Korfu

Akik rendszeresen olvasnak, azok tudhatják, hogy az idei családi nyaralásunk célpontja Korfu szigete volt. Ez egy Ibuszos szervezett utazás keretében zajlott le, anyukám szervezte az egészet, és gondoltam hozok nektek róla egy beszámolót, arra az esetre, ha valakit szintén érdekelne ez a görög sziget!

A hotel medencéje, reggel 9-kor már itt pancsoltunk

Kezdjük azzal, hogy ilyen korán még soha az életben nem indultunk soha az életben sehova repülővel. A hajnali 4:20 nem éppen vidékbarát indulási időpont, ha azt vesszük, hogy nekünk éjfélkor el kellett itthonról indulnunk ahhoz, hogy kettő körül más Pesten legyünk. Apa és a barátom lefeküdtek aludni, de mi anyával ébren maradtunk, hiszen úgy sem tudtunk volna elaludni. Aki utazott már olyan repülővel/busszal amin csak magyarok vannak, annak szerintem nem fogok most újdonságot mondani. Hajnali fél három körül már sorban álltunk a check-in pultnál, persze mindenki össze-vissza tülekedett, fúrt, ahogy tudott, ami nekem a halálom, de ott a helyszínen kaptuk meg az ülőhelyünket, így "megértem", hogy minél jobb pozícióba akartak kerülni az emberek és már hajnalok hajnalán képesek voltak jóformán verekedni. Szerintem rossz lehet a karmám, vagy nem tudom, és előre is elnézést, de én ezt már nem tudom szebben kifejezni, vonzom a barmokat. Júliusban, mikor Milánóba utaztunk a másfél órás úton végig kellett hallgatnunk, ahogy a mögöttünk ülő férfi 200 ezer decibellel harsogja, hogy az ő lánya most vásárolt Amerikában 500 ezer dollárért fa szerkezetű házat. Hogy még soha nem volt nála, mert ő nem fog könyörögni senkinek, hogy beengedje az országába. Hogy a lánya középvezetői állásban dolgozik egy gyorsétterem láncnál, és saját irodája van. Hogy ő a csomagolástechinkában dolgozik amúgy sok hasznos információt megtudtunk a különböző vágó eszközökről, meg a fóliák méretéről stb. Hogy ő a LinkdIn-t használja bár itt valószínüleg a KickStarterre gondolt, hogy pénzt szerezzen a vállalkozása ötleteihez, és ez így ment másfél órán keresztül. A végén mindent tudtam róla meg a lányáról. Na most kb. ugyan ez történt. Hajnali háromkor, enyhén piros pozsgás arcú néni fennhangon sorolja, hogy most ért haza Portóból, és most ott fog házat venni egy közeli szigeten, ahol csak 400 ember lakik, és a többi, és a többi. Soha az életben nem fogom megérteni, hogy miért mániája az ilyen szintű nagyzolás a magyaroknak. Akár hova megyünk mindig ezt hallom... Szóval hajnali háromkor imára kulcsoltam a kezem, hogy csak nehogy a néni üljön mögöttünk végig, mert azt én nem bírom ki. 

Kékség mindenhol

A repülőút hál' istennek zökkenőmentesen lezajlott, a néni sem ült a közelünkben, és helyi idő szerint reggel nyolckor már meg is érkeztünk Korfura. Még a nap sem igazán kelt fel, jóformán szürkület volt. A reptéren kis táblákkal vártak minket, majd miután mindenki megkerült busszal el is vittek a hotelekhez, és este 16:30-ra közös találkozót beszéltünk meg, hogy az idegenvezető elmondhassa milyen programokon tudunk majd részt venni. Szerencsénk volt ugyanis anyának itthon még azt mondták, hogy kettőnél előbb nem tudjuk majd elfoglalni a szállást, ezért a bikinit, törölközőt könnyen hozzáférhető helyre tettük, hogy le tudjunk menni a strandra, de kb. fél órára rá, hogy megérkeztünk a hotelba, már szóltak is, hogy kész a szobánk. Addig pont meg tudtunk inni egy kávét, meg lőttünk pár képet, olyan korán ugyanis még senki nem volt a medencében, és jó kis fotókat lehetett készíteni, amibe egy ember sem lógott bele... Első nap nem fürödtünk a tengerben, csak lementünk körülnézni a parton, és mit ne mondjak, gyönyörű látvány volt. A barátom és én voltunk már Görögországban, így nem ért váratlanul a kristálytiszta víz, de ennek ellenére egyszerűen lenyűgöző látvány volt. Szeptember lévén azt hittük, hogy majd talán kicsit kevesebb ember fog a parton nyüzsögni, ennek ellenére minden nyugágy tele volt, és rengetegen fürdőztek a vízben is. Délután részt vettünk a közös megbeszélésen, ahol Gabi az idegenvezető hölgy felsorolta milyen programokon is tudunk majd részt venni. Több érdekes kirándulást is szerveztek számunkra, plusz autóbérlést is ajánlottak. Mi végül egy sziget-körútra fizettünk be, valamint két napra autót is béreltünk, hogy kicsit magunk is felfedezhessük a szigetet, hiszen jó sok mindent bejelöltem az útikönyvben, amit meg szerettem/szerettünk volna nézni. Minden utazással kapcsolatos honlap bőszen hangoztatja, hogy "két fajta utazó létezik" bla bla. Nos mi abba a kategóriába tartozunk, aki, ha egy új helyre megy, szeret minél több mindent felfedezni, így végül annyit nem pancsoltunk a tengerben, de legalább rengeteg csodás helyen jártunk.

Könyv és kávé, ami soha nem maradhat el

Mivel a szombati napunk végül nagyon-nagyon hosszú lett, ezért úgy döntöttünk, a vasárnapot teljes mértékben a pihenésnek szenteljük. Nem is csináltunk semmit, egész nap csak a parton feküdtünk, meg a medence mellett. Nekem vissza kellett fognom magam az olvasással, mert "csak" négy könyvet vittem magammal, de az Anna és a francia csókot jóformán egy nap alatt kiolvastam, és kicsit bepánikoltam, hogy a többi napra meg majd nem marad semmi. Mivel az érkezésünk előtti héten még végig negyven fokos hőség volt, ezért a tenger vize 25 fokos volt, ami eszméletlenül kellemes volt, nem úgy mint tavaly Franciaországban, amikor azt hittem ketté fagyok mikor belementem a világ 10 legszebb "titkos" strandja közé sorolt cassis-i tengerbe. Kb. 18 fokos volt a víz ott. Hideg. Szerettünk volna SUP-ot is bérelni, de sajnos azon a partszakaszon, ahol voltunk erre nem volt lehetőség, így csak a felfújható holmijaimat nyüstöltük, meg a barátom búvárkodott sokat. A víz alatt sok látnivaló itt sajnos nem volt, helyenként egy-egy hal úszkált, de ennyi. Viszont a GoProval, ami egy nagyon hasznos kis kütyü, szuper víz alatti képeket tudtunk csinálni. Este aztán vacsora után, -amit a Mamma's Taverna-ban költöttünk el, és amit csak ajánlani tudok, ha valaki esetleg Moraitikán jár- elmentünk autót bérelni a következő két napra. Másnap kora reggel így útnak is indultunk az úti cél pedig nem volt más, mint Korfu város, hogy egy kicsit azért kulturálódjunk is. 

Sellő élet, de tényleg

Először az Ázsiai művészetek múzeumának kertjében tettünk egy kis sétát, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a tengerre, valamint a régi erődre is, ami egy domb hegy tetején vigyázza Korfu városát. Innen mi felcaplattunk a Régi Erődbe, a szüleim nem jöttek velünk, ugyanis apa lába épp le volt sérülve, szegény alig tudott járni, a repülés miatti légnyomás pedig még jobban megviselte. A kövek már annyira le vannak taposva amúgy, hogy nem is volt egyszerű felmenni, össze-vissza csúszkált, és rendesen kapaszkodni kellett. A kilátás viszont mindenért kárpótolt minket. A tengert, a szárazföldet, és magát a várost is csodásan lehetett látni odafentről. A belépő pedig diák igazolvánnyal csak 3 euró volt, és kedvesen megelőlegezték Gábornak is, hogy diák, pedig egy ideje már kinőtt abból a korból. Hihi. Ez után kicsit sétálgattunk a város utcácskáin. Nagyon olaszos város, érződik rajta a velenceiek kézlenyomata. Szűk utcák, teregetés a két háztömb között, mindenütt kávézók, éttermek, az emberek ücsörögnek, hesszelnek, élvezik az életet. ÉS EGY SEPHORA. Sajnos mikor ott jártunk még nem jelent meg a Fenty Beauty, de nagyon meglepett, hogy Korfun egy Sephorába botlok, mikor még Bécsben sincs...Ebédeltünk is egy szerintem nem túl jó helyen a kiszolgálás borzalmas volt, de az étel finom, ha valaki Souvlakit szeretne enni, és imádja, ha utálatosak vele, akkor mindenképp térjen be a Pane e Souvlaki nevű helyre. A városnézés után még megnéztük a sziget egyik legnagyobb nevezetességét, a reptérre leszálló repülőket. Hihetetlen közel húznak el az ember feje felett, valami leírhatatlan élmény, aki szeretné az instagramomon meg tudja nézni a videót. Az embernek szinte olyan érzése van, hogy meg tudja érinteni a feje felett elhúzó gép hasát. És itt hangzott el a nyaralás egyik legviccesebb mondata is, a barátom ugyanis rám kiáltott, miszerint " ha látod, hogy elbaszta fuss felém.". Mintha akkor már nem lenne mindegy. De legalább jót nevettünk :D

A "Griffendél" strand

Ezzel el is ment az egész délelőtt, innen pedig a sziget egyik legszebb strandjára a Glyfada Beach-re vettük az irányt amit én következetesen egész héten Griffendél strandnak hívtam. Onece a Potterhead, forever a Potterhead. A partszakasz maga gyönyörű, érdekes, vöröses-sárgás színű homokkal, kirstálytiszta vízzel, és mivel épp fújt a szél, hatalmas hullámokkal. Emellett tipikusan görögös is, ami azt jelenti, hogy minden tele van szeméttel. Ha valaki például a szüleim először jár Görögországban, és azt szereti, hogy minden rendezett, tiszta, akkor lehet, hogy ez az ország nagy sokkot jelent a számára. Ugyanis itt se a füvet nem nyírják, se nem gazolnak, és a szemétszedéssel sem nagyon törődnek az emberek. Ennek ellenére csodás volt a part, és rengeteget ugráltunk a hullámokban, kicsit még búvárkodtunk is, bár Moraitika strandjához hasonlóan itt sem sok nézelődni való volt a víz alatt. Ezen a strandon amúgy hál istennek nem voltak túl sokan, így bőven volt hely hova lepakolni a cuccokat. Itt naplementéig maradtunk, majd hazafelé vettük az irányt. Mivel az utak nagyon szűkek és szerpentinesek ezért autóval is csak lassan lehet haladni, majdnem két óra alatt értünk haza, holott csak 50 kilométerre voltunk a hoteltől. 

Logas Beach

Másnap csak ketten vágtunk neki a szigetnek a barátommal, és első állomásunk a Sziget legmagasabb pontja a Pantokrator hegy volt. Rólam tudni kell, hogy a repülés után a legjobban a szerpentines úton való közlekedést gyűlölöm. Egyszerűen rettegek. Na már most. A hegyre egy nagyjából 1 órán át tartó szerpentinen való felkapaszkodás után lehet feljutni. Igazából nagyjából megmozdulni sem mertem, annyira markoltam a karfát, de hál' istennek felértünk, és csodás kilátás tárult a szemünk elé. A hegy tetejéről már Albániát is bőven látni lehetett. Szerettünk volna átmenni a szomszédos országba, de sajnos lecsúsztunk a hajókirándulásról. Sebaj, így legalább van indokunk megint útra kelni! A hegycsúcs 906 méter magas, szóval nem a világ legnehezebben meghódítható hegycsúcsa, de a tetején egy aranyos kis templom, szuvenír bolt, és rádió antennák várnak minket. a Kilátás pedig tényleg magért beszél, végig lehet követni, ahogy az út kanyarog a hegyekben, látni, ahogy a repülők leszállnak Korfu városába. és mint már említettem Albániát is. Ez után megálltunk egy kisvárosban/faluban aminek már nem emlékszem a nevére ebédelni, ahol a legfinomabb halat ettem már hosszú idő óta. Vagyis nem is halat, hanem királyrákot. Eszméletlen finom volt. Délután pedig következett számomra a nap fénypontja, mégpedig a Logas Beach. A Korfu jellegzetes partvonalát alkotó fehér sziklák mellett keskeny partszakasz húzódik. Olyan szerencsén volt bár igazából nem tudom, hogy ezt annak lehet-e nevezni, hogy tombolt a szél, így akkora hullámok voltak, hogy órákon keresztül csak ugráltunk a vízben mint a kisgyerekek. 

Ilyen önfeledten már régóta nem szórakoztam, eszméletlen jó volt. Tényleg jó formán ki sem akartunk jönni a vízből. Sajnos amúgy naplemente után hamar lehűlt a levegő, így már nem volt annyira kellemes fürdőzni, így aránylag hamar haza is indultunk. Útközben haza még megnéztünk a Golden View nevű kávézóból a kilátást, egy nagyon finom kávé mellett. 

A szerdai napunkat ismét pihenéssel töltöttük, olvasgattunk, a parton feküdtünk, ugráltunk a medencébe, párszor elmentünk a boltba, hiszen mindig eszünkbe jutott, hogy jajj kell még egy barack, kell még egy víz stb. stb. Aki amúgy görög szigetre látogat arra is készüljön fel, hogy ugyan a csapvíz nem káros az egészségre, de nem is ajánlják fogyasztásra. Nem kap tőle egyből hasmenést az ember, mint mondjuk Spanyolországban, vagy Mexikóban, de annyira nem is finom, így jó ha az első utunk a boltba vezet feltankolni jó pár üveg ásványvízzel.

Sissi-kastély

Csütörtökön került sor az idegenvezető által szervezett buszos-csoportos kirándulásra, aminek az első állomása nem más volt, mint a Sissi-kastély. Kevesen tudják, hogy Sissi rengeteg időt töltött Korfun, és ez a kastély az egyetlen, amit teljes mértékben a saját szájíze szerint építtette fel, a császári udvar beleszólása nélkül. Bár a II. világháború sajnos mint oly sok másik kastélyon Európában ezen is meghagyta a keze nyomát, a bútorok nagy része eltűnt, a freskókat csak nehéz munka során tudták restaurálni a legtöbb falat ugyanis kékre festették, ennek ellenére csodás látvány. Mindenkinek ajánlom, hogy aki Korfunk jár vegye bele a programjába a kastélyt, hiszen remek élmény, csodás kikapcsolódás, és legalább egy kis történelmet is magába szippanthat az ember. Innen egy kumkvat-likőr gyárba vezetett az utunk. A kumkvat - vagy más népen törpemandarin- egy eredetileg Japánban őshonos gyümölcs, ami Európában csak Korfun terem meg. Sajnos mivel én utálom a mandarint és a narancsot, ezt nekem nem volt nagy élmény, de a családom többi tagja szerint finom a kumkvat-likőr, szóval hiszek nekik. 

Canal d'Amour

A kirándulás harmadik állomás a sziget legszebb települése és egyben legszebb strandja volt, Paleokastritsa, na itt tényleg kristálytiszta volt a víz, mondhatnám azt is, hogy mint valami egzotikus szigeten. Igazából itt csak körbenéztünk, majd a sziget legrégibb kolostora felé vettük az irányt. Nagyon szép volt, de a tömeg miatt a templomba szinte lehetetlen volt bejutni, így inkább csak a múzeumot néztük meg gyorsan, ahol hatalmas fosszíliák voltak kiállítva, valamint az olivabogyó-préselőt, amivel a szerzetesek régen az olivaolajat készítették. Innen ebédelni mentünk a Bella Vista kilátóba, ahonnan mesés kilátás nyílt Paleokastritsa tengerpartjára. Valamilyen oknál fogva egész nyaralás alatt, engem és csak engem üldöztek a darazsak, de eszméletlenül durván. Minden egyes alkalommal, mikor elmentünk enni minden vicc nélkül egy darázsfelhővel a fejem körül kellett végig ülnöm. A barátomat, a szüleimet meg sem közelítették, nekem egész étkezés alatt hadakoznom kellett velük. Mérsékelten volt kellemes. A nap végére maradt a sziget másik leghíresebb nevezetessége, méghozzá a Canal d'Amour vagyis a Szerelmesek csatornája. A legenda szerint aki átúszik a barlangon (a képen az a fekete lyuk) kézen fogva a párjával, örökre együtt maradnak. A barlang átúszása a hullámzás miatt be van tiltva, de a legenda elvileg akkor is működésbe lép, ha csak kézen fogva belesétál az ember a vízbe. Belesétáltunk. És ki is jöttünk, mert itt annyira hideg volt a víz. Összességében a csütörtöki egy nagyon tartalmas és szuper nap volt, annak ellenére, hogy egész nap iszonyatos migrénes fejfájással küszködtem. Nagyon szép helyeken jártunk, és nagyon sok információval gazdagodtunk a görögök mindennapjairól, és magáról Korfuról is. Pénteken mivel sajnos lecsúsztunk az Albán kirándulásról megint egész nap pihentünk, szombaton pedig már repültünk is haza. 

Összességében egy szuper nyaralást tudhatunk magunk mögött, rengeteg mindent láttunk, rengeteg helyet fedeztünk fel, az egyetlen dolog, ami miatt úgymond csalódott vagyok, hogy nem jutottunk el Albániába, hiszen arra a kirándulásra már régóta készültünk. Ha valaki gondolkodik azon, hogy Korfura menjen nyaralni, én mindenképp ajánlom, de meg kell gondolni melyik részére megy az ember a szigetnek. Moraitikán ahol mi voltunk nem voltak bulizó angol fiatalok, de a sziget másik fele hemzseg tőlük, és ezt azért jobb elkerülni, ha valaki egy pihentető nyaralást szeretne. Amit mindenképp ajánlok, hogy ha ide látogattok béreljetek valamilyen járművet, amivel be lehet járni a szigetet, mert így ismerheti meg igazán az ember a helyet, ahol nyaral. A Pantokrator hegy szerintem kihagyhatatlan, és ha gyönyörű strandon akar strandolni az ember semmiképp ne hagyja ki Paleokastrtsát. Bár a Canal d'Amour strandja nem nagy szám, de megnézni azt is mindenképp érdemes. A Sissi-kastély is egy kihagyhatatlan program, nem tudom, hogy van-e rá lehetőség, hogy idegenvezetővel végigmenjen az ember, ha nem szervezett programon vesz részt, de ha igen, szerintem mindenképp érdemes befizetni rá, mert mi is rengeteg érdekességet tudtunk meg az idegenvezetőnk által. Persze egy kis strand és kikapcsolódás is mindenképp szükséges, hiszen nyaralni megy az ember. Szerintem összességéében jól leosztottuk a programokat. Volt strandolás, városnézés, minden ami kell! És akkor végezetül még pár kép a nyaralásunkból! 

Kilátás a Régi Erődből

Szintén :)

Persze SnapChatelni is kellett :D 

Ázsia Művészetek Múzeumának kertje

Korfu város

Logas Beach

Paleokastritsa

Mozaik a kolostorban

Sissi ezt a palfont nézegette

A győztes Achilleusz

A Pantokrator hegy tetején

Vlacherna-kolostor

Ha tetszett ez a bejegyzés, és nem szeretnél lemaradni a következőről kérlek iratkozz fel a blogomra! Valamint nyugodtan kövess be a Facebook oldalamon, az Instagramon, és SnapChaten (lilla.samson) is!