Fülszöveg: Sok évvel ezelőtt az Óceán megmentette Kahlent a vízbe fúlástól, aki azóta szirénként szolgálva fizeti neki vissza a tartozását, és a hangjával a halálba csalja az embereket. Kahlen egyetlen szavával ölni képes, mégsem tud ellenállni a kísértésnek, hogy a szárazföldön töltse a napjait, figyelje az átlagos embereket, vágyakozva arra a napra, amikor újra szabadon beszélhet, nevethet, és élhet közöttük.
Kahlen már beletörődött, hogy magányosan tölti szolgálata hátralévő idejét… Ám ekkor találkozik Akinlivel. A jóképű, melegszívű és kedves Akinli megtestesíti mindazt, amiről Kahlen egész életében álmodozott. Bár nem beszélhet vele, mégis hamar kialakul köztük egy kapcsolat, amit egyikük sem tagadhat… És Kahlen nem is akarja megtagadni.
Az Óceán minden törvényét megszegte, amikor beleszeretett egy emberbe, és örökre el kell hagynia a fiút, ha az Óceán tudomást szerez az érzéseiről. De Kahlen elszánta magát, hogy miután egy életen át betartotta a szabályokat, most az egyszer a szívét fogja követni.
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 296
Eredeti cím: The Siren
Kiera Cass neve a hazai olvasók számára elsősorban a Párválasztó-sorozat révén vált ismertté. Valójában A szirén című könyve az Egyesült Államokban azonban már 2009-ben megjelent. Azon túl, hogy a könyv borítója meseszép, a történet sem utolsó. Az biztos, hogy teljesen más világ, mint a Párválasztó-sorozat, ám szerintem legalább olyan jó. A történet hangulata elég komor, a főszereplő Kahlen komoly depresszióval küzd. Ez nem is csoda, hiszen a sors, amit az Óceán mért a szirénjeire, nem egyszerű. Nagyon érdekes, és szép megoldás, hogy az Óceánnak személyiséget adott az írónő. Hol aggódó anyának, hol féltékeny szeretőnek tűnik, de az biztos, hogy nagyon szereti a "lányait". Különösen Kahlent. Bár nem lenne szüksége egynél több szirénre, az Óceán nem akarja magányos szolgálatra ítélni a lányokat, így mindig legalább hárman-négyen "dolgoznak" neki.
A szirének között nagyon közeli és bensőséges kapcsolat alakul ki, hiszen csak egymásra számíthatnak. Csak egymás társaságában szólalhatnak meg hangosan, hisz, ha egy ember meghallja egy szirén hangját, ő már az Óceán tulajdona.
Kahlen egyetlen motivációja az életben maradásra az volt, hogy iszonyatosan erős vágyat érzett a család, a férj, a teljes élet iránt. A mai korban ez már egy vitatható motiváció, sokan gondolom mű-háborognának ezen, hogy "mégis mi az, hogy egy nő csak anyaként, feleségként érzi magát teljes embernek". Ha elolvassuk a könyvet azonban kiderül, Kahlen egy egészen más korban nevelkedett. Az Óceán szolgálatában álló lányok mind különféleképpen próbálnak megbirkózni a sorsuk terhével. Van aki bulizásba, kalandozásba kezd, van aki világot szeretne látni, és van aki visszavonultan, a világtól távol tengeti hosszú élete napjait.
Kahlen azzal tölti az idejét, hogy bejár a helyi egyetem könyvtárába, és egy csendes sarokban meghúzódva könyveket olvas, valamit adatokat gyűjt az áldozataikról. Így találkozik a férfi főhőssel Akinlivel. A fiú a lány némasága ellenére is megpróbál közel férkőzni hozzá. És itt kezdődik minden bonyodalom. Nem szeretnék spoilerezni, hisz akkor nem lenne már sok értelme a könyvet elolvasni. A lényeg a lényeg, hogy ez számomra egy csodálatosan kidolgozott szerelmi történet volt. Egyrészről "meglátni s megszeretni", de másrészről mégis fokozatosan mélyültek el az érzelmek a két főszereplő között. Nem volt sok, nem volt nyálas, nem volt erőltetett. Bár sok negatív kritikát is olvastam a könyvről, számomra egyszerűen tökéletes volt, úgy, ahogy van.
Elgondolkodtató is, hiszen olvasás közben nem egyszer merült fel bennem a kérdés, hogy én vajon mit kezdenék ennyi idővel? Elmennék minden olyan helyre, ahova egy élet is kevés eljutni? Elolvasnék minden olyan könyvet, amire valószínüleg nem lesz elég időm? Minden nap kipróbálnék egy új receptet?
Egyáltalán életben akarnék-e maradni, felajánlanám-e az Óceánnak, hogy szolgálom, ha tudom, hogy a szeretteim meghalnak, és pedig soha nem fogok emlékezni rájuk?Nagyon nehéz megmondani.
Mint a bejegyzés elején is írtam, a könyv azért erősen deprimáló. Komor hangulat lengi be egész végig, és csak egy egészen pici fénysugárt nyújt Akinli jelenléte.
A fiún és Kahlenen kívül a többi szereplőt nem ismerhetjük meg annyira. Csak a múltjukba nyerünk egy kis betekintést. Még egy nagyon érdekes dolognak tartom, hogy a szolgálatért "cserébe" az Óceán elveszi a lányok emlékeit korábbi életükből. Kinek gyorsabban, kinek lassabban halványulnak el a dolgok, de végül mindenki felejt.
Vagy mégsem? Ha elolvassátok a könyvet, ez is kiderül!
Összegezve szerintem aki szerette a Párválasztót, és szereti az írónő stílusát, annak ez a könyv sem fog csalódást okozni. Egy egészen más történet, egy egészen más világ, és teljesen más habitusú szereplők, de ugyan annyira szerethető, mint America és Maxon története. Nem is beszélve arról, hogy a borító mennyire csodálatos. Az egyetlen negatívum, amit fel tudok róni a könyvnek, hogy kicsit hirtelen lett befejezve. Még legalább pár oldal erejéig olvastam volna, hogy mi történt, hogyan alakult a szereplők további sorsa, de ezen felül tényleg 10/10. Remélem az írónő még sok-sok könyvvel fog jelentkezni, ugyanis nálam top listás helyen van, hiszen a Párválasztó-sorozat is hatalmas kedvencem, és most A szirént is nagyon megszerettem!
Értékelés: 5/5*
Borító: 5/5, egyszerűen csodálatos, mint az írónő összes többi könyvének is!
Kedvenc idézetem: "-Valószínüleg máskor olyan szépeket álmodik, hogy megéri neki elviselni a rémálmokat."
Ha tetszett ez a bejegyzés, kérlek iratkozzatok fel a blogomra, valamint kövessetek be Instagramon és Facebookon is! Legyen csodás napotok!
