A legjobb könyv, amit augusztusban olvastam

Fülszöveg: Sok évvel ezelőtt az Óceán megmentette Kahlent a vízbe fúlástól, aki azóta szirénként szolgálva fizeti neki vissza a tartozását, és a hangjával a halálba csalja az embereket. Kahlen egyetlen szavával ölni képes, mégsem tud ellenállni a kísértésnek, hogy a szárazföldön töltse a napjait, figyelje az átlagos embereket, vágyakozva arra a napra, amikor újra szabadon beszélhet, nevethet, és élhet közöttük. 

Kahlen már beletörődött, hogy magányosan tölti szolgálata hátralévő idejét… Ám ekkor találkozik Akinlivel. A jóképű, melegszívű és kedves Akinli megtestesíti mindazt, amiről Kahlen egész életében álmodozott. Bár nem beszélhet vele, mégis hamar kialakul köztük egy kapcsolat, amit egyikük sem tagadhat… És Kahlen nem is akarja megtagadni. 

Az Óceán minden törvényét megszegte, amikor beleszeretett egy emberbe, és örökre el kell hagynia a fiút, ha az Óceán tudomást szerez az érzéseiről. De Kahlen elszánta magát, hogy miután egy életen át betartotta a szabályokat, most az egyszer a szívét fogja követni.

Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 296
Eredeti cím: The Siren

Kiera Cass neve a hazai olvasók számára elsősorban a Párválasztó-sorozat révén vált ismertté. Valójában A szirén című könyve az Egyesült Államokban azonban már 2009-ben megjelent. Azon túl, hogy a könyv borítója meseszép, a történet sem utolsó. Az biztos, hogy teljesen más világ, mint a Párválasztó-sorozat, ám szerintem legalább olyan jó. A történet hangulata elég komor, a főszereplő Kahlen komoly depresszióval küzd. Ez nem is csoda, hiszen a sors, amit az Óceán mért a szirénjeire, nem egyszerű. Nagyon érdekes, és szép megoldás, hogy az Óceánnak személyiséget adott az írónő. Hol aggódó anyának, hol féltékeny szeretőnek tűnik, de az biztos, hogy nagyon szereti a "lányait". Különösen Kahlent. Bár nem lenne szüksége egynél több szirénre, az Óceán nem akarja magányos szolgálatra ítélni a lányokat, így mindig legalább hárman-négyen "dolgoznak" neki. 

A szirének között nagyon közeli és bensőséges kapcsolat alakul ki, hiszen csak egymásra számíthatnak. Csak egymás társaságában szólalhatnak meg hangosan, hisz, ha egy ember meghallja egy szirén hangját, ő már az Óceán tulajdona. 

Kahlen egyetlen motivációja az életben maradásra az volt, hogy iszonyatosan erős vágyat érzett a család, a férj, a teljes élet iránt. A mai korban ez már egy vitatható motiváció, sokan gondolom mű-háborognának ezen, hogy "mégis mi az, hogy egy nő csak anyaként, feleségként érzi magát teljes embernek". Ha elolvassuk a könyvet azonban kiderül, Kahlen egy egészen más korban nevelkedett. Az Óceán szolgálatában álló lányok mind különféleképpen próbálnak megbirkózni a sorsuk terhével. Van aki bulizásba, kalandozásba kezd, van aki világot szeretne látni, és van aki visszavonultan, a világtól távol tengeti hosszú élete napjait. 

Kahlen azzal tölti az idejét, hogy bejár a helyi egyetem könyvtárába, és egy csendes sarokban meghúzódva könyveket olvas, valamit adatokat gyűjt az áldozataikról. Így találkozik a férfi főhőssel Akinlivel. A fiú a lány némasága ellenére is megpróbál közel férkőzni hozzá. És itt kezdődik minden bonyodalom. Nem szeretnék spoilerezni, hisz akkor nem lenne már sok értelme a könyvet elolvasni. A lényeg a lényeg, hogy ez számomra egy csodálatosan kidolgozott szerelmi történet volt. Egyrészről "meglátni s megszeretni", de másrészről mégis fokozatosan mélyültek el az érzelmek a két főszereplő között. Nem volt sok, nem volt nyálas, nem volt erőltetett. Bár sok negatív kritikát is olvastam a könyvről, számomra egyszerűen tökéletes volt, úgy, ahogy van.

Elgondolkodtató is, hiszen olvasás közben nem egyszer merült fel bennem a kérdés, hogy én vajon mit kezdenék ennyi idővel? Elmennék minden olyan helyre, ahova egy élet is kevés eljutni? Elolvasnék minden olyan könyvet, amire valószínüleg nem lesz elég időm? Minden nap kipróbálnék egy új receptet?

Egyáltalán életben akarnék-e maradni, felajánlanám-e az Óceánnak, hogy szolgálom, ha tudom, hogy a szeretteim meghalnak, és pedig soha nem fogok emlékezni rájuk?Nagyon nehéz megmondani. 

Mint a bejegyzés elején is írtam, a könyv azért erősen deprimáló. Komor hangulat lengi be egész végig, és csak egy egészen pici fénysugárt nyújt Akinli jelenléte. 

A fiún és Kahlenen kívül a többi szereplőt nem ismerhetjük meg annyira. Csak a múltjukba nyerünk egy kis betekintést. Még egy nagyon érdekes dolognak tartom, hogy a szolgálatért "cserébe" az Óceán elveszi a lányok emlékeit korábbi életükből. Kinek gyorsabban, kinek lassabban halványulnak el a dolgok, de végül mindenki felejt. 

Vagy mégsem? Ha elolvassátok a könyvet, ez is kiderül! 

Összegezve szerintem aki szerette a Párválasztót, és szereti az írónő stílusát, annak ez a könyv sem fog csalódást okozni. Egy egészen más történet, egy egészen más világ, és teljesen más habitusú szereplők, de ugyan annyira szerethető, mint America és Maxon története. Nem is beszélve arról, hogy a borító mennyire csodálatos. Az egyetlen negatívum, amit fel tudok róni a könyvnek, hogy kicsit hirtelen lett befejezve. Még legalább pár oldal erejéig olvastam volna, hogy mi történt, hogyan alakult a szereplők további sorsa, de ezen felül tényleg 10/10. Remélem az írónő még sok-sok könyvvel fog jelentkezni, ugyanis nálam top listás helyen van, hiszen a Párválasztó-sorozat is hatalmas kedvencem, és most A szirént is nagyon megszerettem! 

Értékelés: 5/5*

Borító: 5/5, egyszerűen csodálatos, mint az írónő összes többi könyvének is!

Kedvenc idézetem: "-Valószínüleg máskor olyan szépeket álmodik, hogy megéri neki elviselni a rémálmokat."

Ha tetszett ez a bejegyzés, kérlek iratkozzatok fel a blogomra, valamint kövessetek be Instagramon és Facebookon is! Legyen csodás napotok! 

A legjobb könyv, amit júliusban olvastam

Fülszöveg: A ​háború a végéhez közeledik Kelet-Poroszországban. Több ezer kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Viszik magukkal a szenvedés és megpróbáltatás terhét, remélve, hogy egy jobb élet vár rájuk. De vannak páran, akik rejtegetnek valamit… 
Három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét, és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. A biztonság felé megtett minden lépéssel egyre erősebbek, bátrabbak és egyre jobban bíznak egymásban. A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak. De ezzel együtt egyre sebezhetőbbé is válnak. Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédia. Nem számít sem nemzetiségi hovatartozás, sem kultúra, sem rang; a fedélzeten lévő mind a tízezer embernek – felnőtteknek, gyerekeknek – ugyanazért kell harcolni: a túlélésért.
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 382
Eredeti cím: Salt to the Sea

Ha azt mondom hajókatasztrófa nagy valószínűséggel mindenkinek a Titanic ugrik be. Lehet, hogy valaki még megemlíti a Lusitania-t is, mert valami ködösen dereng neki a töri órákról. A Wilhelm Gustloff nevét 10-ből maximum ha egy embertől hallanám. Ez nem szégyen, ennek a könyvnek az elolvasásáig én sem tudtam róla semmit. Érdekes utána olvasni, hogy mindenki, hogy "megfeledkezett" főleg ugyebár az illetékes német és orosz felek erről a katasztrófáról, ami nem is tudni, hogy pontosan hány ember életét követelte, de az biztos, hogy többet mint a Titanic és a Lusitania egybevéve. Egyes becslések szerint megközelítőleg 9400 ember vesztette életét 1945. január 30.-án a Balti-tengeren. 

De, hogy miről is szól pontosan ez az igaz pillérekre épülő mégis kitalált történet? Arról, hogy még akkor is érdemes küzdeni az életért, amikor a legkilátástalanabb a helyzet. Mindig van valaki, vagy valami amiért érdemes minden egyes nap felkelni és folytatni a harcot, még ha legszívesebben már rég feladtuk volna. Lehet, hogy a leggyengébbnek tűnő emberben van a legnagyobb erő, és kitartás. Nem szeretnék semmit elárulni a történetről, mert úgy gondolom, ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia egyszer. Nyomasztó, és valószínüleg zokogni fog rajta a végén mindenki, de akkor is. Nem hiszem amúgy sem, hogy lehetséges lenne vidám II. világháborús történetet írni...

Ahogy a fülszöveg is írja, bár kicsit helytelenül négy ember sorsával ismerkedhetünk meg, akiknek egy a céljuk, túlélni a háborút, feljutni a Wilhelm Gustloff menekült szállító hajóra. Joana a félig litván félig német lány, aki engedélyt kapott a Németországba való visszatelepedésre, ám menekülnie kell az oroszok elől. Florian, aki olyan dologhoz nyújtott akarva-akaratlanul segítséget, amivel nem bír a lelkiismerete. Emilia  a 15 éves lengyel lány, akit édesapja a túlélés reményében idegenekre bízva egy borzalmas út felé sodort. És Alfred, akiről a fülszöveg nem tesz említést, a személyiség zavaros német katona, aki vakon hisz Hitler minden egyes szavának.

Ennek a négy embernek a szemszögén keresztül bontakozik ki a történet, nagyon rövid fejezetekben. Mindig csak annyit kapsz, hogy ne tudd letenni a könyvet, hiszen még egy fejezetet el kell olvasnod, mert egyszerűen tudnod kell, hogy mi a folytatás, hogy mi fog ezekkel a szerencsétlen emberekkel történni. Van még egy nagyon kedves mellészereplő is, a Cipőpoéta, aki az én kedvenc karakterem lett, bár saját szemszöget nem kapott, de ennek ellenére is egy arany embert ismerhettünk meg benne.

A könyv nagy valószínüséggel kitépi az olvasó szívét, az enyémmel legalább is ezt tette. Mikor a végére értem, nagyon szerettem volna még tovább olvasni. Mivel a könyvet már nem tudtam folytatni, ezért utána olvastam magának a Gustloffnak, és még mindig hihetetlen számomra ez az egész.
Valamint az is, hogy Ruta Sepetys mekkora energiát és mennyi időt fektetett abba, hogy megírja ezt a könyvet. Az írónő maga is litván felmenőkkel rendelkezik, akik első kézből tapasztalhatták meg a háború szörnyűségeit. Az írónő beutazta könyvének összes helyszínét, múzeumokba járt, és rengeteg, rengeteg kutatómunkát végzett ahhoz, hogy ez a könyv így, ilyen formában megjelenhessen. Embereket keresett fel, akik személyes tapasztalatokat adtak át neki. Nem ez volt az első könyvem tőle, és nem is az utolsó, de az biztos, hogy akár mennyire is szerettem a Kalitkába zárt álmok-at. Ez sokkal nagyobb nyomot hagyott bennem. Száz szónak is egy a vége: mindenki olvassa el! 

Értékelés: 5/7489739807987878*
Borító: 4/5 nekem jobban tetszik az egyik angol kiadás borítója amin a szögesdrót-szerű betűk vannak.
Kedvenc idézetem: "Az anya biztonság. Az anya vigasz. Az anya az otthon. Az a lány, aki elveszti az édesanyját, hirtelen kis csónakban találja magát, viharos óceánon."

Ha tetszett ez a bejegyzés, kérlek iratkozzatok fel a blogomra, valamint kövessetek be Instagramon és Facebookon is! Legyen csodás napotok! 

A legjobb könyv, amit januárban olvastam

Fülszöveg: Tükröm, ​tükröm, mondd meg nékem: ki uralja e vidéket?

Lorelai Diederich szökevény koronahercegnőnek egyetlen célja van: megölni a gonosz királynét, aki magához ragadta a hatalmat, elfoglalta Ravenspire trónját, és megölte a hercegnő apját. Ehhez Lorelai kénytelen a varázslat fegyverét bevetni, amivel azonban Irina királyné is élhet. A hercegnőnek erősebbnek, gyorsabbnak és kitartóbbnak kell lennie Irinánál, akihez fogható veszélyes varázslót még nem látott Ravenspire. 

A szomszédos királyság, Eldr földjén Kol herceg apját és bátyját megölik az országot lerohanó, varázserővel irányított ogrék, így hirtelen a másodszülött herceg felelősségévé válik megvédeni az országot. Ehhez Kolnak varázserőre van szüksége. Ezt csak úgy szerezheti meg, ha egyezséget köt Ravenspire uralkodójával. Irina azt kéri tőle, hogy segítségéért cserébe vigye el neki Lorelai szívét. 

A hercegnő azonban egyáltalán nem olyan, mint amilyennek Kol gondolta. Gyönyörű, megzabolázhatatlan és megállíthatatlan. A sötét varázslat ellenére Lorelai vonzódik a zaklatott ifjú királyhoz. Azért küzd, hogy mindig egy lépéssel a sárkányszívű vadász király előtt járjon, akit a kelleténél sokkal jobban kedvel. Mindent megtesz, hogy legyőzze a gonosz királynét. Irina azonban nem adja fel harc nélkül, és végső lépésének következménye az is lehet, hogy a hercegnő elveszti utolsó megmaradt vesztenivalóját.

Kiadó: Twister Media

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 416

Eredeti cím: The Shadow Queen

A 2018-as évemet elég ramatyul kezdtem könyvélmény szempontjából. Emiatt nem más volt okolható, mint az Yves Saint Laurent életéről szóló...hát...oké, mondjuk, hogy könyv. De ebben a könyvajánlóban nem róla szeretnék beszélni, hanem arról az élményemről, ami hál' istennek elfeledtette a borzalmas kezdést. Ez pedig nem más, mint a fent bemutatott Az Árnyékkirálynő című könyv. A történet alapjában véve a Hófehérke és a hét törpe retelling-je. Az igazság az, hogy soha nem voltam egy nagy Hófehérke-fan. Az én kedvenc hercegnőim Ariel, Belle és persze az annyira értelmetlenül alulértékelt Tiana. Ez a történet viszont már a fülszöveggel magával ragadott, aztán elolvastam az első oldalt, és nem volt megállás.

Nem tudom közületek hányan ismerik a 2005-ös Grimm című filmet, viszont nekem hatalmas kedvencem, már vagy kismillószor láttam. A könyv számomra tökéletes összemosása ennek a filmnek, és az Egyszer volt, hol nem volt sorozat kezdeti fázisának, amikor még nagyon-nagyon jó volt. Az írónő egy eszméletlen király ötletes világot álmodott meg a sok-sok országgal, aminek a lakói mind különböző különleges képességgel rendelkeznek. Eldr földjén például két szíve van az embereknek, egy sárkány és egy ember. Ha kedvük tartja sárkánnyá tudnak változni. A könyv már az első pár oldalon "bele csap a lecsóba", hogy úgy mondjam. A fiatal azt hiszem, ne kövezzetek meg, de már nem vagyok benne teljesen biztos nyolc éves Lorelai mostohaanyja, aki hatalmas erejű boszorkány madrushka egy gonosz bűbájjal megmérgezte a palotát, és annak egész népét, hogy vakon engedelmeskedjenek neki.

Lorelai megpróbálkozik az átok megtörésével, és a bonyodalmak már kezdetüket is veszik. Nem akarok túl spoileresen beszélni a könyvről, hiszen akkor mi értelme is lenne elolvasni, így megpróbálom csak nagy vonalakban átadni a csodálatomat. Egy kis időbeli ugrással kilenc év már a 17 éves Lorelai kalandjait követhetjük végig. Valamint hamarosan megismerkedhetünk az Eldr földjéről származó Kolal, aki nyilvánvalóan a történet szívtiprója. Persze egy könyv sem lenne teljes sorozatos bonyodalmak, félreértések nélkül, de ami ebben a történetben olyan nagyon jó, az az, hogy semmi nincs túldrámázva. Lorelai egy eszméletlenül belevaló, és erős női karakter, nem sok ilyennel találkozni. Én talán Katniss-hez tudnám hasonlítani, de van aki szerint ő a harmadik kötetben sokat "nyavalyog" így ezt a hasonlatot inkább csak zárójelben jegyezném meg.

Mint az eredeti Hófehérke sztoriban, itt is kapunk mérgezett almákat amik nem örök álomra kárhoztatják, aki csak beleharap, hanem végtelenül engedelmes lesz a gonosz királynőnek, Irinának. Ha már az előbb kicsit belementem a hasonlítgatásokba, Irina szerintem egy olyan gonosz, mint Voldemort. Ki nem állhatod, meg minden, de annyira azért mégsem utálod, mint mondjuk Umbridge-ot fogalmam sincs, ezt, hogy kell toldalékolni. Hiszen a bad asskedésben Irina nagyon-nagyon jó. Semmitől nem riad vissza, hogy megszerezze, ami szerinte az ő jogos tulajdona lenne. Jelen esetben Ravenspire királysága. Mindenkivel végez, aki csak megpróbál az útjába állni legyen az nő, férfi, gyerek, szegény vagy gazdag. Semmi sem érdekli. Varázsereje segítségével az ország földjét is bevonja a csatába, és éhínségre kárhoztatja a népét. 

Kol a frissen avatott új király, sajnos nem igazán látja át a dolgokat, és azt a hibát véti, hogy Irinához fordul a népe és a hazája megmentése érdekében. A két főszereplő iszonyatosan fiatal, mégis már rengeteg rossz megtörtént velük. Ennek ellenére mind a ketten teljesen pozitív személyiségnek mondhatók, nem merülnek el az önsajnálatban ami azért mindkettőjük esetében érthető lenne, hanem inkább arra koncentrálnak, hogy mi a legjobb a népüknek, és megpróbálnak legjobb belátásuk szerint cselekedni. Spoiler nélkül nehéz beszélni a legnagyobb bonyodalomról, így csak annyit mondok, Irina mindent elkövet, hogy megölje Lorelait, de be kell látnia, hogy az ifjú madrushka sokkal nagyobb erővel rendelkezik, mint ő valaha is fog. Ez a szál engem amúgy kicsit a HP-re emlékeztetett, ugyanis Lorelai az édesanyja halálakor az ő varázserejét is megkapta, így lett ennyire erős. Kicsit ismerős nem? Mármint ez nem baj, csak egy érdekes párhuzam, szerintem. A sok évnyi bujkálás, és felkészülés után a fiatal hercegnő végre belátja, hogy nincs ideje tétovázni, és ha vissza akarja szerezni az országát, minél előbb meg kell küzdenie a gonosz mostohával. 

Persze, mint mindig a jó most is győzedelmeskedik. Remélem ezzel nem árultam el nagy titkot. A végére mindenki happy lesz. Már amennyire lehet. Ha ez lenne az "igazi" Hófehérke én oda meg vissza lennék a gyönyörtől. Van még egy nagyon fontos szereplő a könyvben, méghozzá Gabril, aki mindent feláldozva az ifjú hercegő és herceg védelmére teszi fel az erejét. 

Ebben a könyvben valójában nincs olyan dolog, ami ne tetszett volna. Az első betűtől az utolsóig imádtam. Nem voltak benne üresjáratok, a történet végig pörgött. Minden karakter na jó Irinát leszámítva, szerethető volt. Lorelainak hatalmas szíve van, és soha nem azt nézi, hogy neki mi a legjobb, hanem, hogy a népnek, akiről gondoskodnia kell. Kolnak hihetetlenül erős az akarata. Leo borzasztó vicces. Gabril pedig apjuk helyett apja a gyerekeknek. Az írónő egyszerűen csodálatos stílusban ír, és persze ebben a fordítónak is van némi szerepe, hiszen remekül visszaadta a könyv feelingjét. Én Ravienspiert egy csodálatos országnak képzelem el sok-sok heggyel, tóval és folyóval, ahol ugyan kicsit mindig hideg van, de ennek ellenére meseszép. Eldrben pedig úgy gondolom, hogy mindig kék az ég, és rengeteg vattacukor-felhő van az égbolton. 

A könyv egy csodálatos történetet mesél el, egy nagyon különleges világban, nagyon különleges szereplőkkel. Szerintem kortól függetlenül bárki elolvashatja, hiszen nem a tipikus Hófehérke mese, törpékkel, meg "egyszerű" gonosz mostohákkal, hanem valami annál sokkal, de sokkal akciódúsabb. Mégis egy-két ismerős elem vissza fog köszönni, így megmarad az érzés, hogy "ó, hát én ezt a sztorit valahonnan ismerem". 

Olvastam, hogy lesz a könyvnek folytatása- angolul azt hiszem talán már van is- igaz más szereplőkkel, de én azt is nagyon-nagyon várom. Még a következő részt kivárom, de nagy valószínűséggel új kedvenc írónőt avattam C.J. Redwine személyében.

Értékelés: 5/5*
Borító: 5/4, tetszik, de lehetne szebb is
Kedvenc idézetem: "Ti ketten olyan szánalmasan fantáziátlanok vagytok, hogy az számomra már szinte túlélhetetlen!"- Leo Diederich

Végezetül készítettem egy kis moodboardot a könyvhöz, ami számomra teljes mértékben visszaadja a hangulatot. Íme:

Ha tetszett ez a bejegyzés, kérlek iratkozzatok fel a blogomra, és kövessetek be Facebookon valamint az Instagramon, és Snapchaten (lilla.samson) is! Legyen csodás hetetek ! 

Too Much Book Tag

Mivel book tag-el már régen jelentkeztem, ezért úgy döntöttem, hogy a következő bejegyzésem a Too Much Book Tag leg, amire még a kedves @Pepe0810 hívott ki a molyon. Igaz hét hónappal ez előtt, de na, ebből is látszik, hogy amúgy mennyi szabadidőm van...Nos, akkor lássuk is a kérdéseket!

1. Melyik szereplőnek van a legjobb stílusa? 

Ha az öltözködési stílust nézzük, nem igazán tudok olyan szereplőt mondani a könyveimből, akié tetszene. A legtöbb író szerintem nem igazán fordít arra hangsúlyt, hogy felépítse egy-egy karakter ruhatárát. Nekem azért is nehéz erre a kérdésre válaszolnom, mert hatalmas divat-bolond vagyok. Meglepő mi? Ha ne adj isten felbukkan valamelyik könyvben egy divat-imádó karakter, mint mondjuk az aktuális olvasmányomban Lizzie Nichols, akkor ők általában mind a vintage ruhákért rajonganak, ami szép, meg jó, de nekem nem tetszik. Így a választásom Eadlyn Schreave aki maga is olyan trendkövető mint én, ráadásul ő tervezi a saját nem-vintage, hanem nagyon is menő ruháit. Imádom.

2. Könyves szerelme(i)d? 

Hát igen, szerintem egy olyan lány sem létezik, akinek csak egy könyves szerelme lenne. Természetesen nekem is több van. A listám a következő a teljesség igénye nélkül: Braden Carmichael, Brian Oliver (Cinder), Eikko Koskinen, Havas Jon, Josh Bennett, Liam Blackwood, Maxon Screave, Michael Moscovitz, Négyes, Rhett Butler, Robb Stark. Most így hirtelen ennyien lennének a hárememben. 

3. Valaha szeretett szereplő, akit mostanában kezdtél megutálni?

Nem is az, hogy megutálni, hanem inkább már nem értem, mi tetszett benne annyira. Mikor olvastam Az útvesztőt amikor olvastam nagyon-nagyon tetszett, de most így visszagondolva már annyira nem értem, hogy miért...

4. Legnagyobb/leghosszabb könyv a polcodon? 

Szerintem George R. R. Martin - Sárkányok tánca című könyve. Az akkora mint egy féltégla. Bár lehetne még ennél is sokkal hosszabb, mert egyszerűen i-m-á-d-o-m! 

5. A legnehezebb könyv a polcodon? 

Ugyan szerintem lehet, hogy nem vastagabb, mint a fent említett George R.R. Martin könyv, viszont keménytáblás, így jóval nehezebb. Bár a maga 664 oldalával vékonynak épp ezt sem mondanám. Ez pedig az Yves Saint Laurent könyv.

6. Vannak könyves posztereid? 

Végül is, ha úgy vesszük egy van. A bécsi szobám dísze a hatalmas Éhezők Viadala plakát, ami ugyan a filmhez készült, de ugye a film nem létezhetne a könyv nélkül szóval ha úgy vesszük ez egy könyves plakát is.

7. Vannak könyves ékszereid? 

Hát bár imádom a könyveket, meg pl. a Funko-pop figurákat, de az én öltözködési stílusomba nem fér bele bármiféle könyves ékszer. Viszont még februárban Londonban vettem magamnak egy időnyerős kulcstartót, amit imádtam, egészen addig, míg ki nem tört belőle a homokóra, pedig nem valami gagyi utánzatot vettem, hanem az eredetit a 9 és 3/4. vágány boltban :(

8. OTP-d? 

Hát, igazából nekem nincs ilyenem. Nekem mindig jók úgy a dolgok, ahogy az író/írónő megálmodta őket... :)

9. Kedvenc könyvsorozatod? 

A neveletlen hercegnő naplója, A párválasztó, A tűz és jég dala, Az éhezők viadala, Divergent, Gombnyomásra, Harry Potter, Locsifecsi királynő, Négyen egy gatyában

10. Kedvenc filmadaptáció betétdalod? 

Lorde- Yellow flicker beat. Az Éhezők Viadala- A kiválasztott főcímdala. Soha nem tudom megunni. 

11. Egy könyv/történet, aminél azt kívánod, hogy bárcsak folytatódna?

A párválasztó vagy Az Éhezők Viadala. 

12. Kedvenc egykötetes könyv? 

Ó ez nem is kérdés. Az elfújta a szél.

13. Mióta olvasol? 

Mióta az eszemet tudom. Viccet félretéve. Miután megtanultam rendesen olvasni onnantól imádtam a dolgot. Általánosban is én voltam jóformán az egyetlen az osztályban, aki alig várta, hogy havonta egyszer elmenjünk a könyvtárba, és folyton azt tervezgette, hogy melyik könyvet veszi is ki legközelebb. Ennek már vagy 16 éve, szóval mondhatjuk hogy elég régóta.

14. Melyik roxforti házba tartozol? 

Hugrabug. <3

15. Mit keresel egy könyvben? 

Kapcsoljon ki, varázsoljon el, elfelejtsem, hogy már órák óta csak olvasok és olvasok. 

16. Kedvenc idézeted? 

Vajon áll-e még Tara? Vagy az is eltűnt a viharban, amely végigsöpörte egész Georgiát? A kis felhőből, amely négy hónapja tűnt fel a láthatáron, hatalmas vihar lett, tornádó, felkapta és védett életéből erre az elhagyott helyre vetette. Vajon Tarát is elfújta a szél?…

17. Kedvenc író(nő)d?

J.K. Rowling, Meg Cabot, A.O. Esther, Margaret Mitchell.

18. Kedvenc borítód? 

Rengeteg gyönyörű borítójú könyvem van, de valamiért a Flavia de Luce sorozat borítóiba teljesen bele vagyok szerelmesedve. 

19. Akciódús vagy romantikus?

Kettő az egyben nem lehet? Sok akció kis romantikával. 

20. Hova mész, ha valami szomorú történik az egyik könyvedben? 

Sehova. Elmorzsolok egy könnycseppet, és olvasok tovább.

21. Mennyi ideig gyászolsz egy könyvet?

Ha nagyon-nagyon a szívemhez nőtt, akkor még hetekkel utána is szomorú tudok lenni, hogy vége. Ha annyira nem fogott meg, hamar túl teszem magam rajta. 

22. Legkevésbé kedvenc könyved? 

Minden egyes alkalommal, ha rá gondolok rosszul vagyok. Könyvet én még nem gyűlöltem annyira soha, mint Cassandra Clare- Végzet ereklyéi sorozatát. 

23. Pozitív dolgok egy szereplőben?

Ha magabiztos, nem nyafizik sokat, talpraesett. 

24. Negatív dolgok egy szereplőben? 

Ha sokat nyafog, semmit nem tud megoldani egyedül, szerencsétlen, és, bár ez nem negatív tulajdonság, de manapság már minden második könyvben ez van és kissé bosszantó: gyönyörű, de persze fogalma sincs róla, hogy az. 

25. Miért kezdtél el blogolni? 

Mert szeretek vélemény formálni/ alkotni. :)

26. Félelmetes könyv? 

Még egy könyvet sem olvastam, amin féltem volna. Lehet, hogy ha a Holtodiglan előtt nem olvastam volna a könyvet, akkor kicsit parább lett volna, de így nem. Szóval nem, még nem olvastam ilyen jellegű könyvet. 

27. A legutóbbi könyv, ami megsiratott? 

Markus Zusak- A könyvtolvaj.

28. A legutóbbi könyv, amit öt csillagra értékeltél? 

Épp tegnap. Meg Cabot- Locsifecsi királynő. Egyszerűen imádom. 

29. Kedvenc könyvcímed? 

A Mielőtt megismertelek-et én németül olvastam, és szerintem a német címe annyival jobb, és találóbb, így mondjuk ez a kedvenc könyvcímem: Ein ganzes halbes Jahr. 

30. A legutóbbi könyv, amit olvastál?

A legutóbbi, amit kiolvastam az a Locsifecsi királynő.

31. Mit olvasol most épp? 

Amik jelenleg is folyamatban vannak azok pedig a Locsifecsi királynő New Yorkban, valamint a Korfu útikönyv, mivel két hét múlva indulunk nyaralni. 

32. A legutóbbi filmadaptáció, amit láttál? 

Valamelyik nap adta a tévé a Ha maradnékot. Mivel ez az egyik kedvenc könyvem, és a filmet is nagyon szeretem a remek zenék miatt, ezért nem is csoda, hogy ott ragadtam előtte. Most is csodás volt. 

33. Egy szereplő, akivel mindig is beszélni akartál? 

Scarlett O'Hara. Nekem ő a leglegleglegleglegleg.

34. Egy író, akivel mindig is beszélni akartál? 

Rowling.

35. Kedvenc olvasós nasi? 

Nem igazán szoktam nasizni úgy általánosságban sem, így olvasás közben sem. Ha valamit mégis megkívánok ilyenkor, az egy jó forró kakaó. 

36. Egy könyves világ, amiben szívesen élnél? 

Szerintem mint a legtöbb olvasni szerető kortársamnak nekem is az a válaszom, hogy a Harry Potter univerzumban. Hol máshol? 

37. Egy könyves világ, amiben NEM szívesen élnél?

A tűz és jég dalának világában nem élnék túl szívesen, de csak azért, mert úgyis csak három percet tudnék ott létezni, és meghalnék. Ezenkívül a Végzet ereklyéi világában sem élnék túl szívesen, mert akkor meg folyamatosan hánynék az undortól. 

38. A legutóbbi alkalom, amikor megszagoltál egy könyvet?

Tudom, hogy ez sokaknak nagyon furcsa lesz, de én nem szoktam a könyveket szagolgatni. Még akkor sem, amikor újak, mert én nem látom értelmét annak, hogy szagolgassam őket. 

39. Furcsa veszekedések a könyvekben? 

A legutóbbi LOL-könyvben, a Toplistás szerelemben nekem nagyon fura volt, hogy olyan értelmetlen dolgokon vesztek össze folyton a szereplők, majd állandóan bocsánatot kértek, hogy ne haragudj, hogy kihasználtalak stb. Azt hiszem ezt még az értékelésemben is megemlítettem. Kicsit fura volt. 

40. Kedvenc romantikus könyv?

Kezdem unni, hogy folyton ismétlem magam, de ha egyszer ez a kedvencem? Elfújta a szél...

41. Írsz? 

Régen rengeteg fanfictiont írtam, de mára már ebből kinőttem. Bármi mást írni pedig sajnos mostanában nincs időm, pedig nagyon ki tudott kapcsolni a dolog.

42. Kedvenc varázstárgy? 

Varázspálca.

43. Quidditch posztod?

Néző a lelátón. 

44. Egy zene, amiről egy könyv jut az eszedbe? 

Hú, hát már említettem a Yellow Flicker Beat-et, arról mindig Az Éhezők Viadal jut eszembe, mindegy, hogy a könyvről, vagy a filmről van szó. Más dal most így hirtelen nem ugrik be. 

45. Kedvenc könyves közösségi oldal?

moly.hu

46. Használod?

Mondhatni elég aktívan :)

47. Kedvenc Fandom? 

Az összes kedvenc könyvem fandomja a kedvenc fandomom igazából. 

48. Hány könyved van?

Meglehetősen sok, főleg az utóbbi időben gyarapodott a könyvtáram. Jelen pillanatban összesen 310 példányom van. 

Szóval ennyi lett volna a Too Much Book Tag, remélem mindnekinek tetszett. Kihívni senkit nem hívok ki, ha valakinek megtetszett egészen nyugodtan töltse ki. Csodás napot mindenkinek, és kérlek iratkozzatok fel a blogomra, valamint kövessetek be az Instagramon, a Facebookon, és a Snapchaten (lilla.samson) is, ha van kedvetek! :) 

Star Wars Book Tag

Végre közeledik a nyár, és ezzel együtt szeretném kicsit felpörgetni a blogot is, remélem sokkal több időm lesz bejegyzéseket írni, hiszen annyi ötletem van, csak egyszerűen folyamatos időhiányban szenvedek...Erre a book tag-re kedves barátnőm Judit hívott ki, de egyszerűen most jutottam el odáig, hogy ki tudjam végre tölteni... Akkor lássuk is :D

1. Han Solo

Sikertelenül használt szellemesség egy nehéz helyzetben. Nevezed meg a kedvenc pimasz karaktered! 

Hű, hát esküszöm percek óta gondolkodom, de nem jut eszembe senki, aki olyan hű de nagyon pimasz lenne... Mondjuk talán Spencer Holiday-t választom, Lauren Blakely: Kőkemény című könyvéből, de őt sem kifejezetten pimasznak mondanám, inkább csak nagyszájúnak, aki emiatt mindig bajba keveredik...

2. R2-D2

Egy szerethető droid, aki kellőképpen pimasz.

Nevezz meg egy könyvet, ami megnevettetett!

Már megint pimasz?? :D Hú, olyan könyvet ami megnevettetett ezret is fel tudnék sorolni. Ilyen például az összes Meg Cabot könyv, egyszerűen imádom az írónő stílusát. Akkor most mondjuk választom a legaktuálisabbat tőle, A neveletlen hercegnő naplója 11- A hercegnő férjhez megy. Imádtam minden egyes sorát!

3. Luke Skywalker

Az utolsó remény a jedi rend visszaállítására. 

Nevezz meg egy feltörekvő/ vagy neked új szerzőt, akit szeretsz!

Most már annyira nem mondanám számomra sem újnak, de még mindig ő az, akinek a könyvei a legnagyobb hatással voltak rám, mikor először olvastam őket, és ő nem más, mint A.O. Esther. Egyrészt szerintem csodás történeteket ír, sajnos még a Gombnyomás trilógián kívül mást nem olvastam tőle, de az az első mondattal megvett magának, és azóta is egyszerűen imádom. Az írónő maga pedig egy csodálatosan kedves, és szerethető személy, szóval mindenképp őt választom! 

4. Chewbacca

Hűséges barát, aki mindig vigyáz rád.

Nevezd meg a kedvenc fikcionális barátodat!

Az én legjobb barátom csak, és kizárólag egy személy lehetne. Még akkor is, ha mindenki utálja. Még akkor is, ha mindenki szerint elkéneztetett, csökönyös, éretlen, butácska, csak magával törődik csupa jó tulajdonság nem? Mindenki ilyen legjobb barátot szeretne... Az én bff-em akkor is ő lenne, a resting bitchface koronázatlan királynője... Ő pedig nem más, mint Scarlett O'Hara.

5. Leia Organa

Egy lány, és egy fura szerelmi szituáció.

Nevezd meg a legkevésbé tetsző szerelmi háromszögek közül a legjobban tetszőt!

Hű, na ez aztán a kategória :D Talán Amy Kathleen Ryan- Ragyogás trilógiájában volt a legkevésbé idegesítő a szerelmi háromszög, mert annyira nagyon nem erőltette az írnónő, mint mondjuk Az Éhezők Viadalában. Plusz ennek a könyvnek van a legcsodálatosabb borítója az egész világon!

6. Darth Vader

Ahogy megtudtuk, hogyan vállt ilyen emberré, csak jobban szerettük.

Nevezd meg a kedvenc gonoszod!

Nyílván ide olyan "elvárás" szerű Pitont írni, de sajnálom, én a történtek ellenére is ki nem állhatom. Egyszerűen nem tudom elnézni neki azt a rengeteg évnyi szemétkedést. Az én kedvenc gonoszom tehát Kisujj a Trónok Harcából. Bár ő igazán nem is gonosz, csak sok mindenki utálja mert extra manipulatív, és mindent a kezében tart, de én pontosan emiatt imádom. Szerintem egyszerűen zseniális. 

7. Obi-Wan Kenobi

Habár mérhetetlenül szabálykövető, mégis olyan erőt képvisel, hogy számolni kell vele.

Nevezz meg egy könyvet, ami felülmúlta a várakozásaidat!

Ez a könyv egyértelműen Gayle Forman- Ha maradnék című regénye. Mivel először a Csak egy nap/ Csak egy év-et olvastam tőle, és azokat ki nem állhattam, ezért ennek neki sem akartam állni. De unokatesóm hosszas győzködés után rávett, hogy azért olvassam csak el, mert ez tényleg nagyon jó! És milyen jó, hogy sikerült meggyőznie, mert azóta ez az egyik kedvenc könyvem, eszméletlen szép történet, csodás karakterekkel...

8. Yoda

Egy lény, mely hatalmas bölcsességet birtokol.

Nevezz meg egy könyvet, ami tanított valamit.

Egy nagyon hasznos tanácsot ellestem Travellina, vagyis Kisgyörgy Éva- Világutazók kézikönyve című kisokosából, mégpedig a különböző utazással kapcsolatos linkek dokumentumba rendezését. A barátommal napi szinten több ilyen linket küldünk át egymásnak, hogy "hűű ezt majd mindenképp nézzük meg", meg "ide egyszer mindenképp menjünk el" stb. Ám ezeket akkor egyszer megnézzük, utána pedig szépen el is felejtjük őket. Travellina tippjére elkezdtem kontinensenként, országonként, és azon belül is városonként összerendezni ezt a rengeteg linket, hogy ha legközelebb tanácstalanok leszünk legyen mihez nyúlnunk. Valóban nagyon hasznos. 

9. Emperor Palpatine

Egy jól felépített karakter, egy hatalmas univerzumban.

Nevezz meg egy könyvet jól felépített világgal. 

Unalmas már mindig minden ilyenhez a Harry Pottert hozni, úgyhogy én most mást mondok. Idén végre sort tudtam keríteni A Gyűrűk Ura elolvasására, és én most ezt a könyvet választanám. Egyszerűen teljesen beleszerettem a Tolkien által felépített világba. Úgy tökéletes, ahogy van.

10. C-3PO

Egyszerűsége ellenére mindig bajba kerül.

Nevezz meg egy karaktert, akit mindig meg kell menteni. 

Habár folyamatosan adta a nagymenőt, aki mindenhez ért, és profi bla bla, szerintem Clary Fray a Végzet Ereklyéi sorozatból pontosan ilyen volt, egyszerűen ki nem állhattam...

Ennyi lenne a Star Wars Book Tag az én szemszögemből. Remélem tetszett, ha igen, kérlek iratkozz fel a blogomra, és kövess be a többi social media felületen is! Facebook, Instagram és Snapchat (lilla.samson)

Legyen szép napotok, köszönöm, hogy benéztetek!