2018. augusztus 2., csütörtök

A legjobb könyv, amit júliusban olvastam

Fülszöveg: A ​háború a végéhez közeledik Kelet-Poroszországban. Több ezer kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Viszik magukkal a szenvedés és megpróbáltatás terhét, remélve, hogy egy jobb élet vár rájuk. De vannak páran, akik rejtegetnek valamit… 
Három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét, és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. A biztonság felé megtett minden lépéssel egyre erősebbek, bátrabbak és egyre jobban bíznak egymásban. A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak. De ezzel együtt egyre sebezhetőbbé is válnak. Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédia. Nem számít sem nemzetiségi hovatartozás, sem kultúra, sem rang; a fedélzeten lévő mind a tízezer embernek – felnőtteknek, gyerekeknek – ugyanazért kell harcolni: a túlélésért.
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 382
Eredeti cím: Salt to the Sea


Ha azt mondom hajókatasztrófa nagy valószínűséggel mindenkinek a Titanic ugrik be. Lehet, hogy valaki még megemlíti a Lusitania-t is, mert valami ködösen dereng neki a töri órákról. A Wilhelm Gustloff nevét 10-ből maximum ha egy embertől hallanám. Ez nem szégyen, ennek a könyvnek az elolvasásáig én sem tudtam róla semmit. Érdekes utána olvasni, hogy mindenki, hogy "megfeledkezett" főleg ugyebár az illetékes német és orosz felek erről a katasztrófáról, ami nem is tudni, hogy pontosan hány ember életét követelte, de az biztos, hogy többet mint a Titanic és a Lusitania egybevéve. Egyes becslések szerint megközelítőleg 9400 ember vesztette életét 1945. január 30.-án a Balti-tengeren. 
De, hogy miről is szól pontosan ez az igaz pillérekre épülő mégis kitalált történet? Arról, hogy még akkor is érdemes küzdeni az életért, amikor a legkilátástalanabb a helyzet. Mindig van valaki, vagy valami amiért érdemes minden egyes nap felkelni és folytatni a harcot, még ha legszívesebben már rég feladtuk volna. Lehet, hogy a leggyengébbnek tűnő emberben van a legnagyobb erő, és kitartás. Nem szeretnék semmit elárulni a történetről, mert úgy gondolom, ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia egyszer. Nyomasztó, és valószínüleg zokogni fog rajta a végén mindenki, de akkor is. Nem hiszem amúgy sem, hogy lehetséges lenne vidám II. világháborús történetet írni...

Ahogy a fülszöveg is írja, bár kicsit helytelenül négy ember sorsával ismerkedhetünk meg, akiknek egy a céljuk, túlélni a háborút, feljutni a Wilhelm Gustloff menekült szállító hajóra. Joana a félig litván félig német lány, aki engedélyt kapott a Németországba való visszatelepedésre, ám menekülnie kell az oroszok elől. Florian, aki olyan dologhoz nyújtott akarva-akaratlanul segítséget, amivel nem bír a lelkiismerete. Emilia  a 15 éves lengyel lány, akit édesapja a túlélés reményében idegenekre bízva egy borzalmas út felé sodort. És Alfred, akiről a fülszöveg nem tesz említést, a személyiség zavaros német katona, aki vakon hisz Hitler minden egyes szavának.
Ennek a négy embernek a szemszögén keresztül bontakozik ki a történet, nagyon rövid fejezetekben. Mindig csak annyit kapsz, hogy ne tudd letenni a könyvet, hiszen még egy fejezetet el kell olvasnod, mert egyszerűen tudnod kell, hogy mi a folytatás, hogy mi fog ezekkel a szerencsétlen emberekkel történni. Van még egy nagyon kedves mellészereplő is, a Cipőpoéta, aki az én kedvenc karakterem lett, bár saját szemszöget nem kapott, de ennek ellenére is egy arany embert ismerhettünk meg benne.
A könyv nagy valószínüséggel kitépi az olvasó szívét, az enyémmel legalább is ezt tette. Mikor a végére értem, nagyon szerettem volna még tovább olvasni. Mivel a könyvet már nem tudtam folytatni, ezért utána olvastam magának a Gustloffnak, és még mindig hihetetlen számomra ez az egész.
Valamint az is, hogy Ruta Sepetys mekkora energiát és mennyi időt fektetett abba, hogy megírja ezt a könyvet. Az írónő maga is litván felmenőkkel rendelkezik, akik első kézből tapasztalhatták meg a háború szörnyűségeit. Az írónő beutazta könyvének összes helyszínét, múzeumokba járt, és rengeteg, rengeteg kutatómunkát végzett ahhoz, hogy ez a könyv így, ilyen formában megjelenhessen. Embereket keresett fel, akik személyes tapasztalatokat adtak át neki. Nem ez volt az első könyvem tőle, és nem is az utolsó, de az biztos, hogy akár mennyire is szerettem a Kalitkába zárt álmok-at. Ez sokkal nagyobb nyomot hagyott bennem. Száz szónak is egy a vége: mindenki olvassa el! 

Értékelés: 5/7489739807987878*
Borító: 4/5 nekem jobban tetszik az egyik angol kiadás borítója amin a szögesdrót-szerű betűk vannak.
Kedvenc idézetem: "Az anya biztonság. Az anya vigasz. Az anya az otthon. Az a lány, aki elveszti az édesanyját, hirtelen kis csónakban találja magát, viharos óceánon."

Ha tetszett ez a bejegyzés, kérlek iratkozzatok fel a blogomra, valamint kövessetek be Instagramon és Facebookon is! Legyen csodás napotok! 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése