Már régen hoztam nektek divattal kapcsolatos bejegyzést, így gondoltam megmutatom ezt a pár képet, ami még a legutóbbi budapesti látogatásunkkor készült. Nagyon retró, nagyon kord, és tudom, hogy a legtöbben nem vennétek fel. Én viszont teljesen beleszerettem. Mikor először megpróbáltam a H&M-ben ezt a nadrágot, furcsa érzés fogott el. Mégpedig az, hogy nem szorul a bokám köré egy anyagdarab, és a bőröm levegőhöz jut. Igen, a sok évi csőnadrág alatti elnyomás miatt furcsa volt egy bővebb szárú mert trapéznak azért még nem mondanám nadrágot felvennem. A divatházak évről-évre bepróbálkoznak a trapéz nadrágok újbóli feltámasztásával, de eddig a pontig nem nagyon sikerült nekik.
Viszont most már nekem is, és szerintem a többi divat-mániásnak is meglapul a szekrényében egy-egy merészebb darab. Én például nyáron "culottes" formájában kifejezetten imádom hordani, mert lehet elegánsan és sportosan/lezseren is kombinálni bármivel.
Ám idén télen elérkezett az ideje, hogy beszerezzek egy "komolyabb" változatot. Méghozzá a kordbársony verziót. Bármennyire is szeretnénk, azért még Budapest sem az a "felvilágosult" város, -bár talán egyre jobban halad afelé-, hogy ne kaptam volna egy-két értetlenkedő pillantást, mikor végig lejtettem benne az Alleeban, vagy épp a Várkert Bazárban.
Amúgy ilyeneken nem nagyon szoktam izgatni magam, inkább jót mosolygok rajta, hogy milyen érdekesek is tudnak lenni az emberek. Mert ha magamból indulok ki, nem igazán szoktam idegesen/lenézően/megvetően végigmérni senkit, aki nem úgy van felöltözve, ahogy nekem tetszene. Addig meg soha el se jutnék, hogy esetleg be is szóljak neki, hogy "uram atyám, hogy nézel ki" visszafogottabb változata annak, amiket általában hallani szoktam. Mert elhihetitek, velem ez elég gyakran előfordul. Nem is olyan régen egy kedves barátnőmmel voltunk ebédelni, és egy abszolút nem hivalkodó ruha volt rajtam, amolyan '60-as évekbeni háziasszony stílusú, és volt rajta zseb is, ezért különösen elégedett voltam. 40+-os nő az étteremben mikor elmentem mellette fennhangon és nagyon megvető hangsúllyal megszólalt: uram isten ez lenne a divat. Igen kérem szépen ez. De gondolom, ha kint van a mellem/fenekem, mindenem, az ugyan úgy nem tetszett volna neki. BTW megtaláltam a ruhát a Zara honlapján ITT meg tudjátok nézni, és ha tetszik leárazva meg is rendelni. Nagyon felháborítóan nézhettem ki, nem? Na mindegy is, térjünk vissza az én kis kordbársony szettemhez. Külön öröm, hogy másfél évnyi kitartó keresés után egy olasz kisvárosban VÉGRE találtam a méretemben Fila Disruptort. Slusszpoén: rá két napra az Urban Outfitters kitette a Facebookra, hogy újra minden méretben kapható a cipő.
Nos, ilyen az én formám. Minden esetre, ha kicsit kisüt a nap, és nem sáros idő van a Disruptort azóta is hordom, mert eszméletlen, hogy milyen kényelmes. Örülök, hogy benőtt a fejem lágya, és a sportcipő-trend elterjedésével én is beszereztem egy-két darabot, mert van olyan, hogy a munka után jóformán lábra sem tudok állni. El sem tudom képzelni, hogy mi lenne, ha akkor még egy kényelmetlen cipőbe is bele kéne lépnem. Halál valószínűleg. A szettet ezen felül még egy csíkos hosszúujjú felsővel párosítottam, és egy kígyómintás Parfois táskával, ami elég praktikus méret, mert belefért a pénztárcám. Ha a pénztárcám valamibe belefér, az már csak jó lehet. Aztán persze azon felül még bele kell, hogy férjen a barátom pénztárcája is, meg a napszemüveg, meg a kocsikulcs, minden más csak ez után kaphat helyet. Mondjátok, hogy ez nem csak nálunk van így... :D
A képen szereplő kabátot pedig még tavaly vettem a Pull&Bearben a leárazásokkor, talán 15 euró volt, szóval nagyon jó vétel. A belseje pihe-puha, és imádom hordani, mert aránylag meleg ahhoz képest, hogy divat-kabát, és az első számú funkciója a kinézet, nem pedig a praktikusság. Mi fashionisták már csak ilyenek vagyunk, ha halálra fagyunk is, lényeg az outfit. Na jó, én nem mindig vagyok ennyire elvetemült, mert Moszkvában pl. képtelen lettem volna levenni a kályha-Wellensteyn kabátot még egy kép erejéig is.
Nem lennék jó influencer, mi? Még egy kép kedvéért sem vagyok hajlandó levenni a kabátomat -11 fokban. Hihihi.
Nagyon tetszik amúgy ezeknek a fotóknak a hangulata, valahogy sikerült megfogni azt a vibeot, ami az összeállításomból sugárzik. Szép őszi fények voltak, Budapest pedig csodálatos hátteret adott a képeknek, imádom őket.
Mostanában amúgy egyre inkább és inkább ki vagyok békülve a várossal. Régen nagyon nem szerettem, de mióta minden alkalommal felfedezünk valami újat, mikor ott vagyunk, azóta eléggé megkedveltem. Ezen a napon például ellátogattunk a Rudas Gyógyfürdőbe is, ahonnan csodás kilátás nyílt a városra, és még volt annyira jó idő, hogy ki tudtunk menni a tetőtéri jaquzziba. Ti, hogy álltok a trapéznadrág/ kordbársony trendhez? Idén már kellőképpen felütötte a fejét, de szerintem csak jövőre fog igazán tetézni. Nekem a kordbársony, mint anyag, nagyon tetszik, egy kantáros szoknyát is szereztem be belőle, és imádom. Másfelől valami furcsa jó érzéssel tölt ez az, hogy nem feszül a csőnadrág a lábamra. Tudom, fura vagyok, nem is kell mondani! Ez most egy ilyen csapongós outfit-bejegyzés volt, de remélem ennek ellenére tetszett nektek! Még a héten szeretném hozni a Norvég út 5. részét, mert sajnos egy pár utazással enyhézn szólva adósotok vagyok még.
Ha tetszett a bejegyzés kérlek iratkozz fel a blogra, és kövess be a Facebook, valamint Instagram oldalamon is! Legyen csodás hetetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése