2018. július 31., kedd

Norvégia 1. rész

Aarhus színháza előtt
Az elmúlt három hetet eddigi életünk legnagyobb utazásával töltöttünk. Nevezetesen egy körutazáson, ahol érintettünk Dániát, Norvégiát, Finnországot, Észtországot, Lettországot, Litvániát és még Lengyelországot is.
A legtöbb helyen nem volt előre foglalva szállásunk, hiszen sátrazni indultunk. Egyedül az első éjszakára foglaltunk hotelt, még Dániában, valamint még egyszer egy autentikus halász-kunyhót a Lofoten-szigeteken.
De vágjunk is bele a nagy kalandba, hiszen van miről beszámolnom.
Első állomásunk a Dánia-béli Aarhus városa volt. Aarhus a második legnagyobb város Dániában. A várost a vikingek alapították az a 8. században. Ma a dán királyi család nyári üdülőhelyeként tartják számon, a belvárosban pedig skanzen működik, ami a középkori dán lakhatási viszonyokat mutatja be.
Mivel első nap kb. 1300 km-t kellett megtennünk,ezért már csak aránylag későn, este fél hat körül értünk oda a városba. Az időjárás szerencsére nekünk kedvezett, és a nap már itt is később ment le mint Magyarországon este fél 11 körül.  Így még volt időnk egy kicsit felfedezni a várost.

Aarhus könyvtára
Sajnos a skanzen 18-kor bezárt, így azt már nem tudtuk megcsodálni legalább van miért visszamenni, viszont kellemes sétát tudtunk tenni a belvárosban, meg a kikötőben. A belváros tele volt bájos, régi épületekkel, a kikötő pedig csillogó-villogó acélrengeteg volt, letisztult dán-designe-al. Érdekes volt megfigyelni, hogy más országokban mennyire megfér egymás mellett az új és a régi, nem mint pl. Pesten, ahol az a módi, hogy gyönyörűbbnél gyönyörűbb régi épületeket bontanak le, hogy két 150 éves ház közé felhúzzanak egy esztétikailag teljesen oda nem illő irodát. Na mindegy. A kikötőben amúgy minden este hatalmas szabadtéri meccsnézésre is volt lehetőség, kis street-food sátrakkal, és rengeteg helyivel.
Aarhus
Itt amúgy már egy nagyon érdekes dolgot megfigyeltünk: Dániában már nem dívik a készpénz. Még a piacos árusokhoz is ki volt írva, hogy "no cash, only cards" stb. Mi ennek mondjuk örültünk is, mert egy fitying dán korona sem volt nálunk.
A városban amúgy egy nagyon aranyos hagyománynak is szemtanúi lehettünk, ugyanis a gimnazisták pont aznap végeztek az érettségivel, és ilyenkor minden osztály bérel magának egy nyitott party-buszt, amivel furikázzák őket fel-alá a városban. Minden osztálynak kötelező megfürdenie a városháza előtti szökőkútban (erre öt percük van), valamint egy kis zászlót is kitűznek a szoborra a kútban. A szökőkút és a városháza pont a hotellel szemben volt, így első kézből tapasztalhattuk ezt az aranyos hagyományt.
A város engem kicsit meglepett abból a szempontból, hogy sok helyen igen csak koszos és szemetes volt. A kukákból legtöbbször ömlött ki a szemét, és a kis folyó- aminek a mentén rengeteg étterem kapott helyet-nejlonzacskókat sodort mindenhol. Ez engem meglepett, mert az én fejemben valahogy az élt, hogy errefelé mindenhol milyen tisztaság van, és igazából ezt csak Norvégiában tapasztaltuk. Sokszor bizony Finnország is koszos volt.
A kedvenc helyem Aarhusban a könyvtár előtti játszótér lett, ahol egy hatalmas fa medve tart a kezében egy csúszdát, ami rendesen félelmetes volt. Már a meredek csúszda, nem a medve. De nagy élmény volt felmászni a 4-5 méter magas fa állatba, és utána lecsúszni. Videó is készült róla.
Sajnos másnap korán kellett távoznunk a városból, így álmaim Fila Disruptoráért sem volt időnk visszamenni, de majd legközelebb biztos több időnk lesz.
A kompunk ugyanis 13:30-kor indult Norvégiába.
A kompra a jegyet előre vásároltuk meg az interneten, így a helyünk már biztosítva volt, és amúgy elég hamar oda is értünk a kikötőbe, így elsők között szállhattunk be. Tanácsos legalább egy órával előbb kiérni, hogy a regisztrációt és a jegyvásárlást vagy az online-kód jegyre váltását el tudjuk intézni. Én nagyon vártam a kompozást, hiszen kiskoromból nagyon jó emlékeim vannak a hatalmas hajóról, amivel Angliába mentünk apukámmal. Ezek nem olyan kompok, mint amik Horvátország szigetei között szállítják az embereket, hanem igazi monstrumok. Ha jól emlékszem 8 emelet magas volt. Duty free shoppal, boltokkal, és különböző éttermekkel és bárokkal a fedélzeten. A kicsit több mint három órás út így igazán gyorsan elment, és itt még tengeri-beteg sem voltam. 
Érkezés Norvégiába
A megérkezésünk Norvégiába amúgy teljesen zökkenőmentes volt. A határon annyit kérdezett a rendőr, hogy van-e nálunk cigaretta vagy alkohol, amit le kell vámolni, mondtuk, hogy nincs és már mehettünk is tovább. Amúgy egyedül minket kérdeztek meg, mert nagy valószínűséggel nem tudták hova tenni a H-t a rendszámon. Tőlem konkrétan hárman kérdezték meg, hogy H is for Holland? Are you from Holland? És mindig néztek nagy szemekkel, mikor mondtuk, hogy nem, magyarok vagyunk. 
A legelső adandó benzinkúton megálltunk tankolni, és a benzinkutas lány kedvesen megkérdezte, hogy honnan érkeztünk, meddig maradunk, és, hogy érezzük magunkat szerencsésnek, mert hihetetlenül jó idő van. Ez igaz is volt. 
Låtefossen vízesés
Már előre felkészültünk arra, hogy a norvégok nem a száguldozásról híresek, hiszen általában 80, de helyenként 60-as sebességkorlátozás van az autóútjaikon, amit bizony be is tartanak. Az útikönyv felhívta rá a figyelmünket , hogy az idézem "norvég úriember csak hétvégén iszik, és nem előz". Nos az ivásos részben nem vagyunk teljesen biztosak, az előzéses dolog viszont 100%-ban bejött. A norvégok ugyanis ha nyolcvanas táblánál az előttük haladó 60-al megy, bizony ők is lelassítanak annyira. Ha pedig látják, hogy mögöttük valaki gyorsabban közeledik a hülye magyarok, vagyis mi, akkor szépen félreállnak és elengednek. Mindenki. Ismétlem mindenki. Nem idegbetegek, nem dudálnak, és nem mutogatnak. Szépen, és kulturáltan haladnak. A kompolás utáni utunk amúgy meglehetősen eseménytelen volt, szinte nulla forgalommal, lenyűgöző tájakon keresztül. 
Norvégiában az első állomásunk az Odda nevű városban volt, itt terveztünk sátrazni, hiszen innen indul a Trolltungához vezető túra. Út közben egyszer még megálltunk megcsodálni a Låtefossen nevű vízesést, ami meseszép volt, és a kövek mentén egészen magasra fel is lehetett menni hozzá. 
Irány a Trolltunga
Az oddai kemping egy csodaszép tóparton fekszik, és ez van legközelebb (10 km) a Trolltunga-túra kezdetéhez, így kicsit aggódtunk, hogy tele lesz, de egy sátor helyet még pont találtunk ráadásul épp a tó partján, aminek nagyon megörültünk. A sátrohely két felnőtt részére autóval átlagosan 190-230 NOK között mozgott, ehhez volt ahol külön kellett fizetni az internetért ami a legtöbb esetben a sátorhelyekig természetesen nem ért el, a melegvíz pedig 10-20 NOK-ba került, ezzel általában 3 vagy 6 percnyit vásárolhattunk. A kempingekben a recepción a legszükségesebb dolgokat mindig meg lehetett venni, és friss meleg kávé is volt mindenhol. A legtöbb kempingben a recepció csak 21-22 óráig üzemel, és általában reggel kilenckor nyit.  Az első éjszakánkra nem fecsérelnék sok szót, kiraktuk a sátrat, főztünk, boroztunk, és élveztük, hogy este 11-kor még nappali világosság volt. De lélekben már mindketten a másnapra készültünk. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a kirándulásunk egyik legjobban várt része legalábbis számomra a Trolltunga volt.
Még hat kilométer a célig
Az ember lánya vagy fia több lehetőség közül is választhat, ha arra kerül a sor. A legelső pl. az, hogy már magából Oddából gyalog vág neki, ez ugye értelem szerűen még +10 km. A másik lehetőség a parkoló Skjeggedalban. Itt természetesen parkolójegyet kell váltani, 500 NOK-ért nagyjából 20 ezer forint. A jegy 24 óráig érvényes, tehát akár az is belefér, hogy az ember fent aludjon a hegyen. A túra megkezdését nem javasolják reggel 10 óra után, hiszen összesen 28 km-t kell megtenni, ami 10-12 óra oda vissza. Ennek ellenére persze felengednek 10 óra után is, hiszen erre már jóformán nem megy le a nap, tehát végig világos van. A parkolóból megint csak két lehetősége van az embernek. Jegyet válthat egy shuttle-buszra, ami az első és legkeményebb szakaszon ahol 400 méter szintkülönbséget kell megtenni gyakran igen csak meredeken felfelé. Felmehetünk busszal, vagy pedig természetesen gyalog. A busz egy irányba két személynek 250 NOK. Úgy gondolom mostanra már mindenki érzékelte, hogy Norvégia nem egy olcsó ország. 

A túrát amúgy csak gyakorlott túrázóknak ajánlják, és "hard" vagyis nehéz fokozatba sorolt, ami nem is véletlen. Nem fogok hazudni, én nulla gyakorlással álltam neki, és bizony voltak részek, ahol alig kaptam levegőt. Sokszor igen keményen hegynek felfelé kell mászni. Ennek ellenére szerintem igazán jó időt "futottunk" 4,5 óra alatt értünk oda, és kb. ugyan ennyi idő alatt tettük meg az utat visszafelé is, pedig lefelé a buszos részt (ha jól emlékszem 4 km, de ebben most bizonytalan vagyok), gyalog tettük meg. Az előtte olvasottaknak megfelelően sok élelemmel és vízzel készültünk valamint több ruhával is. Hiszen Norvégiában meglehetősen változatos tud lenni az időjárás. Ennek megfelelően volt nálunk polárpulóver, hosszúnadrág, vízálló nadrág, és esőkabát is, arra az esetre, ha egyszer csak nem lenne már 30 fok. Mindenképp tegyünk a táskába fényvédő krémet is, én annak ellenére is nagyon csúnyán leégtem, hogy 50 faktoros naptejjel kentem be magam. Ezen felül volt még nálunk jó sok energia/fehérje szelet, és kenyér, szalámi stb. stb. is.
Trolltunga
Nekünk végül amúgy mázlink volt, hiszen végig nagyon szép, napsütéses időnk volt, így a többi ruhára nem is volt szükségünk. Az egyenes részeken amúgy nagyon könnyen, gyorsan tudtunk haladni, sok helyen vannak tiszta vizű források, ahol ha esetleg kifogytunk a vízből, után tudtunk tölteni a palackjainkat.
Már maga a Trolltungához vezető út is lenyűgözően szép, ám a végcélnál a látvány mindent felülmúl. Igazából nem tudom leírni, azt az érzést, mikor megpillantottam, és a képek sem adják vissza azt a csodát, amit átéltünk, így azt javaslom, akinek lehetősége van, mindenképp keresse fel egyszer ezt a csodálatos helyet.
Ha még egy tippet elfogadtok, -amit jó lett volna, ha mi is tudunk- vigyetek fürdőruhát is! Ugyanis a Trolltungától pár száz méterre gyönyörű tó található, amit mi nagyon bánunk, hogy nem tudtunk benne megmártózni, hiszen még váltás fehérnemű sem volt nálunk, hogy legalább abban bemehettünk volna a vízbe.
Kedves norvég szokás, hogy túrázás közben mosolyogva mindenkinek megejtenek egy "Hei"-t. Mi is nyugodtan követhetjük a példájukat. 
Még a tériszonyosoknak is nagyon ajánlom, hogy csodálják meg ezt a helyet, én is nagyon féltem, de mikor már kint vagy a nyelven, nem érzed a mélységet magad alatt! Bár a szélére soha nem mertem volna kiülni! 
Az út amúgy végig teljesen egyértelműen ki van táblázva, és kőrakások is jelzik, hogy merre kell menni. Szemetes kukák értelem szerűen nincsenek az útvonal mentén, ennek ellenére minden túrázó tiszteletben tartja a természetet, és nem szórja el az energiaszeletes papírt a vakvilágba. A szemetet mindenki magával viszi vissza a parkolóba, és ez így is van rendjén!  Norvégiában a vadkempingezés megengedett, így akinek van megfelelő felszerelése, és kellő kitartása mindezt magával cipelni akár fent is alhat a Trolltungánál. Az igazán remek képek minden bizonnyal így születnek, de nincs hiányérzetem, szerintem így is lenyűgöző volt, és egy felejthetetlen élmény számunkra! 
Nos az első bejegyzésemet nem is szeretném tovább húzni, hisz így is eléggé hosszú lett, de remélem mindenkinek tetszett! Végezetül még megosztok jó pár képet, hisz erről a csodáról nem lehet elég képet nézni! 

Aarhus

A városháza Aarhusban

A színház Aarhusban

Az aarhusi könyvtár

Graffiti Aarhusban




Az aarhusi kikötő 


Random utcácska


Irány a Trolltunga

Itt még azt hittük móka és kacagás lesz 

Felirat hozzáadása

Csodás környezet

Felértünk *.*

Låtefossen


Trolltunga













Remélem tetszettek a képek, és a bejegyzés, hamarosan jövök a folytatással, hisz még jó pár nap, és csodás látványosság hátra van! Ha tetszett a bejegyzés, iratkozzatok fel a blogomra, és kövessetek be az Instagramon és a Facebookon is! Legyen szép hetetek/napotok!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése