2018. június 18., hétfő

Júniusi wishlist

Nagyon régen volt már divattal kapcsolatos bejegyzés, amit szánok-bánok. Viszont az oldal, ahol a képeket szoktam egy-egy ilyen poszthoz készíteni sajnos megszűnt. Most sikerült egy hasonló jellegű weblapot találnom, de még barátkozom vele, ugyanis egyenlőre jóval körülményesebb a használata, mint az előző honlapé. De lényeg a lényeg, hogy ismét tudok egy kívánságlistával jelentkezni!

1. Lila zsebes ing a Bershkából
Az idei tavasz-nyár kedvelt divat-színe a lila. Rengeteg kifutón visszaköszönt ez az szín, és a 2018-as évben a Pantone is ezt az árnyalatot választotta meg az év színének. Nem azt mondom, hogy ódzkodok a lilától, viszont nem is az a tipikus "to-go" szín számomra. Szeretem, mert illik a szememhez, és a hajamhoz, viszont kicsit idegenkedek is tőle, mert amennyi lila-Lilla poént hallottam az elmúlt 24 évben, az egy életre is sok lenne. Viszont úgy gondoltam, ez a laza kis nyári ing tökéletes lenne, hogy valamilyen szinten visszaköszönjön a ruhatáramban az év színe. Nekem egyből egy afrikai szafari jutott eszembe erről a felsőről, mikor megláttam, még ha nem is egy nyers, természet közeli színben pompázik. Nem nagyon szeretek nyáron ujjatlanokat vagy toppokat hordani, annyira nem érzem magam komfortosan az ilyen jellegű felsőkben. Ezért is tökéletes választás számomra ez az átmeneti szabás rövidujjú és ujjatlan között. Ha nektek is megtetszett ez a felső ITT tudjátok csekkolni! 

2. Harangujjú virágos Mango blúz
Hát igen, végül is mit is szeretne venni magának az ember lánya a legnagyobb hőség közepén, mint egy hosszúujjú blúzt. Teljesen egyértelmű. De valahogy mégis olyan kis lenge, könnyed viseletnek tűnik, hogy meghozta hozzá a kedvem. Ráadásul grill-partykon, vagy bármilyen szabadtéri rendezvényen, mikor az este már hűvös, tökéletes viselet. Nagyon tetszik a szabása, hogy ilyen "kurtított" fazon, és a széles ujjak is nagyon bejönnek. Ezt a felsőt már megrendeltem, és szerencsém is volt vele, ugyanis 10000 ezer forint helyett, most szállítással együtt 8500-ért be tudtam szerezni a Mango honlapján! Bár a kék utána narancssárga színt szeretem a legkevésbé, ez mégsem az az árnyalat, amitől legtöbb esetben távol tartom magam. Alig várom, hogy a közeljövőben felvehessem, és biztos, hogy Norvégiába is magammal viszem, hiszen ott alapból melegebb holmikra lesz szükségem! Ha te is szeretnél egy ilyen blúzt ITT beszerezheted! 


3. Piros necc táska a Monkiból
Igen, tudom, a csapból is ez a táska folyik. Igen, azt is tudom, hogy nem, hogy jövőre, de pár hónap múlva senki nem fog már ilyent hordani. Sőt! Még azt is tudom, hogy teljesen praktikátlan, ugyanis ahhoz, hogy ne folyjon ki belőle minden cuccom, bele kell tennem egy másik táskát. De ilyen apróságok mióta is érdekelnek engem? Sajnos sok ilyen random kis mikro-trend amik pár hónapnál tovább nem tartanak, képes magával szippantani, hiszen ahogy a mondás is tartja : "doing it for the 'gram", egy jó insta-képért mindent. Most pedig már, hogy a barátom megtanult fotózni, és szuper ügyes van értelme ilyen dolgokra befektetnem. Amúgy a legtöbb embernél én a barna és annak árnyalataiban pompázó változatot láttam, szóval a pirossal megpróbálok kicsit egyedibb lenni. Bár mivel minden második ember most ilyen táskával nyomul ez szinte lehetetlen. Ha te is egy basic bitch szeretnél lenni, akkor ITT be tudod szerezni a tatyót! 

4. Átlapolós ruha a H&M-ből
Őszintén szólva már elég régóta szeretnék egy ilyen szabású ruhát, ugyanis az én Kim Kardashian testalkatomnak ez egy álom lenne. Viszont amiket eddig láttam, azzal mindig volt valami bajom. Béna anyag, nem volt jó a minta, stb. stb. Ez nagyon megtetszett, viszont a H&M honlapja szerintem egy borzalom, főleg, hogy nem lehet ellenőrizni, a keresett ruhadarab melyik boltokban is lelhető fel, így pedig kb. olyan nekiindulni, mintha tűt keresne az ember a szénakazalban. Igen tudom, lehet rendelni, de nem mindig van kedvem kifizetni + 2000 forint postaköltséget, arra meg várogatni, hogy mikor lesz ingyenes szállítási kód... Na mindegy. Szóval ezt a ruhát egyelőre nem leletem fel sehol, de még nem adtam fel. A szeptemberi olaszországi nyaralásunkra tökéletes lenne. Ha neked is tetszik, ITT megrendelheted! 

5. Jurassic Park póló a Bershkából
Oké, ez az egy kicsit csalás, mert legelőször egy másik felsőt néztem ki. DE! Ezer éve keresek ilyen pólót, hiszen a Jurassic Park volt kiskoromban az elő kedvenc filmem. Volt olyan is, hogy egy nap alatt háromszor megnéztem, és egyszerűen nem tudtam megunni! A Jurassic World-öt, is imádtam, és már alig várom, hogy megnézhessem az új részt! Így amikor megláttam a Bershka honlapján ezt a pólót, egyből tudtam, hogy ő az enyém kell, hogy legyen, és mi tagadás, már raktam is bele a kosárba, a lila inggel együtt. Manapság a mintás pólóknak egyre nagyobb kultusza van főleg a márkajelzéssel rendelkezőknek, de én továbbra sem szálltam fel ész nélkül a vonatra. Régen abszolút nem hordtam mintás pólókat, és most is csak pár darab található meg a gardróbomban. Ezek mind olyan ruhadarabok, amik vagy számomra bírnak jelentéssel, vagy legalább vicces a felirat. Egyébként pl. Levi's pólót, amit most minden második ember hord, soha nem vennék. Vagy Guccit. Egyszerűen nem éri meg azt a 300 eurót, amibe kerül, és 2 év múlva extra gáz is lesz, szóval köszi, de azt a pénzt inkább repjegyre költöm... :D Ha te is JP-fan vagy, ITT be tudod szerezni a pólót! 

Szóval ebben a hónapban ezekre a termékekre vetettem szemet. Nektek melyik a kedvencetek? Írjátok meg kommentben! Ha pedig tetszett a bejegyzés, iratkozzatok fel a blogomra, és kövessetek be Instagramon, valamint a Facebookon is!
Legyen csodaszép hetetek! 

2018. május 31., csütörtök

Garda-tó (Giro d'Italia 101)


Aki követi a blogomat, az Insatgramomat, vagy esetleg a Facebook oldalamat már régebb óta, az tudja, hogy nálunk ez már amolyan hagyomány az évfordulónkkor elutazni Olaszországba. Ugyanis ez a számunkra jeles nap, minden évben bele esik a Giro d'Italia biciklis versenybe, amit mind a ketten imádunk a barátommal, ezért semmi pénzért nem hagynánk ki. 
Talán két évvel ez előtt vásárolhattam meg, a 1000 Places To See Before You Die című könyvet, és azóta igyekszünk a kellemest a hasznossal is összekötni. Minden utazásunkat megpróbáljuk úgy alakítani, hogy egy-egy helyet ki tudjunk pipálni a könyvből. 
Most a nagy olasz tavak kerültek sorra (a comoi-tó már három évvel ez előtt megvolt), jobban mondva a Garda-tó. Három napot töltöttünk el csodás környezetben egy Malcesine nevű kis városban, egy lenyűgöző hotelben, amiből a kilátás egyszerűen fenomenális volt.
Kilátás a hotel szoba erkélyéről
Sajnos, mint ahogy az általában velünk lenni szokott, az időjárás nem nekünk kedvezett. Mikor hétfőn oda értünk, még meleg volt, és verőfényes napsütést, de a medencét már sajnos nem tudtunk kipróbálnihétkor zárt, mi nyolcok értünk oda. Kár, mert akkor lett volna rá az utolsó lehetőségünk. Sajnos első nap szokás szerint megcsúsztunk az idővel, így csak a tervezettnél később érkeztünk meg a helyszínre, ezért már csak arra volt időnk, hogy gyorsan letusoljunk, átöltözzünk, és berobogjunk a városba vacsorázni valamit. 
A legtöbb étterem viszont sajnos 22 órakor zárt, mi pedig 21:30-kort értünk be a városba, így hosszasan keresgéltünk a TripAdvisor segítségével, míg találtunk egyet, ami tovább van nyitva, mint tíz óra. Végül egy Vidoc nevű étterem-borbárra esett a választásunk, és mit ne mondjak, kicsit sem bántuk meg. Amúgy a TripAdvisor szerint ez a város harmadik legjobb étterme, szóval fura is lett volna, ha szar. Mármint rossz. Ebben az étteremben megismerkedtünk a tradicionális, régióra jellemző ételekkel, vagyis a gnocco fritto e tigelle-vel. 
Sajnos csak olasz leírást találtam ahhoz, hogy mi is pontosan ez az étel, így megpróbálom inkább elmagyarázni. Nem kell semmi atom-komolyra gondolni, a gnocco fritto e tigelle nem más mint sajt és sonka tál, helyben, frissen készült péksüteménnyel, az egyig a gnocco, ami kerek, és állagban leginkább egy zsemlére hasonlít. A másik pedig a tigelle, ami leveles tésztából készült, de valami egészen különös, és isteni péksütemény íze van. Ezeket saját kezűleg töltheted meg a sajttal, sonkával, mortadellával, és mindenféle zöldségekkel, és mivel forrón hozzák ki őket a sajt mennyeien beleolvad...Nem is folytatom. Ha valaki a Garda-tó környékén jár, mindenképp kóstolja meg ezt a helyi ízletességet. 
Szóval első nap csupán erre futotta az időnkből. 
Kedden, mikor felébredtünk, már láttuk, hogy nem lesz valami jó idő, így kicsit csalódottak voltunk. Ezt a napot végig egy Trento nevű városban készültünk tölteni. 
Aznap ugyanis időfutam volt a Giron, ami azt jelenti, hogy a versenyzők nem egyszerre indulnak el, hanem percenként indítják el őket. A ranglista utolsó helyén állóval kezdik, és értelem szerűen az elsővel fejezik be, aki akkor még Simon Yates volt. Ez azért is volt különösen szuper, mert a komplett "open village" a buszokkal, a különböző interaktív programokkal és minden egyébbel, egész nap a faluban maradt. 
Szerintem egy ilyen biciklis verseny hatalmas élmény, nem csak annak, aki kifejezetten rajong a biciklisekért, hanem úgy összességében is. Rengeteg mindenen lehet részt venni, és iszonyatosan jó a hangulat. Na és azt említettem már, hogy ez az egész Olaszországban van? Nekem már ennyi indok is elég lenne :D
Sajnos az idővel kapcsolatos bal sejtelmeink amúgy bebizonyosodtak. Mikor megérkeztünk Trentoba, esett az eső, de legalább az rövid időn elállt, és utána csak simán hűvös volt. 
Miután megnéztük a Giro-s karaván felvonulását el is mentünk az open village-be, ahol rengeteg felesleges szuper ingyen dolgot összeszedtünk. Többek között egy karton maglia rosa-t rózsaszín trikó, a Giro-n ezért mert a küzdelem, vászon táskákat, gym-bageket, autó illatosítókat, és nyakba akasztható kulcstartókat amit nagy valószínűséggel soha nem fogunk használnis. Ténferegtünk rengeteget a csapatbuszok között, ahol több versenyzővel is találkoztunk, valamint csapatigazgatókkal, és egy csomó olyan emberrel, akik biztos nagyon fontosak, csak mi nem ismerjük őket. 
Amit nagyon szeretek ebben a versenyben az az, hogy itt mindenki olyan mint egy nagy család. Mindenki azért van ott, mert szeretik a bicikli-sportot. Nincs ellentét, nincs vita, mindenki türelmes, mindenki kedves, és bármeddig elácsoroghatsz egy-egy busz mellett, senki nem szól rád, hogy "most már én jövök". 
Ez volt a harmadik Giro-nk, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó, mert minden éven hatalmas élménnyel távozunk. 
Ügyesen kikémkedtünk amúgy, hogy a csapatok honnan rendeltek pizzát itt szó szerint mindenki pizzát eszik, a versenyzőknek rengeteg kalória kell, a sportigazgatók, edzők miegyebek meg miért ennének bármi mást. Olaszországban vagyunk végül is..., és végül mi is ott ebédeltünk. 
Pizzeria de Albert. Hogyha valaha Trentoban jártok, ide mindenképp térjetek be. Nem a tipikus nápolyi-jellegű pizzéria, ahol csak két fajta a Mariana és a Margaritha között választhatsz, viszont eszméletlenül finom. Hozzá teszem ananászt és társait itt sem fog senki se találni egyik pizzán sem. Én a Regina nevűt választottam, amin minden egyes szeleten öklömnyi nagyságú mozzarellák voltak, valamint friss, napérlelte paradicsom mekkora közhely, de egyszerűen még az íze is napérlelte volt. Az árfekvés nem a legolcsóbb volt, viszont ahhoz mérten, hogy milyen ízorgia játszódik le az ember szájában, és kb. a legdrágább Vapianos pizza árában volt itt a legolcsóbb pizza, szerintem teljesen megéri. Ég és föld. 
Pizzeria da Alberto
Persze ha már Olaszországban jársz, szerves része kell, hogy legyen minden étkezésnek a kávé is, így azt sem hagytuk ki. Nyami-nyami. Miután mint két jóllakott óvodás kigurultunk az étteremből, elkezdtük várakozó álláspontra helyezni magunkat, ahonnan mindent és mindenkit jól látunk. Szerencsére találtunk egy kereszteződést, ahonnan magát a futamot, valamint a futamra tartó versenyzőket is testközelből láthattuk. Így történt meg, hogy kb. egy méterre kerekezett el mellettünk mindenki, és szuper képeket tudtunk lőni. Akkor még nem tudtam, hogy mi lesz az egész vége Rómában, de van egy remek képem Froomról is, aki végül a végső győztes lett. 
Vicces és érdekes volt figyelni, hogy ahogy közeledett a "nagy nevek" indításának az ideje, hogy telt meg egyre jobban a hely, amit kiválasztottunk a megfigyeléshez. Eleinte szinte szó szerint csak mi voltunk, a végén pedig már biztonsági embereknek kellett figyelmeztetnie a tömeget, nehogy kilépjenek a biciklisek elé. 
Chris Froom
Az is érdekes amúgy, hogy amint az utolsó versenyző is elkerekezik, abban a másodpercben mindent elkezd lebontani a stáb, hiszen másnap már egy másik faluban kell mindennek készen állnia a versenyre. Miután Yates is elhagyta a várost, mi is útra keltünk, vissza a szállásunrak. Feltett szándékunk volt, még a rossz idő ellenére is, hogy a jakuzzit ki fogjuk próbálni. 
A hotel ahol megszálltunk, a Hotel Roma Malcesine egy kis családi vállalkozás, anya és fia működtetik. Csodálatos környezetben, medence, jakuzzi, edzőterem, bár, partszakasz, minden található itt, ami a tökéletes kikapcsolódáshoz szükséges a rengeteg német turistát leszámítva. Számomra külön plusz pont volt, hogy a reggelinél a tojást nem egy hatalmas étel melegítőben tették ki a többi kaja mellé, hanem Fiorella, a tulajdonos, külön mindenkit megkérdezett, hogy szeretne-e tojást, és ha igen milyent, majd ő saját kezűleg készítette el. Nyilván egy hatalmas több száz szobás szállodában ilyenre nincs ideje és lehetősége senkinek, de még kisebb helyeken sem tapasztaltam soha ilyent. Számomra ez rengeteget adott hozzá az élményhez. 
Mivel mindössze 17 fok volt, kicsit féltem a fürdéstől, de végül nagyon szuper volt, a víz kellemes meleg, a kilátás pedig szó szerint lélegzetelállító. Nem tudom miért, de én teljesen másnak képzeltem el ezt a vidéket. Nem gondoltam, hogy ugyan annyira olasz, mint egy tengerparti kisváros, de lehet, hogy talán még jobb is volt. Hiszen nem olyan mint Jesolo, vagy ezek a helyek, amik csak a turizmus miatt léteznek, és teljesen lélektelenek, hanem van hangulata. Szűk utcácskák, egész nap chillelő meg gesztikuláló olaszok, és rengeteg német. El lehet képzelni bármilyen kirándulást egy hordányi német nélkül? Nekem nem megy. New Yorkban jóformán több német hangot hallottam tavaly, mint angolt. És ez nem vicc.
Macelsine
Szerdán, az utolsó napunkon pedig nagy örömünkre még a nap is kisütött! Reggeli után tettünk egy kis sétát a tó partján, amire addig még nem volt időnk, és csodás képeket készítettünk. A barátom mondja mindig, hogy egy hegy mennyit képes hozzáadni egy hely szépségéhez. Hát itt ez teljes mértékben beigazolódott. Csodálatos, ahogy a tavat körbe fogják ezek a hatalmas hegyek. Az egyetlen dolog amire számomra annyira nem sajnos sajnos nem maradt időnk libegővel felmenni az egyik magaslat tetejére. Macesine-ben ugyanis erre is van lehetőség. Biztos meseszép panoráma lehet odafentről. Majd legközelebb! 
Harmadik, és egyben utolsó napunkon a futam Riva del Garda városából indult. Itt csak magát az indítást néztük meg. Ilyenkor a rózsaszín, lila, fehér és kék trikót viselő versenyző indul a mezőny elejéről, a többiek pedig utánuk sorakoznak fel. Ahhoz, hogy az ember lásson is valamit, időben kell érkezni, hogy jó helye legyen. Nekünk tavaly sikerült, idén annyira nem, de még így is hatalmas élmény volt együtt, olaszul visszaszámolni a tömeggel. Még szerencse, hogy a számokat nem felejtettem el, mióta olaszt tanultam :D 
Kis időt itt is töltöttünk az open villageben, nézegettük a bicikliket a versenyzőket, aztán miután elrajtolt a futam egy eszméletlen szűk, emelkedős, macskaköves úton, megint csak útra keltünk enni.
Néha úgy érzem, hogy mi nem csinálunk mást, csak eszünk meg várost nézünk. Eszünk, meg várost nézünk. 
A Sud Riva del Garda nevű étteremre esett itt a választásunk. Aminek számomra teljesen érthetetlen módon hamburger is van az étlapján. Mármint... Ki az az őrült, akinek megfordul a fejében, hogy Olaszországban....Olaszországban hamburgert egyen...
Sud Riva del Garda
Igazából szerintem az a "baj", hogy a TripAdvisor miatt az embernek manapság nagyon már nincs esélye bemenni egy rossz étterembe. Hacsak valaki nem nagyon kibic, és semmi nem felel meg neki, és mindenben a hibát keresik, akkor persze a TA sem segít. Viszont amióta mi használjuk tényleg nem voltunk igazán rossz helyen... Így volt ez most is. Úgy döntöttünk, hogy pizzát és tésztát rendelünk, és a felénél mind a ketten cserélünk. Esküszöm, én ilyen finoman elkészített tonhalat és garnélát, mint ami a tésztában volt még soha nem ettem. A pizzáról pedig jobb, ha nem is beszélünk, mert, ha csak rá gondolok is, összefut a nyál a számban. Ez már valóban nápolyi-jellegű pizza volt. Vékony, rengeteg nyúlós sajttal, és egyszerűen I-S-T-E-N-I volt. 
Természetesen hiába volt reggel napsütése az idő, mire végeztünk az ebéddel, leszakadt az ég, még szerencse, hogy a kocsi csak olyan 2 km-re volt az étteremtől. Szerintem aznap áztam meg eddigi életemben a legjobban. A szó szerinti még a "bugyim is vizes volt" szituáció állt fent. De megérte.
Riva del Garda
Nos hát, mi így ünnepeltük idén az évfordulónkat, és ilyen volt a Giro. Hatalmas élmény, mint mindig, és már alig várjuk a következőt! Akár melyik országban is járhatok, akár milyen városokat is ismerek meg, egy biztos: Olaszország örökre a kedvenc országom marad. Itt akár merre járunk, soha nem csalódunk, mindig ugyan olyan jól érezzük magunkat. 
A bejegyzés végén még meg szeretnék osztani veletek pár képet, amit a három napos kiruccanás alatt készítettünk. Remélem tetszeni fognak nektek! 









Chill

Kilátás a jakuzziból

6. évforduló

Indító pont Trentoban 


Aktuális kedvenc borom, a Folly Arborétum Cédrusa mellett 
Minden évfordulón új kép készül az előző évivel


Az a kis hangya én vagyok, rácsodálkozom a világra

Csoda

Malcesine

Meseszép templom, valahol út közben

Fenty Beauty Glossbomb, mindenhol velem

Giro karaván

Trento

Trento

Trento

Sunwebes versenyző rajtra kész 

Trento  


Kilátás a Hotel Romaból

Malcesine

Vár Malcesine-ben

Indító pont Riva del Garda-ban

Malcesine
Remélem tetszett nektek ez a bejegyzés! Ha bármilyen kérdésetek lenne, nyugodtan írjatok egy kommentet, és ha már itt vagytok, iratkozzatok fel a blogomra, valamint kövessetek be Facebookon, és az Instagramon is! Legyen nagyon szép napotok! 


2018. március 28., szerda

Brugge

Klisé, de imádom az ilyen képeket
Mondhatjuk, hogy számunkra amolyan "hagyomány" februárban elutazni valahova, hiszen nekem ilyenkor tanítási szünet van. Jól esik a vizsgák és a munka után egy kicsit kikapcsolódni, és amúgy is imádunk új helyeket felfedezni. Hosszasan tanakodtunk rajta, hogy az idei célunk mégis mi legyen, végül Brugge és Brüsszel mellett döntöttünk. Brugge engem már nagyon régóta vonzott, hiszen rengeteg képet látni róla az interneten, nagyon kis hangulatos városka, folyóval, csodás házakkal, és mivel szerencsénk volt hömpölygő turista-áradat nélkül. Ez amúgy csak valami hatalmas véletlen lehetett, hiszen előtte ahány cikkben rákerestem, ahány helyen olvastam róla, mindenhol azt írták, hogy készüljünk fel, mert rengeteg ember lesz. A főtéren nem egy olyan képet sikerült készítenünk, amin rajtunk kívül nincs senki. Szerintem ez minden utazó álma, nem ? 
Az utazás szervezésére sok szót nem vesztegetnék, odafele Ryanair-el, visszafelé pedig WizzAirrel repültünk, valamint buszoztunk, és vonatoztunk is a városok között. Ez alkalommal úgy döntöttem, hogy inkább nem próbálkozok az AirBnB-vel, hanem a Bookingon foglalok, és mit ne mondjak életem egyik legjobb döntése volt. 
Grote Markt-Brugge főtere
Mind a két városban csodás szállásunk volt. Bruggeben mindössze 50 méterre a főtértől, a Belfort mögött, szóval kívánni se kívánhattunk volna jobbat.
Az érkezésünk napján délelőtt kicsit csöpögött az eső, de nem volt vészes, igazából pont annyi esett, hogy minden vizes legyen, és már vége is volt. Bruggebe nem volt konkrét "útitervünk" azon kívül, hogy a Brouvwerij De Halve Maan-t és a Friet Museum-ot mindenképp meg szerettük volna tekinteni. Ja meg persze a Brugge-i Madonnát. Első nap épp ezért inkább csak céltalanul sétálgattunk a városban, "eltévedtünk" a kis utcácskákon. Teljesen véletlenül épp időben voltunk a Szent Vér  templomban. A neve elég creepy. A templom valójában egy csodás kis tér sarkában húzódik meg, és szerintem ha nem tudja az ember, kívülről meg sem mondja róla, hogy templom. Ez a hely pedig nem másról híres, mint, Jézus Krisztus véréről, amit egy ampullában lehet megtekinteni. Mikor itthon meséltünk róla a mamám tiszta izgatott lett, valójában viszont csak egy kb. 500 éves tárolóban volt valami barna kosz, ami vagy Krisztus vére, vagy nem. Mindemellett a templom nagyon szép, és érdekes volt ezt az ereklyét megtekinteni, főleg, hogy véletlenül akadtunk rá.
Belfort
Mivel az első nap sokat nem aludtunk ugyanis hajnali kettő körül indultunk otthonról Budapestre, két órát repültünk, várakoztunk a buszra a reptéren, majd még két órát buszoztunk is, ezért túl sok erőnk nem volt sokáig fent maradni. Aznap tehát hamar kidőltünk.
A hotelben be lehet természetesen fizetni reggelire is, de mi kinéztünk egy helyet, amit mindenképp ki szerettünk volna próbálni. Második nap reggel ért minket a meglepetés: Bruggeben a legtöbb hely hétfőn vagy kedden zárva van. Ez még itthon valahogy teljesen elkerülte a figyelmemet. Így utólag okos kapitányként végül egy napra befizettünk a hotelben a reggelire, hogy majd másnap kipróbáljuk a kiválasztott helyet. Nagyon kedvesek voltak, semmiféle problémát nem csináltak belőle, hogy csak egy napra kértünk reggelit, és azt is az étkezés előtt egy perccel.
A második napra azért voltak konkrétabb programjaink, mint "sétálgatni a városban". Keddre időzítettük a Sültkrumpli Múzeumot, a Brugge-i Madonnát és a Szélmalom-parkot is.
Mivel Gábor imádja a panorámát ezért minden alkalmat megragadunk, hogy felmászhassunk magas épületek tetejére. Bruggeben a Belfort volt a szerencsés kiválasztott.
Kilátás a Belfortból
A Belfort tulajdonképpen egy 83 méter magas harang torony a főtéren, ami pechünkre pont nem üzemelt, mikor meglátogattuk. Már maga a harangjáték, ugyanis a hatalmas harangot 2016 húsvétjától 2018 húsvétjáig renoválják. Aki egy hét múlva látogat a kisvárosba, már meg tudja majd hallgatni. A toronyba természetesen csak lépcsőkön lehet feljutni ( 366-on egészen pontosan). A végére nagyon csak beszűkül a járat, és a szembe jövő forgalom nem is igazán fér el egymás mellett. Klausztrofóbiásoknak meggondolandó, bár a panoráma csodálatos. A belépő jegy kicsit borsos, mint Belgiumban mindenhova: 12 euró, diákoknak viszont csak 8. Az én osztrák diákigazolványomat mindenhol elfogadták,szerintem a magyarral sem tesznek kivételt. Pechünkre egy kicsit párás volt a levegő, de tiszta időben, egészen biztosan el lehet látni a tengerig is a torony tetejéből.
Miután kigyönyörködtük magunkat a kilátásba ismét a nyakunkba vettük a várost, és sétáltunk egy jó kiadósat a tért körülvevő kis utcákban.
Books & Brunch
A mi életünkben elég sarkalatos kérdés, a "mit és hol együnk?", főleg ha utazunk. Naponta legalább kétszer előjön. Szeretünk egészségesen táplálkozni, én viszont emellett sajnos kicsit válogatós is vagyok, így nem mindig van egyszerű dolgunk. Másik érdekes tény, hogy 14-15 óra körül nagyon sok étterem bezár, és csak 18 óra körül nyit ki megint. Kedden egy olyan helyre esett a választásunk, ami azt hiszem, minden hozzám hasonló könyvmoly álma, ez pedig nem más volt, mint a Books & Brunch nevű étterem. Zárás előtt fél órával estünk be, de nem volt csúnya passogatás, hogy mit képzelünk, hogy bejöttünk. Nem volt "már nincs kiszolgálás" sem. Mivel a hely alapvetően inkább egy bruncholós, reggelizős hely, ezért a szendvicsek mellett még saláták és levesek között lehetett választani. Én egy istenien finom és hatalmas szendvicset választottam, mozzarellával, bazsalikommal, paradicsommal, és minden földi jóval.
Ha valaki Belgiumba indul, mindenképp készüljön fel arra, hogy nem egy kifejezetten olcsó hely.
Random kis tér
Ha nem egy szupermarketben veszi az ember a dolgokat, amit meg szeretne enni. És naponta legalább egyszer étteremben eszik simán lehet fejenként 15-20 euróval számolni egy étkezésre. Ez van. De cserébe minden eszméletlenül finom, és olyan érzés, mintha itthon a világ  az ország legfancybb éttermében ennél egy vacsorát. A Books & Brunchban hatalmas bánatomra csak akkor vettem észre, hogy árulnak Vajsör Lattet Harry Potter inspirálta, mikor már a szállodában voltunk, így ezt nem volt sajnos alkalmam kipróbálni. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy isteni finom lehetett. A hely maga pedig eszméletlenül hangulatos, minden telis-tele van könyvekkel, holland, francia és angol nyelven is. A mi asztalunk mellett pont a Gyűrűk ura sorozat volt a polcon, aminek nagyon örültem. Az apró dolgok az életben...
Mivel mi szeretünk mindent az utolsó pillanatra halasztani, ezért a Friet Museumba is zárás előtt kb. 40 perccel sikerült beesnünk.
A belépő mellé, ami 7 euró diákoknak 6 jár egy kedvezményre jogosító kupon is, amit az étteremben lehet felhasználni, ami szintén a múzeumban kapott helyett.
Friet Museum
A múzeumban töviről-hegyire megismerkedhetünk a krumpli történelmével, a fajtáival, hogyan került Európába, és egyáltalán mindennel, amit a krumpliról tudni érdemes. Fény derül arra is, hogy ha már egyszer belga találmány a sült krumpli, akkor mégis miért french fries a neve. Az amerikai katonák tévedése miatt, legyen elég ennyi.  Megcsodálhatunk különböző eszközöket, amik az igazi belga sültkrumpli elkészítéséhez szükségesek, és videókat nézhetünk a krumpli-termesztés minden részletéről. Ha az ember mindent tüzetesen el akar olvasni, és minden videót végig akar nézni, egész biztos, hogy nem elég negyven perc a múzeum végig járására. Viszont maga a múzeum 17-kor zár, az étterem ellenben 15 perccel korábban, és hát a szükség nagy úr. Mindenképp meg akartuk kóstolni az igazi sültkrumplit, és erre mi lenne alkalmasabb hely, mint a múzeum étterme. Aznap mi voltunk az utolsók akiket kiszolgáltak :D
Én amúgy nem gondoltam, hogy sok különbséget fogok érezni, de meglepő módon tényleg más jobb íze van, mint a "többi" sültkrumplinak. Ki gondolta volna?
Brugge-i Madonna
A Brugge-i Madonna Church of our Lady-ben tekinthető meg. A szobor amellett, hogy Michelangelo készített, arról híres, hogy a II. Világháború alatt náci katonák tulajdonították el, és George Cloony segítségével csak a háború után került vissza a helyére. A templom maga ingyen látogatható, viszont arra a részre, ahol a szobor van, valamint I. Mária burgundi hercegnő és Károly burgundi herceg ravatala található vagyis az érdekes részre belépőt kell váltani. 6 euró diákoknak 5. A templom nagyon szép, viszont épp felújítják ezt is... így tele volt állványokkal, amik kicsit azért zavarták az összképet. Valamint eszméletlenül hideg volt. Az egész utazás alatt sehol máshol nem fáztam annyira, mint ott, pedig Brüsszelben nem volt valami jó idő...
A szobrot nem lehet 4-5 méternél jobban megközelíteni, egy kerítés és egy plexi is elválasztja tőle az embert. Még szerencse, a végén erről is letörne valaki egy darabot, mint a Vatikánban a Pieta egyik lábujját. 
Összességében szerintem megéri kifizetni a belépőt, hiszen ez mégis csak egy történelmi múlttal rendelkező szobor, és a templom fizetős része is különösen szép.
Szélmalom-park
Első nap teljesen feleslegesen megvásároltuk a három napos tömegközlekedési jegyet. Sajnos Bruggeből nem készültünk elég jól fel előre, ezért történhetett ez meg. A legmesszebbi látnivaló, a Szélmalom-park is csak 1 km-re volt a belvárostól, és ebben a csodálatos környezetben senkinek nincs kedve buszozni, szerintem. Mi legalábbis mindenhova gyalog mentünk. A Szélmalom-park nem meglepő módon több szélmalom, és egy park.
Négy szélmalmot, és egy középkori város kaput lehet itt megcsodálni. Jó időben biztos rengetegen piknikeznek a parkban, viszont februárban ehhez elég hideg volt. Az egyik szélmalmot valószínüleg félig-meddig illegálisan meg is másztuk. Sajnos a szél nem fújt annyira, hogy forogjanak a kerekek, de így is szuperül festettek a dombok tetején.
A keddi napba szinte mindent bele sűrítettünk, amit csak lehetett, hogy szerdára már csak a sörfőzde, és egy kis sétafikálás maradjon, mielőtt vonattal tovább álltunk volna Brüsszelbe.
Halve Maan sörfőzde
A sörfőzdébe előre megvettük a jegyet az interneten ITT. 9 euró, nincs diákkedvezmény, és a jegy tartalmaz egy korsó Brugse Zot sört is a túra végén. Angol, francia és holland nyelvű vezetés közül lehet választani. Mi természetesen az angol mellett döntöttünk, a néni nagyon szépen és érthetően beszélt, szóval aki egy kicsit is tud angolul, annak biztos nem okoz majd gondot megérteni. De ha az ember nem is ért belőle semmit, akkor is érdemes megnézni ezt a sörfőzdét. Ugyanis a különlegessége, hogy egy 3,2 km hosszú csőrendszeren keresztül szállítják el a föld alatt a sört a város egyik végéből a másikba. Mi amúgy abszolút nem tudtuk követni, hogy épp merre is járunk, volt, hogy a város házainak teteje felett sétáltunk, és volt, hogy több 10 méterrel a föld alatt. Nagyon különleges élmény volt, és annak ellenére, hogy én nem szeretem a sört, ez még nekem is eléggé ízlett. Aránylag. Amúgy a főzdéhez egy hatalmas, és szuper étterem is tartozik, amit szintén csak ajánlani tudok, ugyanis nagyon kedvező áron ajánlanak két vagy három-fogásos menüt, ami nem utolsó sorban rettentő ízletes is.
Begijnhof
Miután megebédeltünk a sörfőzdében, már csak egy látványosság volt hátra számunkra. Ez pedig a Begijnhof nevű park. Aminek a különlegessége, hogy csodás kis fehér házak veszik körbe, amik 1245 óta állnak. A rét pedig nárciszokkal van tele a nevét is innen kapta, amik tavasszal csodás sárga színbe borítják az egész területet. Sajnos mikor mi voltunk, még túl kora volt ahhoz, hogy virágozzanak, de így is nagyon szép látvány volt.
Mivel az épületekben a Szent Benedek rend apácái laknak ezért nagyon csendben kell lenni, hogy ne zavarjuk őket az elmélkedésben meg az imádkozásban. Épp ezért a park nagyon alkalmas egy kis feltöltődésre, meditációra.
Grote Markt
Brugge összességében egy igazán csodálatos kis városka, és mindenkinek nagyon ajánlom, hogy egyszer látogasson el oda. Budapestről már pár ezer forintért lehet repülőjegyet vásárolni a WizzAirn-nél vagy a Ryanairnél Brüsszelig, és mi onnan konkrétan 15 euróért (nem fejenként, összesen) buszoztunk el Bruggeig. Ha valamit megváltoztathatnék az utunkkal kapcsolatban, az mindössze annyi lenne, hogy először mennék Brüsszelbe, és utána Bruggebe. A két helyet semmiképp nem lehet egymással összehasonlítani, hiszen az egyik egy hatalmas nyüzsgő város, az EU központja, a másik pedig egy nyugis, álmos kis városka. Szerintem 3-4 nap alatt bőven meg lehet mindent nézni Bruggeben, és nem abból fog állni az utazás, hogy loholunk egyik látványosságtól a másikig! Végezetül pedig még megosztanék veletek pár képet, fogadjátok szeretettel!

Már majdnem megérkeztünk

Pillanatkép a főtéren


Grote Markt

Grote Markt

Halve Maan sörfőzde étterme, háttérben a főzőkádakkal

Grote Markt- itt minden nap kellett képet csinálni

Felirat hozzáadása

A Grote Markt csodás színei

Grote Markt 

Ezen a téren található a Szent Vér templom

Brugge-t az észak Velencéjeként is emlegetik a sok csatornája miatt

A Szent Bonifác híd és templom

Szintén

Csónakparkoló

Szent Bonifác híd

A város egyik legjobb étterme, ahol sajnos végül nem ettünk

Egy könyvmoly mindenhol könyvmoly

A The Bottle Shop, ahol eszméletlen mennyiségű sör közül lehetett válogatni

Kilátás a Belfortból


Elég sok képet csináltunk itt

Mondom :D

A Church of our Lady csodás rózsa-ablakai


Mindenhol ilyen csodás házak vannak

Menü a Friet Museumban 

Sajnos nem tudom, hogy ez melyik templom is volt

Random utca

Friet Museum


Ez az egyik kedvenc képem, ami készült 


Ezeken a csöveken szállítják a sört 3,2 km hosszan 
Begijnhof bejárata 

Bruggeben nagy becsben tartják a hattyúkat

Utolsó nap a nap is kisütött
Erre a szélmalomra másztunk fel
A sörfőzde udvara vicces táblával
Kincs <3

Nos ez a bejegyzés kicsit hosszabbra sikeredett, de remélem tetszett nektek! Ha igen, iratkozzatok fel a blogomra, valamint kövessetek be a Facebookon, Instagramon és a SnapChaten (lilla.samson) is!