2018. szeptember 18., kedd

1000 Places To See Before You Die

Imádok utazni, azt hiszem ez nem újdonság senkinek sem. Ezt a könyvet körülbelül egy évvel ez előtt szereztem be. Azóta próbáljuk úgy alakítani a kalandjainkat, hogy minél több helyet kipipálhassunk erről a listáról. Úgy gondoltam, hogy létrehozok egy gyűjtőposztot a helyeknek, ahol már voltunk, és azoknak amik még ez után következnek. Egy-egy kép és pár mondat erejéig megpróbálok mindenről megemlékezni. Amúgy maga a könyv gyönyörű bőrkötéses, és iszonyatosan vastag. Kis post-itekkel jelöljük benne a helyeket, amiket már láttunk. Ezen kívül folyamatosan lapozgatjuk újabb és újabb ötleteket keresve, akár egy vagy két napos közeli kirándulásokra. Nyáron a norvég utunkat is próbáltuk úgy szervezni, hogy minél több helyet kipipálhassunk a könyvből, és Oslot és a Spizbergákat leszámítva sikerült is mindent kipipálnunk! Alig várom, hogy újabb kalandokban vehessünk részt! Lássuk, eddig milyen helyeken fordultunk meg!



[1/1000]
Bajor sörkultúra

Hol máshol lehetne jobban megismerkedni a bajor sörkultúrával, mint az Oktoberfesten. Már többször is volt szerencsénk részt venni. Mindig szuperül szórakozunk. Bár én a sört nem szeretem, de azért itt mindig megiszok egy keveset, hiszen így igazi az Oktoberfest élmény. 

[2/1000]
A Neuschwanstein-i kastély

Az egyik legnagyobb álmom volt látni a Neuschwanstein-i kastélyt. Ez az a bajor kastély, amiről Walt Disney a Disney kastélyt is mintázta vajon lehetséges, hogy egy mondaton belül többször szerepeljen a kastély vagy a Disney szó?. A kirándulás csodálatos volt, bármikor visszatérnék.

[3/1000]
Berlin (új) építészete

Berlinben kétszer voltam, egyszer a barátommal, egyszer pedig a BL döntőn dolgoztam. Ez az a város, amit szerintem mindenki túlértékel, és túlságosan nagy a hype körülötte. Persze "ahány ház, annyi szokás", de számomra ez az eddigi egyetlen olyan hely, ahova nem szeretnék visszatérni. Bocsánat, hazudok, Nápoly is ilyen.

[4/1000]
Berlin belvárosa

Nem tudom megmagyarázni, hogy hozzám miért nem került közel a város. A barátaim többsége imádja. Nekem valahogy egyáltalán "nem jött be". 

[5/1000]
London

London viszont pontosan az a város, ahova bármikor visszatérnék. Egyszerűen imádok ott lenni. A hangulat, ami körüllengi, az emberek, a csodálatos épületek, IMÁDOM! Eddig kétszer voltam, de biztos vagyok benne, hogy még többször vissza fogok térni! 

[6/1000]
Aix-en-Provance

A térségen a foci EB idején hajtottunk keresztül. Több gyönyörű kis városban is megálltunk, valamint bementünk egy igazi châtou-ba is. Hihetetlenül szép volt

[7/1000]
Marseille óvárosa és Cassis

Marseille-ben csak egy estét voltunk a foci EB alatt, egy szuperjó étteremben kajáltunk, és kicsit várost néztünk. A szállásunk viszont Cassisban volt, ami egyszerűen csodaszép volt. Les Calaques-t a világ legszebb strandjai között tartják számon, nem véletlenül.

[8/1000]
Avignon

Avignon egy gyönyörű kis város volt, és szerintem még soha az életben nem ettem olyan finomat, mint itt. 

[9/1000]
Lyonban enni

Sajnos az ételekről, amit itt ettünk, nem készítettem képet. Vagy ha készítettem is, most épp nem találom meg. Viszont bouchon-ban ettünk, ami a régió jellegzetes éttermébe, és eszméletlen finom volt, imádtuk. Maga a város is csodaszép!

[10/1000]
Luberon

Ez Franciaország egy újabb gyöngyszeme. Csodaszép vidék, vörös sziklákkal, és mesébe illő falvacskákkal. Szerintünk a legszebb Roussillon volt.

[11/1000]
Monaco

Monacoban sajnos nem volt sok időnk, egy fél napot töltöttünk el itt. 21 euróért vettünk három mágnest, soha ennyi pénzt még nem költöttem mágnesre. Épp ezért egyszer mindenképp szeretnék visszamenni! A legnagyobb élmény itt számomra az volt, hogy végigvezettünk a Forma1-es versenypálya útvonalán.

[12/1000]
Graz

Grazban már elég sokszor jártam, aranyos osztrák kis város, és közel is van. 

[13/1000]
Az Alrberg régió és Kitzbühel

Csodaszép hely, nem tudok mást hozzáfűzni :)

[14/1000]
A Grossglockner-Hochalpenstrasse és Hallstatt

Hallstatt az egyik legcsodálatosabb város, ahol jártunk. Januárban voltunk, és rengeteg hó volt, amiért még varázslatosabb volt az egész. A Hochenalpenstrasse pedig valami lenyűgözően szép. 

[15/1000]
Bécs

Hát mivel az elmúlt 5 évben Bécsben éltem, ezért rengeteg képet be tudnék ide illeszteni. Valószínüleg ez lesz az utolsó évem a városban, így szeretnénk minél több mindent felfedezni, ami eddig kimaradt. A Naschmarkton például még soha nem ettem, ez egy fontos bepótolandó. 

[16/1000]
Nápoly

Nápolyban várost néztünk, és ellátogattunk az Ízek, imák, szerelmek-ben is feltűnő Da Michele-be. Az fix, hogy ilyen isteni pizzát eddig sehol nem ettem, és valószínüleg nem is fogok. Viszont Nápoly számomra eddig az egyetlen olyan város, ahova nem vágyok vissza.

[17/1000]
Pompeii

Pompeii egy lenyűgöző, de egyben felkavaró történelmi emlékhely. Nagyon hálás vagyok, hogy volt alkalmam eljutni ide, egyszerűen lenyűgöző volt. 

[18/1000]
Róma

A szüleimmel látogattunk el az Örök Városba. Nagyon élveztük minden percét. Szeretnék valamikor visszamenni a barátommal is, ő ugyanis még nem volt, és úgy gondolom Rómát egyszer mindenkinek látnia kell! 

[19/1000]
A Dóm-téren és körülötte, Milánó

Tudom, ezt már egész sokszor írtam, de Milánó is a kedvenc városaim egyik. Most mit egyek? Olaszországban szinte nincs olyan hely, amit ne lehetne nem szeretni. Milánóban eddig már négyszer voltam, de bármikor nagyon szívesen visszatérnék.

[20/1000]
Friaul

Friuli-Venezia-Giulia az egyik legsokszínűbb olasz tartomány. Több városban is megfordultunk már itt, de a kedvencem Cividale del Friuli volt. Ide is a Giro d'Italia alkalmából látogattunk el, de kicsit sem csalódtunk. Meseszép kis hely.

[21/1000]
Az olasz Riviéra

Bár Olaszországban már rengeteg helyen jártunk a Ligur-tengerparton eddig még nem töltöttünk túl sok időt. Amikor ott voltunk, akkor pedig sajnos olyan rossz idő volt, hogy esélyünk sem volt fürdeni. Legalább van okunk visszatérni! 

[22/1000]
Velence

Velence egy igazi ékszerdoboz. Csodaszép, és még közel is van. Már rengetegszer jártam itt, kétszer a  karneválkor is, ami hihetetlen élmény. Nekünk mindig szerencsénk volt, mert nem volt akkora turista-áradat, amiről sok mindenki beszél. 

[23/1000]
Verona

A legtöbb embernek Veronáról Rómeó és Júlia jut az eszében. Viszont ebben a városban sokkal több van annál, mint Júlia erkélye. Itt van a csodálatos Colosseum, egy középkori piactér, egy templom belsejében kialakított étterem, ami egyszerűen zseniális. Az erkély amúgy iszonyatosan túlzsúfolt, főleg ázsiai turistákkal van tele a hely, és szerelmes üzenetet is kb. esélytelen hagyni a a falon.

[24/1000]
Istria

Az egyik legszebb tengerpart itt a közelünkben az Isztrián van. Méghozzá Rabacnál. Csodaszép. 

[25/1000]
Auschwitz

Auschwitz nem egy szívmelengető hely, és az embernek nem is igazán van kedve/ízlése fényképeket készíteni. Vannak helyek, ahol kifejezetten tilos is, persze nem véletlenül. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan hely, amit egyszer az életben mindenkinek látnia kell. Mi mindenképp vissza akarunk térni, ugyanis nem túl jó csapattal sikerült ide ellátogatnunk Forza Budavár Tours így az egész látogatás egy nagy rohanás volt.

[26/1000]
A fővásárcsarnok (Rynek Glówny), Krakkó

Krakkó egy szép kis város. Nekem leginkább a zsidó negyed nyerte el a tetszésemet, de a vásárcsarnok is szuper volt.

[27/1000]
Wawel

Csodaszép épület együttes Krakkó szívében :)

[28/1000]
A határvidék dél-Morvaországban

A barátommal szeretünk "csak úgy" útra kelni, és felfedezni a szebbnél-szebb helyeket a környékünkön is. Így történt, hogy egy decemberi délutánon ellátogattunk Lednicébe, Brnoba és Valticébe is. 

[29/1000]
A Várkert (Budapest)

Régebben valamiért ki nem állhattam Budapestet. Most viszont valahogy teljesen máshogy gondolom. Egyszerűen oda vagyok a városért. Csodálatos. 

[30/1000]
A Balaton


Nagyon örülök, hogy közel lakunk a Balatonhoz. Egyszerűen imádom, télen is, nyáron is. Mindig van valami fesztivál, vagy rendezvény, amire érdemes elmenni, és egyre jobban és jobban fejlődik a gasztronómiai világ is. 

[31/1000]
Pécs

Pécs a kedvenc magyar városom :)

[32/1000]
New York

New York. Nem tudtok mit mondani. Életem legnagyobb álma vált vele valóra. Lenyűgöző. Bármikor visszamennék, és vissza is fogok majd, ez biztos. 

[33/1000]
A cseh sör

A sör megint csak nem igazán vonzott engem abban, hogy meglátogassuk a cseh fővárost. A Fat Cat nevű bár/étteremben azért lecsúszott egy-két szuper cider. Viszont maga a város csodálatos. Olyan mint egy kis ékszerdoboz. Tiszta, rendezett, és csodálatosan karbantartott. 

[34/1000]
Az óváros (Prága)

Szerintem Budapest bőven lehetne ugyan ilyen szinten mint Prága. csak valamiért nálunk nincs igénye arra az embereknek, hogy rendben tartsuk a környezetünket, és ezért a frekventáltabb helyeket leszámítva Pest nem éppen rendezett. 

[35/1000]
A prágai Várnegyed

Az Arany-utcácskát sajnos nem tudtuk megnézni, ugyanis épp zárva volt, mikor arra jártunk, de biztos vagyok benne, hogy az is csodaszép. 

[36/1000]
A belga sör

Belgiumban végül én is megtaláltam a számításomat sör fronton. Rengeteg gyümölcsös sörük van, a meggyestől a kókuszosig, aminek persze sör íze nincs, viszont lányos és finom :D

[37/1000]
Brugge

Brugge olyan mint egy kis meseváros. Csodaszép. Szerencsénk volt, mikor itt voltunk, alig voltak turisták rajtunk kívül. Az egyik legjobb kirándulásunk volt, olyan szempontból, hogy esténként nem úgy értünk haza, mint mondjuk Londonban vagy New Yorkban, hogy úgy éreztük, többé meg sem bírunk mozdulni. Minden látnivaló közel van egymáshoz, és nem fáradtunk el halálosan a gyaloglásban.

[38/1000]
Belga sültkrumpli

Bruggeben meglátogattuk a Friet Museum-ot, vagyis a sültkrumpli múzeumot, ahol mindent megtudtunk magáról a krumpliról is. Valamint megkóstoltuk az igazi belga sültkrumplit, ami nagyon fincsi volt ! 

[39/1000]
Belga csokoládé

A sörrel ellentétben a csoki igazán nekem való dolog. Belgiumban nincs hiány a finom édességből. Szerintem több kilónyit hoztunk haza szuvenírként, minden létező formában. 

[40/1000]
A Grand Place (Brüsszel)

Na jó, most lebuktam. Van még egy város, ahova nem szeretnék visszamenni. Brüsszel. Szép volt, jó volt, de Brugge nekem sokkal jobban tetszett. Igazából kb. ugyan az, csak kicsiben. Másrészt számomra túlságosan hideg is volt, mikor ott voltunk, így picit ez is levont nekem az élményből. Ennek ellenére persze csodaszép volt, de egyszer elég volt látnom.

[41/1000]
A szecesszió bemutatóvárosa (Brüsszel)

Az én kedvencem a rokokó és az art deco, de azért ez sem kutya :)

[42/1000]
Bled és a Juliai-Alpok

Hát ezt ismételten csak megszívtuk. Olyan rossz idő volt, mikor Bledben voltunk, hogy konkrétan ennyit lehetett látni. Azért nagyon szép volt.

[43/1000]
Ljubljana óvárosa a várral

Ez megint egy egynapos kirándulás eredménye volt. Ljubljana nagyon tetszett. Hangulatos kis város.

[44/1000]
Az olasz tavak (Como, Garad)

A Como-i tavat már pár évvel ez előtt megnéztük, mikor Milánóban voltunk. Idén pedig a Giro alkalmával ellátogattunk a Garda-tóhoz is. Nagyon tetszett.

[45/1000]
Aarhus

Csodaszép Dán város. 

[46/1000]
Geiranger-fjord

Norvégia legismertebb fjordja, a Világörökség része. Nem véletlenül. 

[47/1000]
Sogne-fjord

Igazából Norvégia minden egyes része annyira csodálatos, hogy akár az egész könyv is szólhatna csak Norvégiáról. 

[48/1000]
Hardanger-fjord

Az egyik legszebb hely, ahol valaha jártam, a Hardanger-fjord volt. A Trolltunga lenyűgöző. 

[49/1000]
A Lofoten-szigetek

A Lofoten-szigetekre a legmegfelelőbb szó a lenyűgöző. Olyan mintha a Gyűrűk Ura világába csöppenne bele az ember. Nagyon szeretnék majd visszatérni egyszer. 

[50/1000]
A norvég partvidék, és a Nordkapp

Azt hiszem annál gyönyörűbb születésnapi ajándékban soha nem lesz részem, mint megcsodálni az Éjféli Napot a kontinentális Európa legészakibb pontján, Nordkappban. Csoda.

[51/1000]
A designe district (Helsinki)

A designe district az egyik legkülönlegesebb hely Helsinkiben. Tele van hangulatosabbnál hangulatosabb helyekkel, éttermekkel, kávézókkal, és boltokkal. 

[52/1000]
Alvar Aalto világa (Helsinki)

Igazán különleges épületek, letisztult designe. Igazi skandináv stílus, imádom. 

[53/1000]
A finn Lappföld

A szülinapom estéjét egy igazi számi sátorban töltöttük a Lappföldön. 

[54/1000]
Tallin óvárosa

Imádtam a három balti-várost, de azt hiszem Tallin lett a legnagyobb kedvencem. 

[55/1000]
Riga óvárosa

Tudom, hogy párszor már használtam ezt a kifejezést, de Riga is lenyűgöző volt. Elég csak ránézni ezekre az épületekre. 

[56/1000]
Vilnius óvárosa

Ez a templom volt a kedvencem Vilniusban, ami kicsit olyan, mint Prága, minden sarkon templom. 

[57/1000]
A Baleár-szigetek

Bármikor visszamennék, a legcsodálatosabb strandok, amik Európában léteznek *.*

[58/1000]
A salentoi-félsziget és Alberobello

Dél-Olaszország a legkirályabb hely a világon. Nyugodt és csodaszép. Alberobello pedig a Világörökség része. 

[59/1000]
A tradicionális budapesti termálfürdők
Első körben a Rudas gyógyfürdőbe látogattunk el, de még a többi híres-neves helyet is szeretnénk felkeresni. Csütörtökön a termál részen pont férfi-nap volt, szóval én nem mehettem be, de a wellness része és a panoráma medence bőven megérte :)

[60/1000]
A Bolshoi-színház

Ha jegyet szeretnénk bármelyik előadásra, készüljünk fel a több órás sorban állásra.

[61/1000]
A Kreml és a Vörös Tér

Szerencsés vagyok, hogy a Vörös Teret és a Kremlt karácsonyi/téli pompájában láthattam. Biztos vagyok benne, hogy nyáron is csodálatos, de így télen volt az igazi.

[62/1000]
A Tretjakow Galéria és a moszkvai metró


A galériára szerintem egy hét sem lenne elég, nem, hogy egy nap. A metró pedig hihetetlen. Mintha egy föld alatti múzeumba csöppene az ember. Minden megálló tartogat valami meglepetést. 

[63/1000]
Olomouc

A cseh kisváros belopta magát a szívembe. 100 ezren lakják, nincs tömegnyomor, és még elképesztően modern is.

[64/1000]
Pozsony óvárosa


Pozsony bár itt van tőlünk egy köpésre, valahogy még csak most sikerült felfedeznünk. Hangulatos kis város, apró kis utcákkal. 

[65/1000]
Madrid


A spanyol főváros minden utcasarkon tartogat meglepetéseket.

[66/1000]
Zanzibár


A legcsodálatosabb hely, az egészen világon, ahol eddig jártam. Remélem, hogy egy nap még lesz lehetőségem visszatérni *.*

[67/1000]
Firenze


A lenyűgöző reneszánsz város utcáin sétálni is felér egy múzeumban tett látogatással.

[68/1000]
A dombok között megbúvó toszkán városkák


Nekem Volterra lett a kedvencem. Csodaszép kis város. 

[69/1000]
Lucca és Pisa



Mindkét város páratlan a maga nemében, de aki Pisába indul készüljön fel a rengeteg túristára. Lucca sokkal nyugisabb, hangulatosabb.

[70/1000]
Siena


Számomra ez a város azonnali szerelem lett. Remélem egyszer még palio idején is vissza fogok térni ide.

[71/1000]
Washington DC


Imádtam az USA fővárosát. Csodás környezetben lehet sétálgatni a hatalmas parkokban, és a rengeteg múzeumot szerintem egy év is kevés lenne végigjárni. 

[72/1000]
Gerbeaud Cukrászda


Oké, oké, híres-neves, és presztízs hely meg stb. De azért 2500 forint egy szelet süteményért, elég erős. Gondolom nem véletlenül nem volt rajtunk kívül más magyarul beszélő ember a cukrászdában...


Szóval, eddig ennyi helyet sikerült megcsodálnom, egytől-egyig imádom mindent, még ha pár van is , ami kevésbé tetszett. 
Remélem tetszett ez a bejegyzés nektek, és azt is remélem, hogy hamarosan frissíteni fogom!



2018. szeptember 16., vasárnap

Norvégia 2. rész


Az oddai templom
Szóval a nyár elszállt, és közben még annyi dolgom volt, és annyi helyen jártunk, hogy nem volt időm befejezni a norvég élménybeszámolómat. De most, hogy a Jurassic World-öt nézem, van időm a bejegyzést pötyögni. Multitasking life forever <3.
A Trolltunga-túra utáni napon megkezdtük az utunkat tovább fel északra. Szokás szerint egy kicsit megcsúsztunk és a tervezettnél később tudtunk az oddai kempingből elindulni, így az aznapra tervezett programok (lomi fatemplom, Geiranger-fjord, Trollstigen) átcsúsztak másnapra. Viszont keresztülautóztunk a Jotunheimen Nemzeti Parkon, ami egyszerűen lenyűgözően szép volt. Szerintem 10 percenként álltunk meg képet készíteni az út mentén. A forgalom erre sem volt nagy, szépen lehetett haladni, annak ellenére, hogy ugye 80-90-es korlátozás volt végig. Aznap este egy nagyon aranyos kis tengerparti kempingben aludtunk. A kempingekben amúgy általában úgy működött, hogy bementünk megkérdezni, van-e hely, feleltek, hogy persze, de először menjünk be, nézzünk körül, hogy tetszik-e és rakjuk le sátrat és ráérünk utána fizetni. 
Lom Fatemplom
Sajnos a parton nem tudtunk ücsörögni, és a tengerbe sem mentünk bele, mert nagyon erősen és csípős hidegen fújt a szél. Másnap aztán útra keltünk, és az első állomásunk a lomi fatemplom volt. Norvégiában a fatemplomok a középkor tipikus építészeti megoldásai voltak. A leghíresebb és legnagyobb ilyen templom a heddali, de azt sajnos nem volt lehetőségünk megnézni. Viszont a lomi is igazán különleges és szép. Norvégia legidősebb templomai között tartják számon, a XII. században épült. Ezen felül pedig egyike azoknak a ritka templomoknak, amiknek fennmaradt ritka, középkori címere is, amely egy sárkányfejet ábrázol. 
Geiranger-fjord
A templomhoz gyönyörűen rendben tartott temető is tartozott, ahol rengeteg régi (nagyon régi akár az 1700-as évekből is)sírkövet csodálhattunk meg. 
Innen továbbhaladva a Geiranger-fjordot vettük célba, ami a leghíresebb norvég fjord. 2005 óta a Világörökség részét képezi. A fjord mentén számos vízesés is található, amik igazán varázslatossá tetszik, az amúgy sem mindennapi tájat. Köztük a leghíresebb a Hét nővér nevű. Több helyen is autóval megközelíthető kilátó van, ahonnan lenyűgöző látvány tárul az ember szeme elé. Itt pedig nem is kell "megszenvedni" a látványért, nincs hosszadalmas túra, hisz az autóból kilépve pár lépés, és már gyönyörködhetünk is a természetben. Arra viszont fel kell készülni, hogy itt rengeteg a turista, viszont mindenki türelmesen várakozik, hogy elkészíthessen egy-egy remek fotót. 
Trollstigen kilátó
Az autóút felettébb szűk, és nagyon forgalmas, szóval jó, ha felkészül az ember az araszolásra. Rengeteg a turistabusz is.
Aznapi következő állomásunk a Trollstigen, vagyis "a trollok létrája" volt. Ez egy autóút, ami  hosszan kanyarog a hegyoldalban, és a hegytetőn (1800 méter magasan) épített kilátóból lehet megcsodálni. Itt nagyon tériszonyos voltam, hiszen a kilátó alja is üvegből volt, így nagyon is tudatában voltam a magasságnak. Itt is rengeteg turista volt, de mindig volt egy-egy fél perc, amikor lehetett képet készíteni, amin nem volt rajta senki más. A Trollstigen már 1936 előtt is igen forgalmas útvonal volt, addig azonban nem volt köves út, csak egy szűk ösvény, ahol az emberek gyalog, vagy lóháton közlekedtek. 
Trollstigen
1936-ban aztán átadásra került az út, ami 8 év alatt készült el.  Az útvonalat a mai napig lezárják késő ősztől a tél végéig. Az autó vezetők kb. 4 km hosszan 11 hajtűkanyarban próbálhatják ki magukat ezen a nem mindennapi útvonalon. 
Mivel ebbe a napba rengeteg mindent besűrítettünk, estére kelve egyáltalán nem volt hiányérzetünk. Aránylag későn érkeztünk meg a kempingbe Trondheim városa mellett, Vikhamerbe. Itt már eléggé hideg volt éjszaka. Az összes kemping közül, amiben megfordultunk ez tetszett nekünk a legkevésbé. Nem volt vele gond, hiszen ugyan úgy tiszta és rendes volt, mint a többi. Viszont valahogy nagy volt és káoszos. És azért a hideg sem volt túl jó éjszaka a sátorban. 
A második rész most csak ennyi lenne, hiszen a következő napot Trondheim városában töltöttünk (Európa legészakibb egyetemi városa) és itt sok mindent megnéztünk, ezért nem akarom végtelen hosszúságúra nyújtani a bejegyzést. Igyekszem a harmadik résszel minél hamarabb (még a jövő hét elején valamikor) jelentkezni. Addig is itt van jó pár kép erről az eszméletlenül tartalmas napról, élvezzétek! 

Jotunheimen Nemzeti Park

Trollstigen kilátó

Étterem és látogató központ a Trollstigennél


Geiranger-fjord

Jotunheimen Nemzeti Park

Jotunheimen Nemzeti Park

Aranyos kis útmenti pihenő

Lom Fatemplom

Jotunheimen Nemzeti Park

Geiranger-fjord

Geiranger-fjord

Geiranger-fjord

Geiranger-fjord

Geiranger-fjord

Geiranger-fjord

Trollstigen 
Kemping

Jotunheimen Nemzeti Park

Cuki barik a nemzeti parkban

Lom

Lom

Jotunheimen Nemzeti Park

Geiranger-fjord

Geiranger-fjord

Geiranger-fjord

Trollstigen pihenő

Trollstigen

Trollstigen
Trollstigen szerelmemmel
Trollstigen
Trollstigen
Imádom ezeket a modern épületeket, pihenő a Trollstigennél.




Remélem tetszett nektek ez a bejegyzés, jövő héten több poszttal is szeretnék jelentkezni, remélem lesz elég időm megírni őket! Ha tetszett iratkozzatok fel, kövessetek be Instagramon, és a Facebookon is! Legyen szép vasárnap estétek! 





2018. szeptember 13., csütörtök

A legjobb könyv, amit augusztusban olvastam

Fülszöveg: Sok évvel ezelőtt az Óceán megmentette Kahlent a vízbe fúlástól, aki azóta szirénként szolgálva fizeti neki vissza a tartozását, és a hangjával a halálba csalja az embereket. Kahlen egyetlen szavával ölni képes, mégsem tud ellenállni a kísértésnek, hogy a szárazföldön töltse a napjait, figyelje az átlagos embereket, vágyakozva arra a napra, amikor újra szabadon beszélhet, nevethet, és élhet közöttük. 

Kahlen már beletörődött, hogy magányosan tölti szolgálata hátralévő idejét… Ám ekkor találkozik Akinlivel. A jóképű, melegszívű és kedves Akinli megtestesíti mindazt, amiről Kahlen egész életében álmodozott. Bár nem beszélhet vele, mégis hamar kialakul köztük egy kapcsolat, amit egyikük sem tagadhat… És Kahlen nem is akarja megtagadni. 

Az Óceán minden törvényét megszegte, amikor beleszeretett egy emberbe, és örökre el kell hagynia a fiút, ha az Óceán tudomást szerez az érzéseiről. De Kahlen elszánta magát, hogy miután egy életen át betartotta a szabályokat, most az egyszer a szívét fogja követni.

Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 296
Eredeti cím: The Siren


Kiera Cass neve a hazai olvasók számára elsősorban a Párválasztó-sorozat révén vált ismertté. Valójában A szirén című könyve az Egyesült Államokban azonban már 2009-ben megjelent. Azon túl, hogy a könyv borítója meseszép, a történet sem utolsó. Az biztos, hogy teljesen más világ, mint a Párválasztó-sorozat, ám szerintem legalább olyan jó. A történet hangulata elég komor, a főszereplő Kahlen komoly depresszióval küzd. Ez nem is csoda, hiszen a sors, amit az Óceán mért a szirénjeire, nem egyszerű. Nagyon érdekes, és szép megoldás, hogy az Óceánnak személyiséget adott az írónő. Hol aggódó anyának, hol féltékeny szeretőnek tűnik, de az biztos, hogy nagyon szereti a "lányait". Különösen Kahlent. Bár nem lenne szüksége egynél több szirénre, az Óceán nem akarja magányos szolgálatra ítélni a lányokat, így mindig legalább hárman-négyen "dolgoznak" neki. 
A szirének között nagyon közeli és bensőséges kapcsolat alakul ki, hiszen csak egymásra számíthatnak. Csak egymás társaságában szólalhatnak meg hangosan, hisz, ha egy ember meghallja egy szirén hangját, ő már az Óceán tulajdona. 
Kahlen egyetlen motivációja az életben maradásra az volt, hogy iszonyatosan erős vágyat érzett a család, a férj, a teljes élet iránt. A mai korban ez már egy vitatható motiváció, sokan gondolom mű-háborognának ezen, hogy "mégis mi az, hogy egy nő csak anyaként, feleségként érzi magát teljes embernek". Ha elolvassuk a könyvet azonban kiderül, Kahlen egy egészen más korban nevelkedett. Az Óceán szolgálatában álló lányok mind különféleképpen próbálnak megbirkózni a sorsuk terhével. Van aki bulizásba, kalandozásba kezd, van aki világot szeretne látni, és van aki visszavonultan, a világtól távol tengeti hosszú élete napjait. 
Kahlen azzal tölti az idejét, hogy bejár a helyi egyetem könyvtárába, és egy csendes sarokban meghúzódva könyveket olvas, valamit adatokat gyűjt az áldozataikról. Így találkozik a férfi főhőssel Akinlivel. A fiú a lány némasága ellenére is megpróbál közel férkőzni hozzá. És itt kezdődik minden bonyodalom. Nem szeretnék spoilerezni, hisz akkor nem lenne már sok értelme a könyvet elolvasni. A lényeg a lényeg, hogy ez számomra egy csodálatosan kidolgozott szerelmi történet volt. Egyrészről "meglátni s megszeretni", de másrészről mégis fokozatosan mélyültek el az érzelmek a két főszereplő között. Nem volt sok, nem volt nyálas, nem volt erőltetett. Bár sok negatív kritikát is olvastam a könyvről, számomra egyszerűen tökéletes volt, úgy, ahogy van.
Elgondolkodtató is, hiszen olvasás közben nem egyszer merült fel bennem a kérdés, hogy én vajon mit kezdenék ennyi idővel? Elmennék minden olyan helyre, ahova egy élet is kevés eljutni? Elolvasnék minden olyan könyvet, amire valószínüleg nem lesz elég időm? Minden nap kipróbálnék egy új receptet?
Egyáltalán életben akarnék-e maradni, felajánlanám-e az Óceánnak, hogy szolgálom, ha tudom, hogy a szeretteim meghalnak, és pedig soha nem fogok emlékezni rájuk?Nagyon nehéz megmondani. 
Mint a bejegyzés elején is írtam, a könyv azért erősen deprimáló. Komor hangulat lengi be egész végig, és csak egy egészen pici fénysugárt nyújt Akinli jelenléte. 
A fiún és Kahlenen kívül a többi szereplőt nem ismerhetjük meg annyira. Csak a múltjukba nyerünk egy kis betekintést. Még egy nagyon érdekes dolognak tartom, hogy a szolgálatért "cserébe" az Óceán elveszi a lányok emlékeit korábbi életükből. Kinek gyorsabban, kinek lassabban halványulnak el a dolgok, de végül mindenki felejt. 
Vagy mégsem? Ha elolvassátok a könyvet, ez is kiderül! 
Összegezve szerintem aki szerette a Párválasztót, és szereti az írónő stílusát, annak ez a könyv sem fog csalódást okozni. Egy egészen más történet, egy egészen más világ, és teljesen más habitusú szereplők, de ugyan annyira szerethető, mint America és Maxon története. Nem is beszélve arról, hogy a borító mennyire csodálatos. Az egyetlen negatívum, amit fel tudok róni a könyvnek, hogy kicsit hirtelen lett befejezve. Még legalább pár oldal erejéig olvastam volna, hogy mi történt, hogyan alakult a szereplők további sorsa, de ezen felül tényleg 10/10. Remélem az írónő még sok-sok könyvvel fog jelentkezni, ugyanis nálam top listás helyen van, hiszen a Párválasztó-sorozat is hatalmas kedvencem, és most A szirént is nagyon megszerettem! 
Értékelés: 5/5*
Borító: 5/5, egyszerűen csodálatos, mint az írónő összes többi könyvének is!
Kedvenc idézetem: "-Valószínüleg máskor olyan szépeket álmodik, hogy megéri neki elviselni a rémálmokat."


Ha tetszett ez a bejegyzés, kérlek iratkozzatok fel a blogomra, valamint kövessetek be Instagramon és Facebookon is! Legyen csodás napotok!