Novemberi wishlist

Mint említettem, szeretnék egy új rovattal, méghozzá a havi wishlist-el jelentkezni. Minden hónapban izgatottan várom, hogy megjelenjen az InStyle magazin. Nem csak azért, mert szerintem ez az egyetlen értelmes, magyar női divat magazin, aminek az olvasása közben nem érzem úgy magam, hogy egymillió agysejtem pusztul el, hanem, mert kb. májusban úgy döntöttem, hogy minden lapszámból választok magamnak 5 dolgot, amit aztán megpróbálok beszerezni. Így mindig lelkesen lapozgatom az újságot, új ötletek, és inspiráció után. Ilyenkor lelkesen jelölgetem az újságban, hogy mi az, amit mindenképp be szeretnék szerezni, mi az, amit megnézek a boltban, és ott döntöm el, hogy végül megvásárolom-e, vagy egyszerűen csak inspirációs képeket keresek. Aztán ami nagyon megtetszik, azokat beragasztgatom egy füzetbe, így gyűjtve össze az ötleteimet. Ez amúgy rendesen ki is kapcsol, nekem hatásosabb egy ilyen ötlet-gyűjtögetéssel eltöltött délután bármilyen felnőtt színezőnél. Az igazság az, hogy ha divat magazinokat nézegetek, akkor úgy érzem magam, mintha egy rég nem látott barát ölelgetne éppen. Azok a csodás dolgok, amiket az újságokban látok egyszerűen simogatják a lelkemet. Elképzelem milyen lehet az anyag tapintása, hogy állna rajtam, vagy melyik, már meglévő ruhadarabjaimmal lenne érdemes párosítanom, és már boldog is vagyok. Azt hiszem már említettem, hogy nekem nem kell sok a boldogsághoz.

Szóval, mikor múlt héten megjelent az InStyle magazin, alig vártam, hogy megint belevethessem magam a tervezgetésbe, és kiválasszam az öt ruhadarabot, esetenként smink terméket, vagy használati tárgyat, amit aztán a hónap folyamán majd megpróbálok beszerezni. A beszerzési folyamat is mindig nagy örömet okoz, mert általában a lakótársammal/barátnőmmel szoktunk elmenni a Mariahilferstraséra, vagy a Grabenre, amolyan "csajos napot" tartva, és mindig nagyon jól szórakozunk közben. De nem is szaporítom tovább a szót, bemutatom ebben a hónapban melyik termékeket választottam ki!

Sajnos akárhogy is kerestem két terméket nem találtam meg a neten, így azokhoz nem tudtam képet készíteni. Az egyik egy I Am márkájú gyűrű, a másik pedig egy C&A pulóver, ezeket remélhetőleg a novemberi haul posztomban láthatjátok majd viszont.

Az első darab amit kinéztem egy ezüstös, csillogó H&M szoknya. Ezekkel a szoknyákkal már régóta szemezgetek az internetes webáruházakban is, nagyon tetszik, és annyira el tudom képzelni fekete garbóval, valami szép fekete magassarkúba, egy iszogatós-bulizós szombat estére a barátnőimmel. Ezt a szoknyát szeretném minél előbb beszerezni, remélem Zalaegerszegen is lehet majd kapni, ugyanis azt már sikerült megfigyelnem, hogy Magyarországon ezek a boltok sokszor jelentősebben olcsóbbak, mint Ausztriában.

A következő darab, egy cipő lenne, amivel igazából már az előző szezonban is szemeztem, csak az irizáló változatával. Akkor nem vettem meg, de a "sima" ezüst színűre, most ha lehet még jobban fáj a fogam, így remélem, hogy ezt is be tudom szerezni. Sajnos mivel egyre rosszabb az idő, már nem nagyon tudnám kihasználni, de egy-egy szombat esti kocsiból ki-kocsiba be mókára biztosan fel tudnám venni. Egy ilyen cipő szerintem minden szettet baromira fel tud dobni, mert elég feltűnő, és nem kell hozzá még a kiegészítőkkel is bajlódni, úgyis a cipő lesz a highlight. Én amúgy se vagyok egy kiegészítős típus, erre is mostanában jöttem rá, ugyanis jóformán az órákon kívül nem is hordok semmi ékszert. Van egy Calvin Klein gyűrűm, amit nagyon szeretek, plusz egy arany, amit úgy nagyjából ezer éve kaptam az anyukámtól <3 ezeken kívül nagyon ritkán hordok valami mást is.

A harmadik és sajnos egyben utolsó termék pedig egy csodaszép barna táska lenne. Igazából hónapok óta mondogatom magamnak, hogy szükségem lenne egy nagy, "pakolós" táskára, mert ami jelenleg van, az már nagyon viseltes, de, amikor eljön az idő, mindig valami kicsit választok helyette. Ez a táska amúgy valamilyen szinten egy meseszép Céline darab koppintása, de jelenleg épp nincs úgy nagyjából 1200-1400 felesleges dollárom egy táskára, akármilyen szép is, szóval maradt ez. Már alig várom, hogy a Bershkás olíva-zöld bodycon ruhámmal hordhassam, imádom ennek a két színnek a harmonizálását. Az igazán szép, napsütéses őszi napok jutnak róla eszembe, amikor még nem kell halálra fagyni, nem kell negyven réteg ruhát magadra venni, hogy ne pusztulj meg.

Szóval ennyi lenne a novemberi beszerzési listám, remélem mindent a magamévá fogok tudni tenni.

Angel down

Úgy gondolom eljött az ideje annak, hogy megörvendeztessek mindenkit az első otufit posztommal. Hamarosan be szeretnék vezetni egy rovatot, ugyanis minden hónapban kiválasztok az InStyle magazinból öt terméket, amit szeretnék megvásárolni, és ezekről szeretnék majd rendszeresen "tudósítani". Nos, az egyik ilyen termék-ruhadarab- egy olyan nadrág volt, ami manapság ugyan már minden boltban szembe jön velünk, de nekem mégis egészen konkrét elképzeléseim voltak róla. Ez a nadrág történetesen egy olyan nadrág volt, aminek nincs szára, plusz szerettem volna, ha boyfriend fazonú, és még fekete is. Sajnos a fenti összes kritériumnak egy nadrág sem felelt meg, de a H&M-ben sikerült találnom egyet, ami annak ellenére, hogy nem fekete, mégis tökéletes! Tényleg, imádom.  Ezt a szettet amúgy egy mozis "randira" vettem fel a szerelmemmel. Mivel én olvastam a könyvet, ezért a filmet nem nagyon akartam megnézni. Igen, ennyire utáltam a könyvet. De az egyik barátnőm szerepelt benne mint statiszta, és úgy voltam vele, üsse kavics, keressük meg benne Ivit. Gondolom mondanom sem kell, hogy nem találtuk meg. Amúgy összességében szerintem a film még tetszett is volna- ha nem olvastam volna a könyvet, és háborított volna fel mélységesen, hogy megváltoztatták, az egyetlen dolgot, ami miatt a könyv csak egy kicsit is értelmes volt. A másik meg ami még "problémám" volt, hogy túl hosszú volt, helyenként már úgy untam magam, hogy az hihetetlen. Nem tudom, hogy ez amiatt lehetett-e, hogy már elolvastam a könyvet. Különös amúgy, hogy az első két Dan Brown történetet mennyire imádtam, és az Inferon, meg Az elveszett jelképek is mennyire kiborított. De nem is szaporítanám tovább a szót, jöjjön maga az outfit:

  

A csodálatos kukákért a háttérben elnézést, de már csak a plazaban volt elég fény ahhoz, hogy meg lehessen örökíteni a szettemet. Erről az egy képről elfelejtettem levágni. A szettemben szereplő dolgok, vagy ahhoz hasonlók a következők:

Nadrág-H&M-ITT rendelhetitek meg

Blúz-F&F- hasonlót ITT rendelhettek

Pulcsi-H&M-ITT rendelhetitek meg

Csizma-Primark-hasonlót ITT rendelhettek

Táska- Love Moschino- hasonlót ITT rendelhettek 

The ultimate book tag

A következő book tag kitöltésére molyon hívott meg a kedves HoneyBee0395- vagyis a Books of Dreamer bloggerinája hívott meg. Szeretek ilyen book tageket kitölteni, mert mindig adnak valami kis elgondolkodni valót. Akkor lássuk is a kérdéseket:

Nem szoktál "tengeri beteg" lenni a kocsiban való olvasástól?
Hát, ez nagyon helyzet függő. Egyrészt függ attól, hogy milyen minőségű úton, milyen sebességgel haladunk, és attól is, hogy éppen hol ülök az autóban. Hátul szinte mindig rosszul leszek, elől jóformán soha. Ha nagyon kanyargós az út, akkor egy másodpercre sem tudok lefelé nézni, mert egyből hányingerem lesz. Szóval azt mondanám, hogy a legtöbb esetben nem kap el a rosszullét, de csak azért, mert a legtöbb esetben nem magyar utakon autózunk, ami úgy ráz, hogy a lelkemet is ki tudnám lehelni tőle.

Melyik író stílus tetszik a legjobban, és miért?
Fú, hát erre a kérdésre rengeteg válasz van, de nem fogok mindenki felsorolni, kiemelném a legnagyobb kedvenceket: Margaret Mitchell, J.K. Rowling, Meg Cabot, George R. R. Martin, és újabban Jojo Moyes. Az Elfújta a szél az örök kedvenc könyvem, így nem csoda, hogy az írónője stílusa is közel áll hozzám. Sajnálom, hogy idő előtt meghalt, biztos sok elmondatlan történet maradt még benne, amit szívesen olvastam volna. Rowling nénit szerintem senkinek nem kell magyaráznom, a Harry Pottert már vagy kis milliószor elolvastam, és mindig tud valami újat nyújtani. Meg Cabot könyvein nőttem fel, imádom a humorát, és a könnyed stílusát. Martin papa pedig nemes egyszerűséggel egy zseni, csak fejezné már be végre a hatodik kötetet, mert megőszülök, amíg végre kijön.

Harry Potter vagy Alkonyat? 
Volt egy nagyon rövid-pár hónapos, talán fél éves- időszakom, amikor nagyon beszippantott az Alkonyat láz, aztán valahogy hirtelen mindenki csak arról beszélt, és mindenki azt olvasta a suliban, én meg a harmadik részt félbehagyta, mert egyszerűen nem tudott már lekötni, sőt egyenesen szörnyűnek tartottam. Azon meg egyenesen ki voltam akadva emlékszem, hogy sokan a Harry Potterhez hasonlítgatták. Azért na! Álljon csak meg az a ment! Én elhiszem, hogy valaki szereti, hogy valakinek tetszik, nincs is ezzel semmi baj, hiszen mindenkinek más a kedvence, de azért a Harry Potter, az mégis csak a Harry Potter. Szóval a válaszom egyértelműen az "A".

Van könyves táskád?

Mármint, egy külön táska, amiben az aktuális olvasmányomat cipelem? Vagy ezt, hogy kell érteni? Mert olyanom nincs. Amit olvasok, azt abba a táskába teszem bele, ami éppen nálam van. Ha meg túl kicsi, hogy beleférjen, akkor cipelem a kezemben, de nincs egy külön erre való táskám.

Meg szoktad szagolni a könyveket?
Néha előfordul, de nem minden egyes alkalommal. Nem vagyok mániákus könyv-szagolgató, mert szerintem a legtöbb könyvnek nincs is semmi illata. Egy régi könyvet, amit a mamámék polcáról szedek le, vagy például az új illusztrált Harry Pottert azt szívesen szagolgatom, de amúgy nem szoktam olyant csinálni, hogy bemegyek a könyvesboltba, és random nekiállok könyveket szagolgatni.

Melyik könyvedet imádtad, miközben olvastad, de aztán rájöttél, hogy mégsem annyira jó? 
Nekem sok olyan könyv van, amit olvasok, és imádom, aztán hetek-hónapok múlva, ha visszagondolok rá, akkor nem értem, hogy mi a francért tetszett annyira, vagy éppen forditva. Mostanában például Az útvesztő-sorozattal vagyok így. Visszagondolva az egész egy tök nagy hülyeség, de akkor faltam.

Vannak vicces könyves történeteid gyermekkorodból? 
Nem tudok róla, hogy lenne ilyen. Hacsak nem az, amikor, mint HoneyBee-ék, mi is néztük a szerencsekereket, és mindig kérdezgettem én is a betűket, majd egyszer csak valaki kipörgette az "s" betűt, én meg elkezdtem kiabálni, hogy "s, mint gyönyörű". Igen, majdnem. Bár ennek semmilyen könyvhöz nincs köze, szóval nem mondanám "könyves történetnek".

Melyik a legvékonyabb könyv a polcodon?
Mivel most Bécsben vagyok, erre a kérdésre sajnos nem tudok válaszolni, mert itt csak tankönyvek vannak a polcomon, meg a két illusztrált Harry Potter németül, az meg mindkettő ugyan olyan vastag, de amint hazaértem, update-elem a dolgot.

Melyik a legvastagabb könyv a polcodon? 
Biztos, hogy valamelyik Trónok Harca, de nem tudom pontosan, hogy melyik, szóval amint hazaértem ezt is frissítem majd.

Olyan jól írsz, mint ahogy olvasol? 
Fú de fura egy kérdés ez. Mi az, hogy "jól olvasok"? Gyorsan? Vagy pontosan? Vagy mi ez? Mindegy . Szeretném azt gondolni, hogy igen, jól írok, de ezt döntse el más- valaki  olyan aki ért hozzá- helyettem.

Mikor kezdtél el olvasni? 
Szerencsére a szüleim kiskorom óta próbálták belém nevelni az olvasás szeretetét, minden este esti meséket olvastak nekem, előfizettek a Disney-könyvklubbra, így volt minden hónapba értelme tűkön-ülve várni a postást. Arra is emlékszem, hogy miután megtanultunk olvasni, általános iskolából minden hónapban egyszer elmentünk a helyi könyvtárba, és mindenkinek ki kellett kölcsönöznie egy könyvet- ez volt mindig a kedvenc napom a hónapban, alig vártam mindig, hogy menjünk. Amire konkrétan emlékszem, hogy magamtól olvastam el, az a Harry Potter és a Tűz Serlege.  Azt tudom, hogy még anya meg apa kezdte el felolvasni nekem, de már én fejeztem be, és onnantól kezdve nem volt megállás. Ez kb. olyan harmadik-negyedik osztály környékén lehetett.

Melyik a kedvenc tantárgyad az iskolában?
Hát az egyetemen nincs kedvenc tantárgyam, régen a közép suliban a német volt a kedvencem, a töri, meg a közgé. De a közgét csak a tanár miatt szerettem, meg mert mindig én írtam a legjobb dolgozatot. Ha ha.

Képzeld el, hogy kapsz egy könyvet ajándékba- de utálod. Mit teszel? 
Valószínűleg semmit. Ha mondjuk az illető a kívánság listámról választott könyvet, amin már közel 1000 kötet van (...), nem tudhatta előre, ahogy én sem, hogy tetszeni fog-e. Aki ismer tudja, hogy mennyire utálom Lakatos Leventét, szóval olyan "könyvet" biztos, hogy nem kapnék, aki meg nem ismer, tőle úgysem kapok könyvet. Amúgy nem szoktam szégyenlősködni, miért ne mondhatnám meg, hogy "te figyelj elolvastam a könyvet, és köszönöm szépen még egyszer, de sajnos nem tetszett mert...". Ha olyan embertől kaptad, aki közel áll hozzád, úgysem sértődik meg rajta...

Melyek az Éhezők Vidalához és Harry Potterhez hasonló könyvek? 
Hát ez megint fura egy kérdés. Mivel mind a kettőt imádom, szerintem egyikhez sincs, még csak hasonló sem. Nyílván műfaji hasonlóságokat nem lehet elkerülni, valamilyen szinten minden disztópia olyan mint az Éhezők Viadala, mert valamiből ki kell indulnia az íróknak- értem ezt lerombolt társadalom, ilyen- olyan vírusok, amik kipusztították az emberiséget stb. De szerintem mind a két történet teljesen páratlan a maga nevében.

Milyen rossz szokásod van, miközben blogolsz? 
Szerintem semmilyen. Bár ez a harmadik bejegyzésem, szóval eddig semmi ilyesmit nem sikerült felfedeznem. Ha változik jelzem mindenképpen.

Vámpírok vagy tünédrek?
Utálom a vámpírokat. A hülye Végzet Ereklyéi sorozatban is, az egyetlen faj amitől nem kaptam agyérgörcsöt , azok a tündérek voltak. Amúgy azt a sorozatot majdnem ugyan annyira utálom, mint Lakatos Leventét. na mindegy...

Alakváltók vagy angyalok?
Gondolom az animágusok is alakváltónak számítanak? Hülye kérdés. Ebben az esetben nyílván az alakváltók...

Szellemek vagy vérfarkasok?
Jajj már, utálom az ilyen kérdéseket. Ez nálam attól függ, melyik könyvet olvasom éppen. A Harry Potterben pl. mindkettő. Véres Báró 4 ever. Meg persze Lupin. De a Végzet Ereklyéi sorozatban meg utáltam őket is.

Zombik vagy vámpírok?
Őszintén megmondva egyiket sem szeretem. Nem szeretem se a vámpíros, se a zombis történeteket, szóval nem tudok választani.

Szerelmi háromszög vagy tiltott szerelem? 
Annyi szerelmi háromszöges könyvet olvastam az utóbbi időben, hogy lassan már herótom van tőle. Főleg mikor az egész mondjuk egy életképtelen főszereplő nővel is társul, akinek a legnagyobb problémája az, hogy élet válságba jutott, mert nem tud választani két pasi közül. Hogy is van az a Johnny Depp mondás? Ja igen: "Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba." Ennyi, köszönöm. Szóval mindenképpen a tiltott szerelmet választanám.

Teljesen romantikus könyvek, vagy akciódús könyvek, romantikus szállal?
Es hängt davon ab... Mind a kettőnek meg van a maga szépsége. Az Éhezők Viadalát másért szeretem, mint a Mielőtt megismertelek-et. Szerintem ez attól is függ, hogy éppen milyen a hangulatom, mit van kedvem olvasni. Van, hogy abszolút nem bírom elviselni a romantikát, de van, hogy ölnék csak egy ici-pici csókjelentért is.


Mégegyszer köszönöm szépen a kihívást, várom a következőt :D

Jojo Moyes- Akit elhagytá

1916, ​​Franciaország. Miután imádott férje, Édouard hadba vonul, Sophie Lefevre egyedül kénytelen gondoskodni családjáról. Német kézre került kisvárosukban új katonai parancsnok jelenik meg, aki tisztjeivel még inkább megkeseríti Sophie életét. S amikor a Kommandant szeme megakad a portrén, melyet Édouard festett ifjú asszonyáról, az események baljós fordulatot vesznek, melynek nyomán Sophie-nak borzasztó nehéz döntést kell hoznia. Közel egy évszázad múltán a varázsos hatású festmény Liv Halston londoni otthonának éke – férjétől kapta nászajándékul. Amikor egy véletlen találkozás következtében fény derül a kép sötét múltjára és valódi értékére, Liv élete fenekestül felfordul. Hamarosan komoly jogi csatározás kezdődik, melynek tétje nem csupán a festmény tulajdonjoga, hanem talán Liv boldogsága is. 
A Mielőtt megismertelek és Az utolsó szerelmes levél világszerte rendkívül népszerű szerzőjének új kötete egyszerre lélegzetelállító szerelmi történet, háborús történelmi regény és bírósági krimi. Moyes a rá jellemző módon azonnal rabul ejti az olvasót – ezúttal két fiatal asszony bemutatásával, akiket közel egy évszázad választ el egymástól, sorsuk mégis közös abban, hogy egyaránt a végsőkig küzdenek azért, ami mindennél fontosabb számukra.

Ez a kötet már a Mielőtt megismertelek elolvasása után került a kezemben. Az első könyv után még nem mertem kijelenteni, hogy Jojo Moyes személyében új kedvenc írónőt fedeztem fel, de miután ezzel a történettel végeztem, már teljesen biztos voltam benne.
A könyv első részében Sophie Lefévre életével ismerkedhetünk meg az I. világháború ideje alatt, hogy mennyire hiányzik neki a férje, hogy milyen nehéz, hogy az egész családjáról gondoskodnia kell, és mind emellett még a németek is megkeserítik az életét. Ahogy egyre jobban megismerjük Sophiet nyilvánvaló lesz, mennyire szereti a férjét, és, hogy tényleg mindent megtenne azért, hogy még egyszer az életben találkozhasson vele. Ahogy a történet halad előre, egyre izgalmasabb és fordulatosabb dolgok történnek Sophieval, majd amikor a legérdekesebb lenne a történet, az írónő egy huszárvágással elrepít minket 100 évvel későbbre egy magányos, szomorú özvegy, Liv Halston életébe. 
Itt kicsit nehéz volt átállnom, mert míg a történet első része E/1-ben íródott, addig a "jelenben" játszódó részek E/3-ban játszódtak, és kicsit nehéz volt belerázódni, de ez semmi nem vett el a könyv értékéből. A következő oldalakon megismerhettük Livet, és, hogy miken kellett keresztülmennie, és, hogy az egyetlen szép dolog az életében, ami még örömet okoz neki, a férjétől kapott festmény, az Akit elhagytál... És persze a történet itt kezd bonyolódni, ugyanis Liv megismerkedik egy jóképű idegen férfival, valamint a képre restitúciós eljárás indul. Nem szeretnék spoilerezni, szóval nem is teszem, de fordulat fordulatot követ. Nekem nagyon tetszettek a bíróságon játszódó részek, hogy kicsit betekintést lehetett kapni abba, hogyan zajlódnak az ilyen perek, hogy milyen megpróbáltatásokat kell kiállni egy-egy esetben mindkét félnek. Nagyon jól kidolgozott cselekmény, a dolgok sorozatosan bontakoznak ki egymásból, semmi nem volt hiteltelen, egyszer sem csaptam a homlokomra, hogy jó ezt ne. Mindkét női főszereplőt nagyon megkedveltem, holott nem tudtam minden döntésükkel 100%-ban azonosulni, de iszonyatosan emberiek és valóságosak voltak. A történet olvasása közben végig úgy éreztem, hogy "az nem lehet, hogy ez csak egy kitalált sztori, ennek igaznak kell lennie!". A szereplők olyan valósak, olyan elevenek voltak, hogy szinte leléptek a könyv lapjairól, a cselekmény pedig iszonyatosan elevenen játszódott le előttem.

Ennek a könyvnek az elolvasása után biztos vagyok benne, hogy annyi Jojo Moyes könyvet szeretnék beszerezni, amennyi csak lehetséges, mert az írónő nagyon gyorsan ott landolt a kedvenceim között! Én mindenkinek szívből ajánlom, hogy olvassa el mind a Mielőtt megismertelek-et, mind az Akit elhagytál!

Oktoberfest

Gondolkodtam, hogy a blog első bejegyzéseként valamiféle bemutatkozást kéne írnom, de ezt megteszem külön a Bemutatkozás menüben, ha nem gond. Így az első posztom egy nemrégiben tett kirucanásról fog szólni, amit Münchenben tettünk, az Oktoberfesten.
Ez volt a második alkalom, hogy ellátogattunk a sörfesztiválra, először tavaly ősszel tettük meg, és akkor is hatalmas élményekkel tértem haza, most sem volt ez másképp. Idén is négyen vágtunk neki az utazásnak, a barátom, az egyik barátnőm, és a párom egy barátja.

A szálásról sajnos nem készítettem képet, viszont, ha valaki Münchenben jár csak ajánlani tudom neki. Mint szinte mindig most is az AirBnB-n keresztül foglaltunk, mi már szinte nem is nézünk máshol szálásokat, mert iszonyatosan jó helyeket lehet találni, potom pénzért, és a tulajdonosok is (legalábbis velünk eddig mindig így volt) milliószor kedvesek mintha bármilyen szállodában szállnánk meg. A lakás három metrómegállóra volt a városközponttól, a közelében boltok, kávézók, éttermek, szóval minden ami kell.


Ez a csodás templom közvetlenül a házzal szemben helyezkedett el, baromi jól nézett ki!

A lakás amit béreltünk pedig ez volt : https://www.airbnb.hu/rooms/11996366

Még a szállásról had mondjak el annyit, hogy Florian a házigazda nem tartózkodott Münchenben mikor mi mentünk, viszont iszonyatosan gördülékenyen ment vele a kommunikáció, egy barátnője tudott volna minket bechekolni, de sajnos csak munka után, este hét felé, mi viszont kora délelőtt érkeztünk a városba, és egy percig sem volt neki gond megoldást találni a problémára. Ezen kívül egy egész lelevelt, utikalauzt, és hasznos tipeket nyomtatott ki nekem, valamint még csokit is készített oda az asztalra, és ételt italt a hűtőbe, hogy nyugodtan szolgáljuk ki magunkat, szóval tényleg ezer százalékosan meg vagyok vele elégedve, de a többiek is.

Mivel a tavalyihoz képest korán értünk a városba délután öt körül már be is mentünk a fesztivál területére. Sok mindent lehetett hallani, hogy ilyen-olyan terrorkészültség, mindenkit ellenőriznek, körbe van kerítve az egész Theresienwiese, így amikor odaértünk meglepő volt tapasztalni, hogy csak úgy mint a foci EB-n a nagy készültség azért nem olyan nagy készültség. Nekem például senki meg sem nézte a táskámat, nem ellenőriztek minket. Én úgy vagyok vele, hogy inkább kutassanak át, de érezzem, hogy biztosnágban vagyok, de lehet, hogy ez csak az én véleményem.

Idén azokat a sátrakat szerettük volna meglátogatni amik tavaly kimaradtak, így a Hofbräu sátrában kezdtünk. Idén, nem tudom, hogy a terrorfenyegetettség miatt, vagy csak egyszerűen jó időben voltunk jó helyen, le tudtunk bent ülni a sátorban, ami nagy szó, tavaly ugyanis mindenhol csak a kerthelyiségben jutott hely, a sátrakat belülről csak akkor láthattuk, ha mosdóba kellett mennünk.

Azt sajnos le kell szögeznem, hogy Oktoberfestezni nem olcsó mulatság. Egy sör 10,50 euró és ételt se nagyon lehet 10 euró alatt kifogni. Főleg, ha valaki olyan ügyes, mint én, ugyanis én 50 euróért vacsoráztam halat, de hát ez van. Aki nem szereti a sört, az választhat bort is, ugyan úgy korsóban szolgálják fel, nagyon jól néz ki. Bár én sem szeretem a sört, azért mindig megkóstoltam, mert hát mi más lenne a sörfesztivál lényege mint a sör.

A rendezvény területén amúgy rengeteg "vursli" is található, tavaly nagyon sokat kirpóbáltunk, idén sajnos egyre sem maradt időnk felülni, de minegy, majd jövőre!

A barátnőm és én már régóta szerettünk volna magunknak Dirndlt, így nem is volt kérdés, hogy beszerzünk egyet, az lesz az első dolgunk. Aránylag egyformákat vettünk, de azért kicsit mégis más. Nagyon szuperül éreztük benne magunkat, és imádom, hogy ennyrie őrzik a németek/osztrákok a hagyományokat, hogy mindenhova népviseletben járnak. A mi dirndl-ünk persze fel sem ér egy igazi bajor háziasszony népviseletével, ugyanis egy igényes darab, több száz euróba kerül, mi 20-ért vásároltuk a miénket. A barátomnak viszont igazi bőrnadrágja van, úgy igaz, hogy nem a C&A-ban megvásárolt "gagyi", hanem rendes szarvasbőr stb.

A képen látható söröket már a második sátorban fogyasztottuk, ezek a korsók iszonyatosan tetszettek, majd megszakadt a szívem, hogy lehetetlenség ellopni őket.

Ilyenkor a sátrakban folyamatosan mászkálnak a perecárusok, vagy kitűzőket kínálgatnak, sapkákat, kalapokat, egyszóval mindent lehet venni, mi szem-szájnak ingere. Plusz vannak fotósok is, akik 9 euróért az adott sátor témájának megfelelő keretbe képet is nyomtatnak rólad/rólatok , ha szeretnétek.

Nem folytatom a végtelenségig minden egyes sátor jellemzésével, ezt úgyis mindenkinek saját magának kell megtapasztalnia, de az Oktoberfest egy hatalmas élmény, ha szereted a sört, ha nem, és alig várom, hogy jövő szeptemberben megint részt vehessünk rajta.

Mivel egy éjszakát Münchenben töltöttünk, ezért egy kis kultúrálódásra is maradt idő. Gondolom mindenki hallott már II. Lajos bajor uralkodó, vagy más néven a Märchenköngi munkásságáról. Az ő nevéhez kötődik a Disney-kastély alapjául szolgáló Schloss Neuschwanstein megalkotása is, amit két évvel ez előtt volt szerencsém élőben is megcsodálni. II. Lajos összesen három kastély építtetett fel, a Neuschwansteint, a Linderhofot és a Herrenchimsee-t. Ezek közül az első kettőt már volt szerencsém megcsodálni, de a harmadikra is nagyon kíváncsi voltam, így a kultúrprogram keretén belül ellátogattunk a kastélyba. Nem csalódtam, bár továbbra is Linderhof a kedvencem, de a befejezetlen Herrenchimsee sem volt semmi. Bent sajnos nem szabdott fényképzeni, pedig volt egy lenyűgöző, 1000 négyzetméteres tükörterem. Ha valaki szereti a kastélyokat, akkor Bajorország ideális kirándulási célpont a számára, hiszen ott lépten-nyomon kastályokba botlik az ember. A belépő a kastályba diákoknak 7 felnőtteknekn 8 euró, és van még egy 7 eurós jegy a hajóra, ugyanis a kastély egy szigeten található, amit csak hajóval lehet megközelíteni.

Végezetül még néhány kép a kiruccanásról :)

Köszönöm, hogy elolvastad: