2018. március 28., szerda

Brugge

Klisé, de imádom az ilyen képeket
Mondhatjuk, hogy számunkra amolyan "hagyomány" februárban elutazni valahova, hiszen nekem ilyenkor tanítási szünet van. Jól esik a vizsgák és a munka után egy kicsit kikapcsolódni, és amúgy is imádunk új helyeket felfedezni. Hosszasan tanakodtunk rajta, hogy az idei célunk mégis mi legyen, végül Brugge és Brüsszel mellett döntöttünk. Brugge engem már nagyon régóta vonzott, hiszen rengeteg képet látni róla az interneten, nagyon kis hangulatos városka, folyóval, csodás házakkal, és mivel szerencsénk volt hömpölygő turista-áradat nélkül. Ez amúgy csak valami hatalmas véletlen lehetett, hiszen előtte ahány cikkben rákerestem, ahány helyen olvastam róla, mindenhol azt írták, hogy készüljünk fel, mert rengeteg ember lesz. A főtéren nem egy olyan képet sikerült készítenünk, amin rajtunk kívül nincs senki. Szerintem ez minden utazó álma, nem ? 
Az utazás szervezésére sok szót nem vesztegetnék, odafele Ryanair-el, visszafelé pedig WizzAirrel repültünk, valamint buszoztunk, és vonatoztunk is a városok között. Ez alkalommal úgy döntöttem, hogy inkább nem próbálkozok az AirBnB-vel, hanem a Bookingon foglalok, és mit ne mondjak életem egyik legjobb döntése volt. 
Grote Markt-Brugge főtere
Mind a két városban csodás szállásunk volt. Bruggeben mindössze 50 méterre a főtértől, a Belfort mögött, szóval kívánni se kívánhattunk volna jobbat.
Az érkezésünk napján délelőtt kicsit csöpögött az eső, de nem volt vészes, igazából pont annyi esett, hogy minden vizes legyen, és már vége is volt. Bruggebe nem volt konkrét "útitervünk" azon kívül, hogy a Brouvwerij De Halve Maan-t és a Friet Museum-ot mindenképp meg szerettük volna tekinteni. Ja meg persze a Brugge-i Madonnát. Első nap épp ezért inkább csak céltalanul sétálgattunk a városban, "eltévedtünk" a kis utcácskákon. Teljesen véletlenül épp időben voltunk a Szent Vér  templomban. A neve elég creepy. A templom valójában egy csodás kis tér sarkában húzódik meg, és szerintem ha nem tudja az ember, kívülről meg sem mondja róla, hogy templom. Ez a hely pedig nem másról híres, mint, Jézus Krisztus véréről, amit egy ampullában lehet megtekinteni. Mikor itthon meséltünk róla a mamám tiszta izgatott lett, valójában viszont csak egy kb. 500 éves tárolóban volt valami barna kosz, ami vagy Krisztus vére, vagy nem. Mindemellett a templom nagyon szép, és érdekes volt ezt az ereklyét megtekinteni, főleg, hogy véletlenül akadtunk rá.
Belfort
Mivel az első nap sokat nem aludtunk ugyanis hajnali kettő körül indultunk otthonról Budapestre, két órát repültünk, várakoztunk a buszra a reptéren, majd még két órát buszoztunk is, ezért túl sok erőnk nem volt sokáig fent maradni. Aznap tehát hamar kidőltünk.
A hotelben be lehet természetesen fizetni reggelire is, de mi kinéztünk egy helyet, amit mindenképp ki szerettünk volna próbálni. Második nap reggel ért minket a meglepetés: Bruggeben a legtöbb hely hétfőn vagy kedden zárva van. Ez még itthon valahogy teljesen elkerülte a figyelmemet. Így utólag okos kapitányként végül egy napra befizettünk a hotelben a reggelire, hogy majd másnap kipróbáljuk a kiválasztott helyet. Nagyon kedvesek voltak, semmiféle problémát nem csináltak belőle, hogy csak egy napra kértünk reggelit, és azt is az étkezés előtt egy perccel.
A második napra azért voltak konkrétabb programjaink, mint "sétálgatni a városban". Keddre időzítettük a Sültkrumpli Múzeumot, a Brugge-i Madonnát és a Szélmalom-parkot is.
Mivel Gábor imádja a panorámát ezért minden alkalmat megragadunk, hogy felmászhassunk magas épületek tetejére. Bruggeben a Belfort volt a szerencsés kiválasztott.
Kilátás a Belfortból
A Belfort tulajdonképpen egy 83 méter magas harang torony a főtéren, ami pechünkre pont nem üzemelt, mikor meglátogattuk. Már maga a harangjáték, ugyanis a hatalmas harangot 2016 húsvétjától 2018 húsvétjáig renoválják. Aki egy hét múlva látogat a kisvárosba, már meg tudja majd hallgatni. A toronyba természetesen csak lépcsőkön lehet feljutni ( 366-on egészen pontosan). A végére nagyon csak beszűkül a járat, és a szembe jövő forgalom nem is igazán fér el egymás mellett. Klausztrofóbiásoknak meggondolandó, bár a panoráma csodálatos. A belépő jegy kicsit borsos, mint Belgiumban mindenhova: 12 euró, diákoknak viszont csak 8. Az én osztrák diákigazolványomat mindenhol elfogadták,szerintem a magyarral sem tesznek kivételt. Pechünkre egy kicsit párás volt a levegő, de tiszta időben, egészen biztosan el lehet látni a tengerig is a torony tetejéből.
Miután kigyönyörködtük magunkat a kilátásba ismét a nyakunkba vettük a várost, és sétáltunk egy jó kiadósat a tért körülvevő kis utcákban.
Books & Brunch
A mi életünkben elég sarkalatos kérdés, a "mit és hol együnk?", főleg ha utazunk. Naponta legalább kétszer előjön. Szeretünk egészségesen táplálkozni, én viszont emellett sajnos kicsit válogatós is vagyok, így nem mindig van egyszerű dolgunk. Másik érdekes tény, hogy 14-15 óra körül nagyon sok étterem bezár, és csak 18 óra körül nyit ki megint. Kedden egy olyan helyre esett a választásunk, ami azt hiszem, minden hozzám hasonló könyvmoly álma, ez pedig nem más volt, mint a Books & Brunch nevű étterem. Zárás előtt fél órával estünk be, de nem volt csúnya passogatás, hogy mit képzelünk, hogy bejöttünk. Nem volt "már nincs kiszolgálás" sem. Mivel a hely alapvetően inkább egy bruncholós, reggelizős hely, ezért a szendvicsek mellett még saláták és levesek között lehetett választani. Én egy istenien finom és hatalmas szendvicset választottam, mozzarellával, bazsalikommal, paradicsommal, és minden földi jóval.
Ha valaki Belgiumba indul, mindenképp készüljön fel arra, hogy nem egy kifejezetten olcsó hely.
Random kis tér
Ha nem egy szupermarketben veszi az ember a dolgokat, amit meg szeretne enni. És naponta legalább egyszer étteremben eszik simán lehet fejenként 15-20 euróval számolni egy étkezésre. Ez van. De cserébe minden eszméletlenül finom, és olyan érzés, mintha itthon a világ  az ország legfancybb éttermében ennél egy vacsorát. A Books & Brunchban hatalmas bánatomra csak akkor vettem észre, hogy árulnak Vajsör Lattet Harry Potter inspirálta, mikor már a szállodában voltunk, így ezt nem volt sajnos alkalmam kipróbálni. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy isteni finom lehetett. A hely maga pedig eszméletlenül hangulatos, minden telis-tele van könyvekkel, holland, francia és angol nyelven is. A mi asztalunk mellett pont a Gyűrűk ura sorozat volt a polcon, aminek nagyon örültem. Az apró dolgok az életben...
Mivel mi szeretünk mindent az utolsó pillanatra halasztani, ezért a Friet Museumba is zárás előtt kb. 40 perccel sikerült beesnünk.
A belépő mellé, ami 7 euró diákoknak 6 jár egy kedvezményre jogosító kupon is, amit az étteremben lehet felhasználni, ami szintén a múzeumban kapott helyett.
Friet Museum
A múzeumban töviről-hegyire megismerkedhetünk a krumpli történelmével, a fajtáival, hogyan került Európába, és egyáltalán mindennel, amit a krumpliról tudni érdemes. Fény derül arra is, hogy ha már egyszer belga találmány a sült krumpli, akkor mégis miért french fries a neve. Az amerikai katonák tévedése miatt, legyen elég ennyi.  Megcsodálhatunk különböző eszközöket, amik az igazi belga sültkrumpli elkészítéséhez szükségesek, és videókat nézhetünk a krumpli-termesztés minden részletéről. Ha az ember mindent tüzetesen el akar olvasni, és minden videót végig akar nézni, egész biztos, hogy nem elég negyven perc a múzeum végig járására. Viszont maga a múzeum 17-kor zár, az étterem ellenben 15 perccel korábban, és hát a szükség nagy úr. Mindenképp meg akartuk kóstolni az igazi sültkrumplit, és erre mi lenne alkalmasabb hely, mint a múzeum étterme. Aznap mi voltunk az utolsók akiket kiszolgáltak :D
Én amúgy nem gondoltam, hogy sok különbséget fogok érezni, de meglepő módon tényleg más jobb íze van, mint a "többi" sültkrumplinak. Ki gondolta volna?
Brugge-i Madonna
A Brugge-i Madonna Church of our Lady-ben tekinthető meg. A szobor amellett, hogy Michelangelo készített, arról híres, hogy a II. Világháború alatt náci katonák tulajdonították el, és George Cloony segítségével csak a háború után került vissza a helyére. A templom maga ingyen látogatható, viszont arra a részre, ahol a szobor van, valamint I. Mária burgundi hercegnő és Károly burgundi herceg ravatala található vagyis az érdekes részre belépőt kell váltani. 6 euró diákoknak 5. A templom nagyon szép, viszont épp felújítják ezt is... így tele volt állványokkal, amik kicsit azért zavarták az összképet. Valamint eszméletlenül hideg volt. Az egész utazás alatt sehol máshol nem fáztam annyira, mint ott, pedig Brüsszelben nem volt valami jó idő...
A szobrot nem lehet 4-5 méternél jobban megközelíteni, egy kerítés és egy plexi is elválasztja tőle az embert. Még szerencse, a végén erről is letörne valaki egy darabot, mint a Vatikánban a Pieta egyik lábujját. 
Összességében szerintem megéri kifizetni a belépőt, hiszen ez mégis csak egy történelmi múlttal rendelkező szobor, és a templom fizetős része is különösen szép.
Szélmalom-park
Első nap teljesen feleslegesen megvásároltuk a három napos tömegközlekedési jegyet. Sajnos Bruggeből nem készültünk elég jól fel előre, ezért történhetett ez meg. A legmesszebbi látnivaló, a Szélmalom-park is csak 1 km-re volt a belvárostól, és ebben a csodálatos környezetben senkinek nincs kedve buszozni, szerintem. Mi legalábbis mindenhova gyalog mentünk. A Szélmalom-park nem meglepő módon több szélmalom, és egy park.
Négy szélmalmot, és egy középkori város kaput lehet itt megcsodálni. Jó időben biztos rengetegen piknikeznek a parkban, viszont februárban ehhez elég hideg volt. Az egyik szélmalmot valószínüleg félig-meddig illegálisan meg is másztuk. Sajnos a szél nem fújt annyira, hogy forogjanak a kerekek, de így is szuperül festettek a dombok tetején.
A keddi napba szinte mindent bele sűrítettünk, amit csak lehetett, hogy szerdára már csak a sörfőzde, és egy kis sétafikálás maradjon, mielőtt vonattal tovább álltunk volna Brüsszelbe.
Halve Maan sörfőzde
A sörfőzdébe előre megvettük a jegyet az interneten ITT. 9 euró, nincs diákkedvezmény, és a jegy tartalmaz egy korsó Brugse Zot sört is a túra végén. Angol, francia és holland nyelvű vezetés közül lehet választani. Mi természetesen az angol mellett döntöttünk, a néni nagyon szépen és érthetően beszélt, szóval aki egy kicsit is tud angolul, annak biztos nem okoz majd gondot megérteni. De ha az ember nem is ért belőle semmit, akkor is érdemes megnézni ezt a sörfőzdét. Ugyanis a különlegessége, hogy egy 3,2 km hosszú csőrendszeren keresztül szállítják el a föld alatt a sört a város egyik végéből a másikba. Mi amúgy abszolút nem tudtuk követni, hogy épp merre is járunk, volt, hogy a város házainak teteje felett sétáltunk, és volt, hogy több 10 méterrel a föld alatt. Nagyon különleges élmény volt, és annak ellenére, hogy én nem szeretem a sört, ez még nekem is eléggé ízlett. Aránylag. Amúgy a főzdéhez egy hatalmas, és szuper étterem is tartozik, amit szintén csak ajánlani tudok, ugyanis nagyon kedvező áron ajánlanak két vagy három-fogásos menüt, ami nem utolsó sorban rettentő ízletes is.
Begijnhof
Miután megebédeltünk a sörfőzdében, már csak egy látványosság volt hátra számunkra. Ez pedig a Begijnhof nevű park. Aminek a különlegessége, hogy csodás kis fehér házak veszik körbe, amik 1245 óta állnak. A rét pedig nárciszokkal van tele a nevét is innen kapta, amik tavasszal csodás sárga színbe borítják az egész területet. Sajnos mikor mi voltunk, még túl kora volt ahhoz, hogy virágozzanak, de így is nagyon szép látvány volt.
Mivel az épületekben a Szent Benedek rend apácái laknak ezért nagyon csendben kell lenni, hogy ne zavarjuk őket az elmélkedésben meg az imádkozásban. Épp ezért a park nagyon alkalmas egy kis feltöltődésre, meditációra.
Grote Markt
Brugge összességében egy igazán csodálatos kis városka, és mindenkinek nagyon ajánlom, hogy egyszer látogasson el oda. Budapestről már pár ezer forintért lehet repülőjegyet vásárolni a WizzAirn-nél vagy a Ryanairnél Brüsszelig, és mi onnan konkrétan 15 euróért (nem fejenként, összesen) buszoztunk el Bruggeig. Ha valamit megváltoztathatnék az utunkkal kapcsolatban, az mindössze annyi lenne, hogy először mennék Brüsszelbe, és utána Bruggebe. A két helyet semmiképp nem lehet egymással összehasonlítani, hiszen az egyik egy hatalmas nyüzsgő város, az EU központja, a másik pedig egy nyugis, álmos kis városka. Szerintem 3-4 nap alatt bőven meg lehet mindent nézni Bruggeben, és nem abból fog állni az utazás, hogy loholunk egyik látványosságtól a másikig! Végezetül pedig még megosztanék veletek pár képet, fogadjátok szeretettel!

Már majdnem megérkeztünk

Pillanatkép a főtéren


Grote Markt

Grote Markt

Halve Maan sörfőzde étterme, háttérben a főzőkádakkal

Grote Markt- itt minden nap kellett képet csinálni

Felirat hozzáadása

A Grote Markt csodás színei

Grote Markt 

Ezen a téren található a Szent Vér templom

Brugge-t az észak Velencéjeként is emlegetik a sok csatornája miatt

A Szent Bonifác híd és templom

Szintén

Csónakparkoló

Szent Bonifác híd

A város egyik legjobb étterme, ahol sajnos végül nem ettünk

Egy könyvmoly mindenhol könyvmoly

A The Bottle Shop, ahol eszméletlen mennyiségű sör közül lehetett válogatni

Kilátás a Belfortból


Elég sok képet csináltunk itt

Mondom :D

A Church of our Lady csodás rózsa-ablakai


Mindenhol ilyen csodás házak vannak

Menü a Friet Museumban 

Sajnos nem tudom, hogy ez melyik templom is volt

Random utca

Friet Museum


Ez az egyik kedvenc képem, ami készült 


Ezeken a csöveken szállítják a sört 3,2 km hosszan 
Begijnhof bejárata 

Bruggeben nagy becsben tartják a hattyúkat

Utolsó nap a nap is kisütött
Erre a szélmalomra másztunk fel
A sörfőzde udvara vicces táblával
Kincs <3

Nos ez a bejegyzés kicsit hosszabbra sikeredett, de remélem tetszett nektek! Ha igen, iratkozzatok fel a blogomra, valamint kövessetek be a Facebookon, Instagramon és a SnapChaten (lilla.samson) is!




2018. március 9., péntek

A legjobb könyv, amit februárban olvastam

Mivel nálunk az egyetemen februárban szünet van, kis naivan azt gondoltam, "ó majd mennyi időm lesz, olvasni, mennyi ajánlót fogok tudni írni". Ahham. Februárban alig sikerült pár könyvet elolvasnom. Ez persze részben annak is köszönhető, hogy egy hétre elutaztunk, de másrészt meg olvasás helyett minden mást csináltam. Pl. digitalizálni kezdtem a teljes ruhatáramat, ami nagyon fárasztó dolog. Épp ezért nem túl sok könyv közül tudtam választani az e-havi beszámolóhoz, és ez most kicsit más is lesz, mint a januári.  Akkor lássuk is, hogy miért: 

Saját kép a könyvről
Fülszöveg: This accessible and beautifully illustrated book brings together the most important designers who have moved fashion forward over the past century.
Fifty major fashion designers are profiled in this book in fullcolor spreads that showcase their most memorable creations. Red carpet regulars such as Armani, Prada, Calvin Klein, and Dolce & Gabbana are included, as well as the classic clothiers Christian Dior, Karl Lagerfeld, and Oscar de La Renta. While some of these designers have designed for the masses—Ralph Lauren, Donna Karan, Diane von Furstenberg—others prefer the fierce over the functional: Jean-Paul Gaultier, Vivienne Westwood, and Helmut Lang, for instance. Readers will learn how the early twentieth-century designers such as Coco Chanel and André Courrèges made fashion history, and discover who’s making it now: Stella McCartney, Marc Jacobs, and Tom Ford, to name a few. A celebration of diversity and innovation and an essential handbook to a century of fashion, this exciting and informative look into the world of style will delight readers of every taste and age.

Kiadó: Prestel
Kiadás éve: 2010 (április)
Oldalszám: 160
Eredeti címe: 50 Fashion Designers You Should Know

Madeleine Vionnet akkor és most 1912-2018
És, hogy miért is rendhagyó ez a bejegyzés, legalábbis a januárihoz képest? Mert ez a könyv nem egy regény, egy mese, egy csodálatos történet. Nem, ez a könyv a divatról szól, érdekes, és sok-sok információval megtűzdelt ismeretterjesztő könyvecske. A 50 Fashion Designers You Should Know című könyvet még New Yorkban a MET-ben vásároltam, így különösen nagy izgalommal láttam neki. Ismeritek ti is az érzést nem? Mikor elmentek valahova nyaralni, ott esetleg rábukkantok egy könyvre, megveszitek, és utána extrán kedves emlék válik belőle. Nem csak azért, mert, nos igen, mégis csak egy könyv, hanem mert egy olyan helyről "származik" ami fontos az ember számára... Gondolom azzal nem árulok el nagy titkot, hogy ez a kötet 50 divattervezőről szól, akit az író Simone Werle szerint mindenkinek ismernie kell. Érdeklődve vágtam neki az olvasmánynak, hiszen az utóbbi egy évben rengeteg divattal kapcsolatos könyvet olvastam el, és kíváncsi voltam, hogy ez mennyiben lesz más/több/érdekesebb.
Elsa Schiaparelli akkor és most 1927-2018
Szeretném, ha a tudásom nem csak az agyon-hypeolt divattervezők terén lenne szerteágazó. Ezért inkább az angol/német nyelvű könyveket részesítem előnyben ilyen téren. Ha az itthoni kínálatból indulunk ki, akkor szinte csak Coco Chanel létezik. Más tervezők élete is lehetett kalandos, nem csak az övé, attól még, hogy nem olyan ismertek. Mint pl. a bal oldali képen szereplő Elsa Schiaparelli akiről maga Chanel úgy nyilatkozott, mivel nagy riválisok voltak, hogy "az a művésznő, aki ruhákat tervez? Szó ami szó, a könyvben felsorolt ötven designer mind érdekes, és érdemes a maga nemében. Olvasás közben kis jegyzeteket készítettem, hogy ki is az, akiről többet szeretnék megtudni, mert érdekesnek tűnik az élete. Ilyen például a fentebbi képen is szereplő Madeleine Vionnet, aki minden egyes darabját először kis fa bábukra készítetette el a képen is ez látszik, és csak aztán hús-vér emberekre. Persze a könyv kiadása óta eltelt majdnem 10 év, és a divat az egyik leggyorsabban változó iparág, így nem kell csodálkozni, hogy sok-sok minden nincs úgy, ahogy le volt írva. Gondolok pl. Marc Jacobsra, aki már rég nem a Louis Vuitton kreatív igazgatója.
Azzedine Alaïa akkor és most 1980-2018
Többen pedig sajnos már nincsenek köztünk. Épp ezért a kötet megérne egy újabb kiadást. Fogalmam sincs, hogy erre van-e bármiféle kilátás, de szerintem én beszerezném. Külön örültem annak, hogy nem csak olyan tervezők szerepeltek benne, mint mondjuk Lagerfeld akit azért szerintem a laikusok többsége is ismer, hanem mondjuk Mary Quant, aki bár már nem alkot, mégis neki köszönhetjük az egyik legforradalmibb ruhadarabunkat. A miniszoknyát.
Minden egyes oldalon kis idő-grafikonokat is találhatunk, amik azt jelzik, hogy egyrészt az adott tervező kinek is volt a kortársa, másrészt milyen történelmi események alakították akkoriban a világot. Ez szerintem külön nagyon érdekes volt a könyvben, mert így egy még átfogóbb képet kaphattam arról olvasás közben, hogy mi vezetett Diornál a New Look megálmodásához, vagy épp milyen események ösztönözték Chanelt sok-sok év után a visszatérésére, a mára már ikonikussá vált tweed-kosztümmel.
Minél több ilyen jellegű könyvet olvasok amúgy, annál jobban látom át, hogy egy-egy tervező mennyire bánik jól úgymond a hagyatékával. Sokáig abban voltam, hogy Jeremy Scott a Moschino élén egy őrült. Pedig nem. Valójában csak azt viszi tovább, amit Franco Moschino maga után hagyott. Épp ezért külön tisztelet jár szerintem minden olyan tervezőnek, aki nem a saját elképzeléseit próbálja megvalósítani egy olyan divatház keretein belül, ami nem az ő nevét viseli. John Galliano például egy zseni, mégsem tudott soha ráérezni arra, hogy mitől is Dior a Dior. Ellenben ott van Jeremy, vagy Karl Lagerfeld, akik tökéletesen ötvözik a régit az újjal.
Ez a könyv szerintem remek kikapcsolódás, nem csak a megszállot divatrajongóknak, hanem azoknak is, akik picit gyakorolni szeretnék az angolt, és valamennyire érdeklődnek a téma iránt is. Nem fognak csalódni. Igényesen megszerkesztett könyv, szép, színes képekkel. Remekül mutat, mind egy kávézó-asztalon, mind egy könyvespolcon minden házban.

Ha pedig tetszett a bejegyzés, iratkozzatok fel a blogomra, és kövessetek be Instagramon, és a Facebookon is!