2018. október 23., kedd

Norvégia 3. rész

Nidarosi Katedrális
Mint a második rész végén említettem, a harmadik részt Trondheim városával szeretném kezdeni, hiszen ez volt a következő állomásunk. Mivel kb. egy nap késésben voltunk az eredeti tervhez képest, ezért kezdetben tanakodtunk rajta, hogy megálljunk-e ebben a városban, hiszen ez egy napot biztos igénybe fog venni. Szerencsére úgy döntöttünk, hogy megnézzük. Nagy kár lett volna kihagyni!
Trondheim Norvégia harmadik legnagyobb városa. A várost időszámításunk szerint 997-ben alapították, és az oktatás egyik legjelentősebb norvég központja. Trondheim turisztikai szempontból két jelentős látványossággal rendelkezik: a Nidarosi Katedrálissal valamint Érseki palotával (ezek egymás mellett, egy csodás parkban találhatók). A katedrális Norvégia legjelentősebb gótikus épülete, ezen felül pedig a legjelentősebb zarándok-központ volt a középkorban, ugyanis itt található Szent Olaf sírja. A katedrális építése során többször is kiégett, vagy villám sújtotta. Sok hivatalos dokumentum megsemmisült a tűzvészekben, így a templom építése hivatalosan 1150-től 2001-ig tartott. Norvégia 1905-ös függetlenségének visszaállítása óta a norvég királyokat ismét itt koronázzák meg.
Nidarosi Katedrális
A katedrálisba természetesen be is lehet menni, mi ezt nem tettük meg ugyanis csak a templom belsőbe szóló belépőjegy kb. 4200 forintnak (100 NOK), ha pedig kombinált jegyet szeretne venni az ember, ami érvényes a múzeumba és a koronázási ékszerekhez is, az olyan 7500 forint (180 NOK). Természetesen mindkét ár per főre értendő. A katedrális kívülről is lenyűgöző látványt nyújt csodás, égbe nyúló tornyaival, és hatalmas rózsaablakaival. A körülötte elterülő park és érseki palota pedig még fenségesebbé teszi a látványt.
A város másik nevezetessége a Nidelva-folyó partján fekvő rengeteg színes kis faházikó, és a folyó két partját összekötő fa-híd. A híd eredetileg 1681-ben került átadásra. A folyó két partján fekvő sok kis színes fa házikóban ma shopok, fodrász üzletek, AirBnB-k, és lakások is üzemelnek. Napfényes időben remek képeket lehet itt készíteni egyébként is hiszen a házak visszatükröződnek a folyó vízében. Elég csak rákeresni az Instagramon, az emberek szinte mást nem is posztolnak Trondheimből, csak ezeket a házacskákat. Persze mikor mi ott voltunk 11 fok volt, és felhős idő. Erre a városrészre ingyenesen be lehet menni, és annyi időt tölt el az ember a hídon a várost csodálva, amennyit nem sajnál.
Trondheim
Miután megtekintettük a két nevezetességet még sétáltunk kicsit a városban, bementünk pár boltba, vettünk szuvenírt, újságokat, minden ilyesmit, feltankolunk elemózsiával, és útra keltünk, tovább észak fel. Még aznap (július 7., szombat) hivatalosan is átértünk Észak-Norvégiába, amit egy hatalmas fa kapu jelzett az autóút felett "Nord-Norge" felirattal.
Aznap este egy Mosjøen nevű kis falu kempingében szálltunk meg. Itt már nagyon hideg volt, és nem volt túl kellemes a sátrazás. A nap itt viszont már egyáltalán nem ment le. Vagyis "hivatalosan" volt egy fél óra, amikor naplemente, és napfelkelte volt, de ezt nem úgy kell elképzelni, mint itthon, amikor a naplemente után sötétség van, és egyszer csak világos lesz a napfelkelte miatt.
Isten hozott minket észak-Norvégiában
Nem, tényleg folyamatosan világos van. Talán abban a hivatalos naplemente-napfelkelte fél órában van szürkület-szerű fény. Viszont a golden hour valami gyönyörű ilyenkor.
Mosjøen-re nem vesztegetnék túl sok szót, a kemping ugyan olyan rendszerben működött, mint az összes többi Norvég kemping. Kb. 160-200 NOK volt a sátornak, nekünk és a kocsinak a hely, plusz pár NOK-ért lehetett ugye meleg vizet vásárolni a zuhanyzóban. Wifi hivatalosan itt is volt, de a sátorhelyekig már nem ért el. Ez szinte minden kempingben így volt. Volt közös konyha, ahova be lehetett volna húzódni a hideg elől, és főzőcskézni, de mi inkább a szabadban vacsoráztunk meg. Nagyon hangulatos amúgy a mini tábori gázon este 10-kor nappali világosságban tésztát főzni. Szuper élmény. Innen másnap reggel korán elindultunk, hiszen még várt ránk egy négy órás kompút a Lofoten szigetekre, valamint az Északi-sarkkört is átléptük, és meg akartuk nézni a látogató központot.
Megérkeztünk az Északi-sarkkörre
Az Északi-sarkkör látogató központban amúgy túl sok minden nincsen, van egy ösvény, amin végig lehet menni, és ott érdekességeket lehet olvasni az éghajlatról stb. Van ez a szobor, ami jelzi, hogy innentől kezdve beléptünk a sarkkörre, valamint van egy bazinagy, de tényleg óriási szuvenír-bolt, ahol mindent lehet kapni, ami szem-szájnak ingere. Van ezenkívül egy kis étkezde, és persze WC is. 
Túl sokat itt nem tudtunk amúgy időzni, ugyanis délután, ha jól emlékszem olyan kettő körül indult a kompunk. A kompra a jegy nekünk és a kocsinak 1100 NOK volt (kb. 46 ezer forint), és nagyjából négy óráig tartott az út. Az első Dániából Norvégiába tartó komp-utunkkal ellentétben ez egy kisebb jármű volt, csak egy közös fedélzet volt minden utas számára, valamint egy kis bár/étterem. Itt iszonyatosan kijött rajtam a tengeri betegség, és az egész utat jóformán mozdulatlanul ülve, hányingerrel küzdve tettem meg. Eléggé viharos is volt a tenger, és sokkal jobban lehetett érezni, ahogy a "kis" kompot dobálták a hullámok. Még soha nem voltam rosszul hajózás/kompozás közben, így elég váratlanul ért a dolog. Általánosan elmondható, hiszen minden kompon amivel utaztunk ez volt a szisztéma, hogy ha egy kávét vesz az ember, az út során a bögre egyszer ingyenesen újra tölthető. Egy csésze kávé 40 NOK (kb. 1600 forint) körül mozgott a kompon.
Csodálatos strand a Lofoten-szigeteken
Szóval nagyjából négy órányi hánykolódás után, ami ugye brutálisan lassan telt el, hisz olvasni nem tudta, se semmi mást csinálni a rosszullét miatt, megérkeztünk a csodás Lofoten-szigetekre, ahol kb. ítélet idő fogadott minket. 9 fok, tomboló szél és szakadó eső. Az első Lofoteni napunkra egy kisebb túrát terveztünk, ami az időjárás miatt teljesen lehetetlen lett, így végül csak elautóztunk Å-ba, ami egy falu Lofotenen. Másról nem nagyon híres, mint, hogy az E10-es (más néven Olaf Király Útja) itt ér véget.
A szigeten nem akartam hinni a szememnek, hogy milyen csodálatos természeti adottságokkal is rendelkezik. Olyan tengerpartok, amit a Maldív-szigetek is megirigyelnének. Csodás hegyek, és bájos halász falvak mindenütt.
A kempingünk a Lofoten-szigeteken
Å-ból egyenesen a kempingbe mentünk, ami Mosokenesoya-ban volt. A rendszer a szokásos, viszont itt már tényleg nagyon hideg volt. Itt jött el az a pont, hogy be kellett látnunk, hogy a sátrunk nem igazán alkalmas a nyári meleg időjáráson kívül más fajta időjárásban a használatra. Éjszaka ugyanis 3 fok volt kint, és...hát legyünk őszinték a sátorban is. Így sajnos nem tervezett kiadásként 3-4 éjszakát a kempingekben bérelhető kis faházakban kellett aludni, ami olyan 20 ezer forint körül mozgott egy éjszakára (kb. 500 NOK). Ezt az egy éjszakát nagy nehezen átvészeltük a sátorban. Nekem itt volt a 21 napos utazás egyetlen mélypontja ugyanis nem tudtam annyi ruhát magamra húzni, hogy ne fáztam volna, szóval ez egy nehéz éjszaka volt.
Másnapra szerencsére egy fokkal értelmesebb idő virradt, és a két lefoglalt szállásunk közül a második is várt ránk, így ezzel a tudattal sikerült valahogy átvészelnem az estét, hogy másnap tető alatt fogok aludni.
Maga a kemping amúgy egyszerűen lenyűgöző helyen volt, és ha nem fáztam volna ennyire, akkor biztos, hogy imádtam volna a helyet.
Didergünk a csodálatos Lofoten-szigeteken
Szóval másnap Mosokenesoya-ból tovább indultunk észak felé, egészen pontosan a Lofoten-szigetek fővárosába Svolvær-be. Itt végre magunk mögött hagyva a kempinget egy igazi halászkunyhóban, vagyis egy Rorbuer-ben szálltunk meg. Ezek a halászkunyhók a képeslapokról, és internetes képekről jól ismert piros kis házikók, amik cölöpökön állnak a víz felett. A mi "kis" rorbuer-ünk berendezése iszonyatosan hangulatos és otthonos volt, nagyon tetszett, igazi skandináv letisztultság. De ne szaladjunk ennyire előre. Ugyan a két település csak olyan 90 km-re volt egymástól, de ez jóformán egy napot igénybe vett. Egyrészt ugye a már említett sebesség korlátozás miatt, másrészt, mert a szigetek természeti adottságai egyszerűen olyan csodásak, hogy az embernek muszáj lépten nyomon megállnia, hogy képet csináljon.
UNESCO Világörökség része Nusfjord
Út közben megálltunk, hogy felülről vessünk egy pillantást a Világörökségi Listán is szereplő Nusfjord halászfalura. Természetesen ezt is meg lehet tekintetni, belépő ellenében, de ennek az ára is elég magas volt, így inkább csak felülről csodálatuk meg. (A hivatalos honlapon valahogy nem találok semmi az árakra vonatkozó információt, de arra emlékszem, hogy kettőnknek kb. 8000 forint lett volna.) Út közben még templomokat is fényképeztünk, meg hihetetlenül kék vizű tenger, szikrázó fehér partokkal. Estére aztán oda is értünk Svolvær-be, ahol már várt minket a rorbuer-ünk. Egy bevásárló központban vettünk néhány szükséges dolgot, a kabinunkban főztünk, majd útra keltünk  felfedezni a kis várost. Túl tömérdek látnivaló itt sajnos nincs. Van egy szép kis főtér, meg rengeteg szárított hal.
Csodás Rorbuerünk
Másik nagyon furcsa dolog, amit megfigyeltünk azzal kapcsolatban, hogy állandóan világos volt: soha nem éreztük magunkat álmosnak. Este 11-kor még bőven elindultunk kirándulni, még akkor is, ha előző nap is csak jócskán éjfél után feküdtünk le, mert nem éreztük azt, hogy "úr isten, meghalok az álmosságtól". Így történt, hogy ezt a várost is tulajdonképp este fedeztük fel. A szárított hal telep megközelítése amúgy egészen bonyolult volt, ugyanis mi egy kutyákkal őrzött gyártelepen keresztül jutottunk oda. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy ez volt a "hivatalos" út, ugyanis a helyiek is erre közlekedtek.
Na már most. Norvégia egyik "nemzeti étele" a szárított hal. A Lofoten-szigeteken ezt nagy üzemeben készítik. Azt hiszitek éreztetek már büdöset? Akkor még soha nem gyalogoltatok keresztül egy szárított hal telepen.
"Fincsi" szárított hal
A szárított hal nem csak egészen csúnya, hanem még nagyon büdös is. Mármint nagyon-nagyon büdös. A történethez hozzá tartozik, hogy amekkora mellénnyel elindultam otthonról, hogy "jajj majd én is megkóstolom a szárított hala bla bla", végül ez annyira nem jött össze. Nem tehetek róla, egyrészt nem tudtam elvonatkoztatni a szagtól, másrészt pedig semmilyen szárított húst nem nagyon szeretek így még a mai napig nem tudtam magam rávenni, hogy megkóstoljam, annak ellenére, hogy meglehetősen sokat hoztunk haza. Nos Svolvær-ben egy hatalmas nagy telep van, ahol szerintem több millió szárított hal lóg felaggatva. Vagy legalábbis a fejük. Valójában ezen felül nagyon nem volt más, amit itt meg tudtunk volna nézni, ezért nagyjából éjfél körül ugye még bőven világosban haza is indultunk. Az előző napi megpróbáltatások után szuper érzés volt melegre hazaérni, és persze arra, hogy van tető a fejünk felett. Ja meg arra, hogy nem kellett fürdés közben a cuccaimat féltve óvnom a víztől!
Az utunk harmadik része ennyi lenne, még van hátra egy nap Lofoten, de úgy érzem az már túlságosan terjedelmes lenne, így most itt abba is hagyom. A bejegyzés végén, mint mindig, megosztok még jó pár képet veletek!

Lofoten-szigetek
Extra cuki játszóház az egyik kempingben

Trondheim

Nidarosi Katedrális

Trondheim

Trondheim

Igen, nincs rajtam smink, igen így is boldog vagyok :)

Trondheim



Nem, ez nem a Maldív-szigetek, ez Norvégia



Nusfjord


Rorbuerek



Sok-sok szárított hal 

Éjfél és egy óra között :)

A szállásunk eredeti tulajdonosa :)



Csodás letisztultság a rorbuerben












Szóval ez lett volna a harmadik Norvég beszámolóm, még egy "kevés" hátra van :) Remélem tetszett nektek ez a bejegyzés :) Ha igen, kérlek iratkozzatok fel a blogomra, és kövessetek be a Facebookon és Instagramon is! Legyen szép hetetek!