Decemberi wishlist

Most, hogy több mint egy hét alatt végre sikerült megírnom a novemberi haul bejegyzésemet, lássuk, hogy mi az a pár dolog, amit kiszemeltem magamnak az év utolsó hónapjára. Bevallom, a legtöbb dolgot már be is szereztem a listáról, annyira meg vagyok csúszva most a dologgal. Igaz december lévén tele volt az újság mindenféle karácsonyi ajándék ötlettel, és rengeteg szép dolog volt benne, ebben a hónapban elég nehezen sikerült összeszednem azt az öt dolgot, ami igazán tetszett. De nem is szaporítom tovább a szót, lássuk, miket választottam ki:

 Bevallom, ennél az első ruhánál a képpel csalnom kellett, ugyanis valamilyen oknál fogva nem engedte meg a polyvore, hogy lementsem a saját képeim közé. Egy nagyon hasonló ruhát választottam helyette, hogy tudjam valamivel illusztrálni, de a legelső képen a bejegyzés elején ott az "eredeti" ruha is. Megmondom őszintén, engem ezekkel a kombiné szerű dolgokkal kilóra megvettek idén. Már rengeteg ilyen felsőt és ruhát sikerült beszereznem, de még mindig nem látom a dolog végét, ugyanis ebből a H&M-es csodából 4-5 szín is van, és annyira tetszik, hogy erősen gondolkodom rajta, beszerzek belőle több darabot is, hogy tudjam váltogatni. Imádom ezeket a ruhákat garbóval vagy fehér inggel hordani, szerintem iszonyatosan fel tudja dobni. A másik, amiért szeretem őket, mert baromi kényelmesek, és teljesen jól működnek a hétköznapokon, és egy buliban is. ITT tudjátok megrendelni a ruhát.

Tél ide, vagy oda, én egyszerűen nem tudok ellenálni a nem szezonhoz illő cipőknek. Ez a zöld növény mintás mokaszin szerelem volt első látásra. Igaz még hónapokig nem tudom majd felvenni, de már most tökéletesen el tudom benne magam képzelni, amint tavasszal mászkálok benne a városban. Bár egy kevésbé hideg, autóból ki, autóba be bulizós estén simán el tudnám amúgy képzelni, hogy fel fogom venni. ITT tudjátok megrendelni a cipőt.

Mint már egyel feljebb említettem, nem tudok ezekkel a ruhákkal betelni, így a Zarában is kinéztem egy a H&M-eshez nagyon hasonlót- Bár úgy érzem, ebben a hónapban ennek a ruhának lesz az a sorsa, hogy választok helyette valamit a BikBokból, de azért jó eljátszadozni a gondolattal, hogy mivel venném fel, ha mégis megvenném. Ezek a ruhák tényleg baromi hasznosak, mert amellett, hogy nagyon kényelmesek ezerféleképpen lehet őket hordani, így sosem válik unalmassá. Lehet szexi, vagy visszafogott. Hétköznapra, vagy egy átbulizott estére, biztos, hogy mindig szuper választás. ITT tudjátok megrendelni!

A lista utolsó része úgymond rendhagyó, mert bár minden hónapban veszek magamnak pár darab könyvet, azt nem szoktam megtervezni előre, hogy pontosan melyiket fogom megvenni. Mivel mostanában azonban egyre többet vagyunk úton a barátommal, mikor megláttam az InStylban ezt a könyvet, azonnal tudtam, hogy ez nekem íródott, így fel is került a kívánságlistámra. Ebben a hónapban jelent meg Patrizia Gucci, Gucci című könyve is, így a kettőt együtt már meg is rendeltem, és el is hoztam már vagyis hazudok, mert a szerelmem hozta el nekem. ITT tudjátok megrendelni ti is.

Remélem tetszett a bejegyzés, köszi, hogy elolvastátok!:)

The ultimate book tag

A következő book tag kitöltésére molyon hívott meg a kedves HoneyBee0395- vagyis a Books of Dreamer bloggerinája hívott meg. Szeretek ilyen book tageket kitölteni, mert mindig adnak valami kis elgondolkodni valót. Akkor lássuk is a kérdéseket:

Nem szoktál "tengeri beteg" lenni a kocsiban való olvasástól?
Hát, ez nagyon helyzet függő. Egyrészt függ attól, hogy milyen minőségű úton, milyen sebességgel haladunk, és attól is, hogy éppen hol ülök az autóban. Hátul szinte mindig rosszul leszek, elől jóformán soha. Ha nagyon kanyargós az út, akkor egy másodpercre sem tudok lefelé nézni, mert egyből hányingerem lesz. Szóval azt mondanám, hogy a legtöbb esetben nem kap el a rosszullét, de csak azért, mert a legtöbb esetben nem magyar utakon autózunk, ami úgy ráz, hogy a lelkemet is ki tudnám lehelni tőle.

Melyik író stílus tetszik a legjobban, és miért?
Fú, hát erre a kérdésre rengeteg válasz van, de nem fogok mindenki felsorolni, kiemelném a legnagyobb kedvenceket: Margaret Mitchell, J.K. Rowling, Meg Cabot, George R. R. Martin, és újabban Jojo Moyes. Az Elfújta a szél az örök kedvenc könyvem, így nem csoda, hogy az írónője stílusa is közel áll hozzám. Sajnálom, hogy idő előtt meghalt, biztos sok elmondatlan történet maradt még benne, amit szívesen olvastam volna. Rowling nénit szerintem senkinek nem kell magyaráznom, a Harry Pottert már vagy kis milliószor elolvastam, és mindig tud valami újat nyújtani. Meg Cabot könyvein nőttem fel, imádom a humorát, és a könnyed stílusát. Martin papa pedig nemes egyszerűséggel egy zseni, csak fejezné már be végre a hatodik kötetet, mert megőszülök, amíg végre kijön.

Harry Potter vagy Alkonyat? 
Volt egy nagyon rövid-pár hónapos, talán fél éves- időszakom, amikor nagyon beszippantott az Alkonyat láz, aztán valahogy hirtelen mindenki csak arról beszélt, és mindenki azt olvasta a suliban, én meg a harmadik részt félbehagyta, mert egyszerűen nem tudott már lekötni, sőt egyenesen szörnyűnek tartottam. Azon meg egyenesen ki voltam akadva emlékszem, hogy sokan a Harry Potterhez hasonlítgatták. Azért na! Álljon csak meg az a ment! Én elhiszem, hogy valaki szereti, hogy valakinek tetszik, nincs is ezzel semmi baj, hiszen mindenkinek más a kedvence, de azért a Harry Potter, az mégis csak a Harry Potter. Szóval a válaszom egyértelműen az "A".

Van könyves táskád?

Mármint, egy külön táska, amiben az aktuális olvasmányomat cipelem? Vagy ezt, hogy kell érteni? Mert olyanom nincs. Amit olvasok, azt abba a táskába teszem bele, ami éppen nálam van. Ha meg túl kicsi, hogy beleférjen, akkor cipelem a kezemben, de nincs egy külön erre való táskám.

Meg szoktad szagolni a könyveket?
Néha előfordul, de nem minden egyes alkalommal. Nem vagyok mániákus könyv-szagolgató, mert szerintem a legtöbb könyvnek nincs is semmi illata. Egy régi könyvet, amit a mamámék polcáról szedek le, vagy például az új illusztrált Harry Pottert azt szívesen szagolgatom, de amúgy nem szoktam olyant csinálni, hogy bemegyek a könyvesboltba, és random nekiállok könyveket szagolgatni.

Melyik könyvedet imádtad, miközben olvastad, de aztán rájöttél, hogy mégsem annyira jó? 
Nekem sok olyan könyv van, amit olvasok, és imádom, aztán hetek-hónapok múlva, ha visszagondolok rá, akkor nem értem, hogy mi a francért tetszett annyira, vagy éppen forditva. Mostanában például Az útvesztő-sorozattal vagyok így. Visszagondolva az egész egy tök nagy hülyeség, de akkor faltam.

Vannak vicces könyves történeteid gyermekkorodból? 
Nem tudok róla, hogy lenne ilyen. Hacsak nem az, amikor, mint HoneyBee-ék, mi is néztük a szerencsekereket, és mindig kérdezgettem én is a betűket, majd egyszer csak valaki kipörgette az "s" betűt, én meg elkezdtem kiabálni, hogy "s, mint gyönyörű". Igen, majdnem. Bár ennek semmilyen könyvhöz nincs köze, szóval nem mondanám "könyves történetnek".

Melyik a legvékonyabb könyv a polcodon?
Mivel most Bécsben vagyok, erre a kérdésre sajnos nem tudok válaszolni, mert itt csak tankönyvek vannak a polcomon, meg a két illusztrált Harry Potter németül, az meg mindkettő ugyan olyan vastag, de amint hazaértem, update-elem a dolgot.

Melyik a legvastagabb könyv a polcodon? 
Biztos, hogy valamelyik Trónok Harca, de nem tudom pontosan, hogy melyik, szóval amint hazaértem ezt is frissítem majd.

Olyan jól írsz, mint ahogy olvasol? 
Fú de fura egy kérdés ez. Mi az, hogy "jól olvasok"? Gyorsan? Vagy pontosan? Vagy mi ez? Mindegy . Szeretném azt gondolni, hogy igen, jól írok, de ezt döntse el más- valaki  olyan aki ért hozzá- helyettem.

Mikor kezdtél el olvasni? 
Szerencsére a szüleim kiskorom óta próbálták belém nevelni az olvasás szeretetét, minden este esti meséket olvastak nekem, előfizettek a Disney-könyvklubbra, így volt minden hónapba értelme tűkön-ülve várni a postást. Arra is emlékszem, hogy miután megtanultunk olvasni, általános iskolából minden hónapban egyszer elmentünk a helyi könyvtárba, és mindenkinek ki kellett kölcsönöznie egy könyvet- ez volt mindig a kedvenc napom a hónapban, alig vártam mindig, hogy menjünk. Amire konkrétan emlékszem, hogy magamtól olvastam el, az a Harry Potter és a Tűz Serlege.  Azt tudom, hogy még anya meg apa kezdte el felolvasni nekem, de már én fejeztem be, és onnantól kezdve nem volt megállás. Ez kb. olyan harmadik-negyedik osztály környékén lehetett.

Melyik a kedvenc tantárgyad az iskolában?
Hát az egyetemen nincs kedvenc tantárgyam, régen a közép suliban a német volt a kedvencem, a töri, meg a közgé. De a közgét csak a tanár miatt szerettem, meg mert mindig én írtam a legjobb dolgozatot. Ha ha.

Képzeld el, hogy kapsz egy könyvet ajándékba- de utálod. Mit teszel? 
Valószínűleg semmit. Ha mondjuk az illető a kívánság listámról választott könyvet, amin már közel 1000 kötet van (...), nem tudhatta előre, ahogy én sem, hogy tetszeni fog-e. Aki ismer tudja, hogy mennyire utálom Lakatos Leventét, szóval olyan "könyvet" biztos, hogy nem kapnék, aki meg nem ismer, tőle úgysem kapok könyvet. Amúgy nem szoktam szégyenlősködni, miért ne mondhatnám meg, hogy "te figyelj elolvastam a könyvet, és köszönöm szépen még egyszer, de sajnos nem tetszett mert...". Ha olyan embertől kaptad, aki közel áll hozzád, úgysem sértődik meg rajta...

Melyek az Éhezők Vidalához és Harry Potterhez hasonló könyvek? 
Hát ez megint fura egy kérdés. Mivel mind a kettőt imádom, szerintem egyikhez sincs, még csak hasonló sem. Nyílván műfaji hasonlóságokat nem lehet elkerülni, valamilyen szinten minden disztópia olyan mint az Éhezők Viadala, mert valamiből ki kell indulnia az íróknak- értem ezt lerombolt társadalom, ilyen- olyan vírusok, amik kipusztították az emberiséget stb. De szerintem mind a két történet teljesen páratlan a maga nevében.

Milyen rossz szokásod van, miközben blogolsz? 
Szerintem semmilyen. Bár ez a harmadik bejegyzésem, szóval eddig semmi ilyesmit nem sikerült felfedeznem. Ha változik jelzem mindenképpen.

Vámpírok vagy tünédrek?
Utálom a vámpírokat. A hülye Végzet Ereklyéi sorozatban is, az egyetlen faj amitől nem kaptam agyérgörcsöt , azok a tündérek voltak. Amúgy azt a sorozatot majdnem ugyan annyira utálom, mint Lakatos Leventét. na mindegy...

Alakváltók vagy angyalok?
Gondolom az animágusok is alakváltónak számítanak? Hülye kérdés. Ebben az esetben nyílván az alakváltók...

Szellemek vagy vérfarkasok?
Jajj már, utálom az ilyen kérdéseket. Ez nálam attól függ, melyik könyvet olvasom éppen. A Harry Potterben pl. mindkettő. Véres Báró 4 ever. Meg persze Lupin. De a Végzet Ereklyéi sorozatban meg utáltam őket is.

Zombik vagy vámpírok?
Őszintén megmondva egyiket sem szeretem. Nem szeretem se a vámpíros, se a zombis történeteket, szóval nem tudok választani.

Szerelmi háromszög vagy tiltott szerelem? 
Annyi szerelmi háromszöges könyvet olvastam az utóbbi időben, hogy lassan már herótom van tőle. Főleg mikor az egész mondjuk egy életképtelen főszereplő nővel is társul, akinek a legnagyobb problémája az, hogy élet válságba jutott, mert nem tud választani két pasi közül. Hogy is van az a Johnny Depp mondás? Ja igen: "Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba." Ennyi, köszönöm. Szóval mindenképpen a tiltott szerelmet választanám.

Teljesen romantikus könyvek, vagy akciódús könyvek, romantikus szállal?
Es hängt davon ab... Mind a kettőnek meg van a maga szépsége. Az Éhezők Viadalát másért szeretem, mint a Mielőtt megismertelek-et. Szerintem ez attól is függ, hogy éppen milyen a hangulatom, mit van kedvem olvasni. Van, hogy abszolút nem bírom elviselni a romantikát, de van, hogy ölnék csak egy ici-pici csókjelentért is.


Mégegyszer köszönöm szépen a kihívást, várom a következőt :D

Jojo Moyes- Akit elhagytá

1916, ​​Franciaország. Miután imádott férje, Édouard hadba vonul, Sophie Lefevre egyedül kénytelen gondoskodni családjáról. Német kézre került kisvárosukban új katonai parancsnok jelenik meg, aki tisztjeivel még inkább megkeseríti Sophie életét. S amikor a Kommandant szeme megakad a portrén, melyet Édouard festett ifjú asszonyáról, az események baljós fordulatot vesznek, melynek nyomán Sophie-nak borzasztó nehéz döntést kell hoznia. Közel egy évszázad múltán a varázsos hatású festmény Liv Halston londoni otthonának éke – férjétől kapta nászajándékul. Amikor egy véletlen találkozás következtében fény derül a kép sötét múltjára és valódi értékére, Liv élete fenekestül felfordul. Hamarosan komoly jogi csatározás kezdődik, melynek tétje nem csupán a festmény tulajdonjoga, hanem talán Liv boldogsága is. 
A Mielőtt megismertelek és Az utolsó szerelmes levél világszerte rendkívül népszerű szerzőjének új kötete egyszerre lélegzetelállító szerelmi történet, háborús történelmi regény és bírósági krimi. Moyes a rá jellemző módon azonnal rabul ejti az olvasót – ezúttal két fiatal asszony bemutatásával, akiket közel egy évszázad választ el egymástól, sorsuk mégis közös abban, hogy egyaránt a végsőkig küzdenek azért, ami mindennél fontosabb számukra.

Ez a kötet már a Mielőtt megismertelek elolvasása után került a kezemben. Az első könyv után még nem mertem kijelenteni, hogy Jojo Moyes személyében új kedvenc írónőt fedeztem fel, de miután ezzel a történettel végeztem, már teljesen biztos voltam benne.
A könyv első részében Sophie Lefévre életével ismerkedhetünk meg az I. világháború ideje alatt, hogy mennyire hiányzik neki a férje, hogy milyen nehéz, hogy az egész családjáról gondoskodnia kell, és mind emellett még a németek is megkeserítik az életét. Ahogy egyre jobban megismerjük Sophiet nyilvánvaló lesz, mennyire szereti a férjét, és, hogy tényleg mindent megtenne azért, hogy még egyszer az életben találkozhasson vele. Ahogy a történet halad előre, egyre izgalmasabb és fordulatosabb dolgok történnek Sophieval, majd amikor a legérdekesebb lenne a történet, az írónő egy huszárvágással elrepít minket 100 évvel későbbre egy magányos, szomorú özvegy, Liv Halston életébe. 
Itt kicsit nehéz volt átállnom, mert míg a történet első része E/1-ben íródott, addig a "jelenben" játszódó részek E/3-ban játszódtak, és kicsit nehéz volt belerázódni, de ez semmi nem vett el a könyv értékéből. A következő oldalakon megismerhettük Livet, és, hogy miken kellett keresztülmennie, és, hogy az egyetlen szép dolog az életében, ami még örömet okoz neki, a férjétől kapott festmény, az Akit elhagytál... És persze a történet itt kezd bonyolódni, ugyanis Liv megismerkedik egy jóképű idegen férfival, valamint a képre restitúciós eljárás indul. Nem szeretnék spoilerezni, szóval nem is teszem, de fordulat fordulatot követ. Nekem nagyon tetszettek a bíróságon játszódó részek, hogy kicsit betekintést lehetett kapni abba, hogyan zajlódnak az ilyen perek, hogy milyen megpróbáltatásokat kell kiállni egy-egy esetben mindkét félnek. Nagyon jól kidolgozott cselekmény, a dolgok sorozatosan bontakoznak ki egymásból, semmi nem volt hiteltelen, egyszer sem csaptam a homlokomra, hogy jó ezt ne. Mindkét női főszereplőt nagyon megkedveltem, holott nem tudtam minden döntésükkel 100%-ban azonosulni, de iszonyatosan emberiek és valóságosak voltak. A történet olvasása közben végig úgy éreztem, hogy "az nem lehet, hogy ez csak egy kitalált sztori, ennek igaznak kell lennie!". A szereplők olyan valósak, olyan elevenek voltak, hogy szinte leléptek a könyv lapjairól, a cselekmény pedig iszonyatosan elevenen játszódott le előttem.

Ennek a könyvnek az elolvasása után biztos vagyok benne, hogy annyi Jojo Moyes könyvet szeretnék beszerezni, amennyi csak lehetséges, mert az írónő nagyon gyorsan ott landolt a kedvenceim között! Én mindenkinek szívből ajánlom, hogy olvassa el mind a Mielőtt megismertelek-et, mind az Akit elhagytál!