ismerek meg, egy biztos: Olaszország örökre a kedvenc országom marad. Itt akár merre járunk, soha nem csalódunk, mindig ugyan olyan jól érezzük magunkat.
A bejegyzés végén még meg szeretnék osztani veletek pár képet, amit a három napos kiruccanás alatt készítettünk. Remélem tetszeni fognak nektek!
 |
| Chill |
 |
| Kilátás a jakuzziból |
 |
| 6. évforduló |
 |
| Indító pont Trentoban |
 |
| Aktuális kedvenc borom, a Folly Arborétum Cédrusa mellett |
 |
| Minden évfordulón új kép készül az előző évivel |
 |
| Az a kis hangya én vagyok, rácsodálkozom a világra |
 |
| Csoda |
 |
| Malcesine |
 |
| Meseszép templom, valahol út közben |
 |
| Fenty Beauty Glossbomb, mindenhol velem |
 |
| Giro karaván |
 |
| Trento |
 |
| Trento |
 |
| Trento |
 |
| Sunwebes versenyző rajtra kész |
 |
| Trento |
 |
| Kilátás a Hotel Romaból |
 |
| Malcesine |
 |
| Vár Malcesine-ben |
 |
| Indító pont Riva del Garda-ban |
 |
| Malcesine |
Remélem tetszett nektek ez a bejegyzés! Ha bármilyen kérdésetek lenne, nyugodtan írjatok egy kommentet, és ha már itt vagytok, iratkozzatok fel a blogomra, valamint kövessetek be Facebookon, és az Instagramon is! Legyen nagyon szép napotok!
