2019. március 1., péntek

Norvégia 5. rész

Sziklarajzok Altában
Az előző bejegyzésben elbúcsúztunk a Lofoten-szigetektől, és Tromsø-től. Most pedig bekanyarodunk a célegyenesbe, és megkezdjük utazásunk végső szakaszát. Én úgy indultam neki ennek a túrának, hogy két kívánságom volt. Az egyik , hogy szerettem volna megnézni az UNESCO Világörökség részeként számon tartott altai-sziklarajzok. A sziklarajzokat 1973-ban fedezték fel, teljesen véletlenül. Villamossági vezetékeket készültek ugyanis keresztül vezetni a területen, és a munkálatok során bukkantak rá a sziklába vésett rajzokra. Azóta több mint 3000 ábrát találtak, a legrégebbiek pedig mintegy 6000 évvel ez előtt készültek. Bár a sziklarajzok öt különböző helyen vannak, a közönség számára egyedül a Hjemmeluft/Jiepmaluokta területén érhető el. Itt megtekinthetjük az Alta Múzeumot is, ahol a városka kialakulásáról, valamint a sziklarajzok keletkezéséről tudhatunk meg érdekességeket. 
Egy három kilométer hosszú ösvény mentén csodálhatjuk meg a rajzokat, amik nagy része állatokat, hajókat, valamint a mindennapi élet mozzanatait mutatja be. 


A Világörökség része
Az ösvény elején a képek szép terrakotta színnel vannak kiemelve a régészek feltételezik, hogy 6000 éve is így festhettek. Az ösvény vége felé viszont már nincsenek kiemelve a rajzok, így igazi sasszemekre van szükség, hogy felfedezhessük őket, de nagyon jó szórakozás. A sziklarajzok amúgy igazán szép környezetben helyezkednek el, a tenger csupán egy karnyújtásnyira. Az ember igazán meg tudja érteni, hogy őseink miért is választották Altát lakóhelyüknek. A belépő az eddigiekhez képest nagyon olcsónak mondható, nyári időszakban (május 1- szeptember 30) felnőtteknek 120 NOK (nagyjából 5000 forint). Diákok természetesen itt is vehetnek igénybe kedvezményt, nekik 105 NOK (kb. 4500 forint). A múzeum télen is látogatható, bár nem tudom, hogy mi értelme van, hiszen itt már jócskán északon vagyunk, ahol szinte garantált a hó. Audioguide bérlésére is van lehetőség, de szerintem ez felesleges, ugyanis a jegypénztárnál ingyenes kis "könyvecskéket" lehet szerezni, angol nyelven is, amiben pontról pontra le van írva, hogy melyik állomásnál pontosan mit is lát az ember. Nem gondolom, hogy a guide ennél többet tenne hozzá. Az útvonal amúgy könnyen, gyorsan bejárható, szerintem mi egy 1-1,5 óra alatt végig értünk rajt,a úgy, hogy minden rajznál időztünk is. 
Végre láttam rénszarvasokat is!
Ha valaki ilyen nagy utat tesz meg az országban, szerintem ezt a programot semmiképp ne hagyja ki, mert egy életre szóló élmény. A sziklarajzok után aztán eldöntöttük, hogy már nincs értelme út közben valahol megszállnunk, hisz már csak egy karnyújtásnyira (236 km) volt a Nordkapp. Itt hadd meséljek el egy (most már) mókás történetet. Akkor annyira nem nevettünk. Mivel itt már nagyon hideg volt, semmiképp nem akartunk sátorban aludni, ezért az interneten megkerestük a Nordkapphoz legközelebb lévő kempinget (Nordkapp Kemping), és felhívtuk őket telefonon, hogy van-e még szabad házikó. Volt. Ez után semmi más dolgunk nem volt, mint e-mailben elküldeni a kempingnek a bankkártya adatainkat, és már kész is. Megígérték, hogy a kulcs, a recepció ajtaján egy borítékban fog várni minket. Igen, Norvégiában így működnek a dolgok. Neked eszedbe sem jut, hogy visszaélnek az adataiddal, nekik meg eszükbe sem jut, hogy bárki más elvenné onnan a kulcsot. Idáig rendben is volt minden, ellenben, mikor este kilenc körül odaértünk a kempinghez a mi borítékunk sehol nem volt. Én kaptam egy kisebb fajta hisztirohamot, mert nagyon hideg volt, ráadásul éjféltől a születésnapom, és semmi esetre sem akartam sátorban aludni. 
Fényviszonyok éjfélkor Európa legészakibb pontján
Gábor csak ekkor nézte meg az e-mailjeit, amikor is kiderült, hogy elfelejtettük megadni a háromjegyű számot a kártya hátuljáról. Írta ezt olyan öt körül. Jött a pánik, hogy most mi legyen. Próbáltunk telefonálni, de már nem vette fel, és teljesen kiborultam, hogy sátorban kell aludni, de azért még válaszoltunk az e-mailre a számmal. Közben útra keltünk a Nordkapphoz, lesz, ami lesz felkiáltással. Kicsit előre ugrok a történetben, mikor hajnali egykor visszaértünk a kempingbe ott volt a kulcs! Annyira örültünk, el sem akartuk hinni. 
Na de akkor vissza a Nordkapphoz. Pontban éjfélkor váltottuk ki a belépőt (boldog szülinapot nekem). A jegy 24 órára érvényes, és többször is vissza lehet vele menni, szóval ez egy hatalmas plusz pont. Az ára 285 NOK per fő (kb. 12 ezer forint). Mikor felértünk, még rajtunk volt a kemping-stressz (hiszen akkor még nem tudtuk, hogy lesz-e kulcs), így amikor megláttuk, hogy minden tiszta köd, és pár méternél tovább nem lehet látni, igen csak morcosak lettünk. Oké, főleg én lettem igen csak morcos. Készítettünk pár képet az emlékműnél, sétáltunk egy kört, majd bevettük magunkat a szuvenír-boltba (ami hajnali egyig van nyitva), és mindent amit az ember csak el tud képzelni be lehet szerezni.
Napfelkelte hajnali egykor
Mikor bezárt a bolt úgy voltunk vele, hogy oké irány ,,haza", hisz a köd miatt az éjféli napból úgysem látunk semmit. Aztán következett életem egyik legcsodásabb élménye, ugyanis olyan 1:12 perc körül volt a "hivatalos" napfelkelte, és egy csapásra felszállt az összes köd. Ez volt életem legszebb születésnapi ajándéka. Az Éjféli Nap a Nordkappon egyszerűen  lenyűgöző látvány, ráadásul olyan szerencsénk volt, hogy a köd miatt a legtöbb német turista hazaindult, így egész kevés ember maradt csak fent. Csodaszép volt, onnantól kezdve, hogy felszállt a köd, szépen sütött a nap, és olyan  gyönyörű volt a látvány, hogy ott sem akartuk hagyni. Amúgy a kilátó mellett még rengeteg mindent lehet itt csinálni. 
A kedvenc képem az egész útról
Csak nem hajnali egykor. Így miután kigyönyörködtük magunkat a látványban, megbeszéltük, hogy ha már amúgy is érvényes 24 órát a jegyünk, másnap még visszamegyünk. Elég különös érzés volt lefelé menni a hegyről, hiszen elértünk utazásunk célját, azt a pontot, amiért útra keltünk. És, hogy mit lehet még odafent csinálni? Van egy múzeum, ahol bemutatják a Nordkapp történetét, van egy kis kápolna, a már említett szuvenír bolt, és egy szuper 4D mozi. Sok időt el lehet itt tölteni. A Nordkapp egyébként a kontinentális Európa legészakibb pontja, magassága 307 méter a tengerszint felett.
Dupla szivárvány hajnali fél kettő körül
Az Északi-fokot 1554-ben fedezte fel egy angol felfedező Richard Chancellor. Az 1920-as évekig csak gyalog lehetett megközelíteni a kilátót, ennek ellenére több híresség is felkereste már akkoriban is. Napjainkban könnyedén megközelíthető autóval is. 1929 óta tájvédelmi terület, így aki növényeket gyűjt, és rajta kapják akár 1500 eurós bírságra is számíthat!
A Nordkapp egész évben látogatható, viszont télen (október 1- április 30) a hó és a téli időjárás viszonyok miatt csak vezetővel lehet felmenni, amit ezen a honlapon le is lehet foglalni. A Nordkapp kempingben a faház amit béreltünk nagyon szuper. Kis sarokgarnitúrával, mini konyhával. Igaz az ágy emeletes volt, de nagyon kényelmes. 
Mikor elindultunk- most már tényleg mondhatom azt- hazafelé még egy csodás látványban volt részünk. Méghozzá egy dupla szivárványban hajnalban! Szinte hihetetlen. 
Amúgy amit az egész eddigi utunk alatt hiányoltam a folyamatos rénszarvas-veszély táblák ellenére is, az az, hogy láthassam őket. Na hát innentől kezdve nem volt bennük hiány! Úgy örültem nekik, mint egy kisgyerek. A rénszarvasok nyugodtan sétálgatnak amúgy az út mentén, esetenként követik az autót egy darabon, nagyon aranyosak! A szülinapi ebédemet amúgy a Honningsvåg-ban költöttük el, a King Crab House nevű étteremben, ahol -milyen meglepő- királyrákot ebédeltünk! Isteni finom volt, omlós, édes hús. MIndenkinek ajánlom a helyet!
Hello Finnország
A Nordkapp utáni első esténket egy számi városkában Karasjokban töltöttük, ahol a születésnapomat egy igazi számi sátorban ünnepelhettem meg. Kaptam mini tortát, és gyertyákat, valamint az egyik kedvenc magyar boromat a Kristinus Borbirtok Sziget-borát. Csodálatos születésnap volt, az eddigi legszebb. A számi sátor amúgy szuper volt, Karasjokban már nem volt hideg, de estére azért lehűlt a levegő. A sátorban viszont égett a tűz, és emiatt nagyon szuper meleg volt odabent. Maga a számi kultúra is érdekes. Bár nagyjából egy Svédországnyi területen élnek a népsűrűség teljesen megoszlik Norvégia-Finnország-Svédország és Oroszország között. Soha nem alkottak önálló országot, mindig a fent említett négy ország területén éltek. A finnugor nyelvcsaládhoz tartoznak, így rokon nyelvnek számítanak számunkra. A számik az utolsó nomadizáló népcsoport Európában, ezáltal egészen az 1600-as évek végig jellemző volt rájuk a vadászó-halászó életmód. Ezt követően réntartással kezdtek el foglalkozni. 
Számi sátorban ünnepelhettem a 25. születésnapomat
Teljes véletlenségből egy számi pihenőhelyen álltunk meg egy alkalommal pihenni, és ott sikerült megkóstolnunk egy igazi ételkülönlegességet, ami amíg nem tudtam, hogy miből is készült, nagyon ízlett, aztán meg kicsit viszolyogtam tőle. De tény, hogy tényleg nagyon finom. Ez pedig nem más, mint a lefse, ami búzalisztből, tejfölből, szirupból, cukorból, és szarvasagancsból készült lepény, amit cukorral és vajjal tálalnak. Igen szarvasagancsból. Igazából olyasmi mint nálunk a palacsinta, csak kicsit édesebb, és vannak benne kemény darabok, ami kicsit furcsa. A bejegyzés elején említettem, hogy két "kikötésem" volt az úttal kapcsolatban, Alta után a másik ilyen kívánságom Rovaniemi, vagyis a lappföldi Mikulás otthona volt. 
Karasjokból aztán másnap már egyenesen Rovaniemibe vettük az irányt. A Télapó irodája nekem már régóta hatalmas álom volt. 
A Mikulás lakóhelyén
Nos, ez télen hóval, kutyaszánnal, miegymással biztos teljesen más élmény. Így sem mondom, hogy csalódott vagyok, hiszen egy egészen különleges élményben volt részem. A nyár közepén mentek a karácsonyi zenék, a manók ájuldoztak a melegtől (itt már közel 30 fok volt), és a legnagyobb előny, hogy nagyon kevesen voltak. Rajtunk kívül tényleg max 1-2 család lézengett. Másrészről: az a mérhetetlen giccs, amit itt a képünkbe tolnak az valami hihetetlen. Én azt hittem, hogy itt majd rengeteg szép, igényes karácsonyfadíszt meg szuvenírt tudok venni, ehhez képest erőfeszítésbe került valami olyant találni, ami nem volt bóvli. Kicsit kiábrándító. A posta hivatalból viszont nagyon-nagyon szép képeslapokat lehet küldeni, amik hihetetlenül gyorsan a címzett kezébe kerülnek ( mi hétfőn adtuk fel őket, pénteken már megjöttek). Felárért lehet kérni, hogy karácsonyra érkezzenek meg a lapok. Szerintem a legszebb mágneseket is itt lehetett venni, vagy még a Télapó irodájának a bejáratánál lévő szuvenír boltban is voltak értelmesebb dolgok. Szóval azt nem mondanám, hogy csalódás volt, mert nagyon hangulatos, még így nyáron is, ennek ellenére én teljesen mást vártam. A Mikulás amúgy lehet, csak mivel most volt ideje, nagyon jó fej volt, legalább 5-6 percet beszélgetett velünk, és még viccelődött is. 
A Télapó irodája
A közös kép elkészítéséért nem kell fizetni, de megvásárolni már elég drága. Több verzió közül lehet választani, mi nem kértünk több képet, elég volt egy is, meg a digitális változat. Sajnos egészen pontosan nem emlékszem, hogy mennyibe került, de biztos, hogy 25-30 euró között volt, és ez a legolcsóbb verzió. Jó lenne egyszer még télen is látni a Santa Claus Village-t, mert biztosan egy egészen más élmény lehet, de boldog vagyok, hogy eljuthattam ide. A Télapóval készült képen pedig úgy vigyorgok, mint egy jóllakott óvodás, szóval szerintem ez mindent elárul. 
A képeslapok jó árban voltak, 70 centtől kb. 3 euróig terjedő skálán, és 4 képeslap feladásáért fizettem összesen 11 eurót (ebben bent van a képeslapok ára is, vásároltam drágábbat is, olcsóbbat is). Szerintem ez egy nagyon kedves gesztus, mi a családunknak, és pár barátunknak küldtünk lapot, és mindenki nagyon örült neki. Az biztos, hogy én is hatalmasat vigyorognék, ha kapnék egy képeslapot a Télapó lakóhelyéről. Összességében mindenképp ajánlom Rovaniemi meglátogatását is, mert az ilyen örök gyerek lelkű felnőttek mint én, biztos, hogy nagyon jól fognak szórakozni, annak ellenére is, hogy mennyi a giccs, vagy, hogy nincs hó. Végezetül íme még pár kép ezekről a napokról, most már nincs sok hátra "csak" Helsinik, Tallin, Jurmala, Riga, Villnius és Varsó. 


Karasjokban ünnepeltük a születésnapomat

Európa legészakibb pontján

Alta 6000 éves sziklarajzai

Alta

Alta

Annyira cukik!

Hatalmas Toffifee-k a Nordkappon

A születésnapi ebédem

Kis cukik mindenütt

Esküszöm, hogy rosszban sántikálok!

Ezt a képet is nagyon szeretem, az ott én vagyok, aki a naplemente felé fut

Nordkapp

Az első amit Finnországban láttunk *.* Bárcsak haza hozhattam volna egyet 

Csoda *.*
Alta

Az altai ösvény 

Nordkapp miután kitisztult az ég

Ez egy átlagos út Norvégiában. Tökéletes minőség, pedig ezt aztán nem kíméli a tél

Autókánk és a szivárvány

Bocsi a BMW stockfotóért

Első körben ekkora köd volt

Út a Nordkapphoz
Remélem tetszett nektek ez a bejegyzés :) Ha igen, kérlek iratkozzatok fel a blogomra, és kövessetek be a Facebookon és Instagramon is! Legyen szép hetetek!