New York- III. rész

Nos, túl sok bevezetőt nem szeretnék, lássuk, mi is történt a New York-i utunk utolsó napjaiban. Mivel szombatra már minden nevezetességet megnéztünk a New York Pass-al, úgy terveztük a hétvége első napja legyen egy kicsit nyugisabb, chilesebb nap. Béreltünk City Bike-ot, ami szerintem egy zseniális találmány. Ha valaki esetleg nem ismerné ugyan azon az elven működik mint Pesten a Bubi, vagy Bécsben a szintén csak City Bike  egy 101 dolláros "kaució" fejében egész napra 12 dollárért lehetett biciklit bérelni. Annyi a feltétel, hogy 30 percenként le kell tenni a járművet egy arra kijelölt helyre. Nagyon hasznos a City Bike alkalmazás, ugyanis offline is meg lehet nézni, hogy merre van az ember közelében lerakat, vagy, hogy azok mennyire is vannak tele. 

Ha valaki túllépi a 30 percet, két lehetőség van. Ha azért lépted túl, mert nem volt a közeledben üres tároló, akkor ezt a kis terminálon lehet jelezni, és kapsz még 15 ingyen percet. Ha ez alatt sem találsz üres helyet, akkor minden további megkezdett 15 perc 4 dollár, amíg le nem rakod. Vigyázni kell, mert így azért igen csak borsos összeg jöhet össze a végén. Megmondom őszintén én először kicsit féltem biciklizni ebben a hatalmas városban, de végül az egyik legjobb élménnyel gazdagodtam az ott-tartózkodásunk alatt, hihetetlen kár lett volna kihagyni. Arról nem is beszélve, hogy biciklivel szerintem sokkal gyorsabban lehet közlekedni a városban, mint tömegközlekedéssel. Egy-egy metró megálló között hatalmas a távolság, és a föld alatt is rengeteget kell gyalogolni, így két keréken az ember sokszor gyakrabban elérhet A-ból B-be. 

Szerencsénk volt ugyanis mindig találtunk üres helyet a bicikliknek. Erre a napra tulajdonképpen semmi komolyat nem terveztünk, csak egy kis random csavargást, este pedig piknikelést a Central Parkban. Pont ezen a hétvégén volt egy hatalmas koncert is a parkban, amit amúgy a mai napig nem értek. A metrón és mindenhol free-ticketed-event-ként hirdették, ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy ingyenes a belépés. Amikor pedig felmentünk a honlapra megnézni, hogyan is van ez az egész, ugyanis szuper fellépők voltak meghirdetve, és jó lett volna részt venni, akkor szembesültünk vele, hogy a legolcsóbb jegy volt 100 dollár. Amúgy pedig a park azon része a Great Lawn teljesen el is volt kerítve kordonokkal így képtelenség lett volna jegy nélkül bejutni.

Mivel szombaton költöztünk át egyik hotelből a másikba, ezért megszakítottuk a napunkat olyan három óra körül, és visszamentünk Queensbe, hogy elfoglalhassuk a szobánkat. Ez a hotel egy csodást, modern, öt csillagos szálloda volt. Ipari stílusban volt berendezve, és megépítve, ami nekem nagyon tetszik. A teraszunkról pedig lenyűgöző látvány volt Manhattanre, az Empire State Building-el a középpontban.
Miután kigyönyörködtük magunkat a panorámában, meg kipakoltunk visszamentünk a városba, vettünk némi elemózsiát, és már indultunk is a Parkba, hogy piknikelhessünk. Egy ici-pici szerencse is ért minket. Azt nem mondom, hogy tisztán hallottuk a Sheep Meadow-n a koncertet, de néha-néha egy-egy dalt sikerült elcsípnünk, és nagyon örültem, amikor felismertem a The Chainsmokers- Paris című zenéjét, ugyanis ők hatalmas kedvenceim is.

Amúgy a parkban rengetegen piknikeltek ugyan úgy mint mi. Mindenhol kisebb-nagyobb társaságok verődtek össze, nagyon hangulatos volt az egész. Amin meglepődtünk az az volt, hogy olyan 20 óra körül egy csajszi végig sétált az egész "mezőn", kiabálva, hogy záróra, és mindenkit kiterelt, senki nem maradhatott ott. Mondjuk éjszakára amúgy sem szívesen maradna szerintem az ember ebben a Monacónál is nagyobb parkban, de azt nem gondoltam volna, hogy a zárórakor tényleg körbemennek, és ki is tessékelnek mindenkit. Szóval összességében a szombati napunk nem állt túl sok mindenből. Innen még elsétáltunk megnézni New York egyetlen körforgalmát ugyanis az nagyon közel volt a Sheep Meadow-hoz. Vicces volt a rengeteg egyenes utca közepén egy körforgalom.

Utolsó napra pedig egy igazén érdekes program maradt, méghozzá elmentünk egy amerikai focimeccsre. Én nem vagyok egy olyan "hű de nagy rajongó" de a Super Bowl-t mindig meg szoktam nézni a barátommal. Őt érdekli ez a sport, és főleg ezért mentünk el, de megmondom őszintén, ha már ott voltunk Amerikában kár lett volna kihagyni. Nos egy ilyen meccsen részt venni teljesen más élmény, mint egy magyar, vagy osztrák, vagy spanyol vagy igazából bármilyen európai focimeccsen. A 80 ezer férőhelyes stadionban körülbelül 77 ezer jegy lett eladva a meccsre, tehát mondhatni, hogy teltház volt. Na már most. Senki ne gondolja egy percig se, hogy ők egy ilyen több órás meccset egy helyben ülve néznek végig. Nem. Szerintem csak a stadionban több kajálda volt, mint a városban, ahonnan származom.

Szerintem akik ténylegesen odafigyeltek a meccsre az maximum olyan 30-40 ezer ember lehetett a többi folyamatosan rohangált üdítőkért, ételért, mosdóba, fan-shopba, ide-oda.
Biztos mindenki látott már legalább egy olyan amerikai filmet, mikor egy focimeccs előtt az emberek a parkolóban partyznak. Nos, ez hajszál pontosan így van a valóságban is. Egy óriási nagy parkoló tele sütögető-iszogató emberekkel. Az egyik legfurcsább, de szerintem legautentikusabb élmény volt végig sétálni a több tíz-ezer tailgate-elő ember között, akiknek a nagy része igazból be sem jött megnézni a meccset, hanem kint, hordozható tévéken nézték végig az eseményeket, miközben nagyon jót buliztak. Furcsa volt, de az biztos, hogy ebben a parkolóban jobban megismerhettük az igazi Amerikát, mint New Yorkban, ami azért elég éles kontrasztot vesz fel mondjuk Nashville-el.

Amit szintén itt tapasztaltunk meg, és nagyon meglepődtünk rajta az a következő volt: ha nem USA állampolgára vagy, nem vehetsz sört a stadionban, csak egy "igénylőlap" kitöltése után. Ezen a papíron fel kell tüntetni természetesen az alap adataidat, majd az útlevélszámodat, a lejárati dátumot, hogy pontosan hol szállsz meg a kint tartózkodás ideje alatt, ilyen és ehhez hasonló finomságok. Ha öt különböző helyen szeretnél sört venni, akkor pedig ezt a papírt öt különböző helyen kell majd kitöltened. Ja, és nem csak itt, hanem mindenhol mindig elkérik a személyidet, ha alkoholt akarsz venni, még a repülőn is. Ami persze egyáltalán nem baj. Nekünk viszont okozott pár vidám percet, mikor szembesültek vele, hogy a barátom mennyi idős, miközben nem néz ki 21-nek.
Az egyetlen ami nagyon-nagyon rossz volt a meccsben a városba való visszajutás. Mivel mi busszal mentünk ki, természetesen vissza is azzal akartunk jutni. Csak a körülbelül másfél órás sorbaállást nem kalkuláltuk bele a tűző napon. Szerintem az egész út alatt akkor éreztem magam a legrosszabbul. Iszonyatosan meleg volt, nagyjából 35 fok, és a betonon kellett egy kb. 1-1,5 órás sort kivárnunk. Ott tényleg azt hittem, hogy meg fogunk pusztulni.

És ezzel sajnos el is érkeztünk az utazásunk utolsó napjához. Igaz hétfőn még nagyjából 13-ig volt időnk még várost nézni ilyesmi, de sajnos az már nem volt az igaz. Nyomottak voltunk, hogy haza kell mennünk, és szomorúak a hosszú repülőút miatt, ami még várt ránk.
Összességében hihetetlenül boldog, és hálás vagyok, hogy sikerült eljutnom álmaim városába. Hihetetlen élmény volt ezeken a csodás utcákon, ezek között az ikonikus épületek között sétálgatni. Most, hogy már két hónap is eltelt az utazás óta, minden egyes nappal még jobban és jobban vágyok vissza ebbe a csodás városba. Remélem hamarosan megint lesz rá lehetőségem, mert abban teljesen biztos vagyok, hogy nem ez volt New Yorkba az utolsó utam. Végezetül pedig itt van még néhány kép az utolsó napjainkról:

Remélem tetszett ez a bejegyzés igyekezek minél előbb elkészülni a második és a harmadik résszel! Ha tetszett, akkor kérlek iratkozzatok fel, valamint kövessetek be az Instagramon, ahova nagyon sok képet teszek mindig fel, a Facebookon és Snapchaten (lilla.samson) is! Legyen szép hetetek!